Kéthly Anna (1889 – 1976)
Szociáldemokrata politikus. Sokgyermekes munkáscsaládból származott, gyors- és gépírást, majd könyvelést tanult és magántisztviselő volt Kassán. 1913-tól szakszervezeti munkát végzett, 1920-tól a Magánalkalmazottak Szakszervezetének alelnöke (majd a második világháború alatt főtitkára), 1917-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) tagja, 1919 végétől a Nőszervező Bizottság titkára, 1920-tól a Nőmunkás című lap munkatársa, 1926-1938 között szerkesztője, kiadója volt. 1922-1939 között nemzet-, majd országgyűlési képviselő (másfél évtizedig az egyetlen nő a parlamentben), ugyanakkor az MSZDP országos választmányába is bekerült. 1943-44-ben pártját képviselte a Magyarország angolszászokkal folytatandó kiugrási tárgyalásait megelőző belpolitikai egyeztetéseknél, de az ország náci megszállásakor sikerült illegalitásba vonulnia; 1944 tavaszától hamis papírokkal egy Nógrád megyei faluban rejtőzködött. A Vörös Hadsereg által már ellenőrzött területen, Debrecenben, 1944. december 21-én létrejött Ideiglenes Nemzetgyűlésbe pártja 1945 tavaszán delegálta; 1948-ig volt házalelnök és a szociáldemokrata frakciót irányította, − emellett számtalan más pártvezetői, lapszerkesztői (Világosság, Szocializmus), illetve társadalmi funkciót (Interparlamentáris Unió magyar alelnöke, Országos Köznevelési Tanács stb.) látott el. S mivel a Magyar Kommunista Párt halálos ölelését (a két „munkáspárt” fúzióját) markánsan elutasította, 1948 elején kizárták a vezetőségből, majd pártjából is, megfosztották parlamenti mandátumától. Kétévi házi őrizet után az Államvédelmi Hatóság letartóztatta és − a „szocdemekkel” való leszámolás jegyében kémkedés és államellenes tevékenység vádjával − összesen háromévi fogva tartását törvényesítve, életfogytiglanra ítélték.
A poszt-sztálini részleges enyhülést kihasználva, a nemzetközi szociáldemokrácia tiltakozására ugyan kiengedték, de rendőri felügyelet alatt maradt. Az 1956-os forradalom napjaiban megkezdte az SZDP újjászervezését, október 31-én pártja elnökévé választották, másnap a Szocialista Internacionálé bécsi ülése elé tárta a magyarországi helyzetet. A Nagy Imre kormány államminisztereként repült ki New Yorkba, hogy részt vegyen az ENSZ közgyűlésén. Később e minőségében az ENSZ magyar bizottsága jelentésének elkészítését segítette, Strasbourgban az emigráns Magyar Forradalmi Tanács közgyűlésének elnöke, a londoni Népszava főszerkesztője (1957-1963), az 1970-es évek elején létrehozta és szerkesztette a Szociáldemokrata Szemlét. Brüsszelben letelepülve sokféle emigráns szervezettel tartott kapcsolatot. Magyarországon ugyan 1962-ben felmentették az 1950-es években koholt vádak alól, de a fentieket államellenesnek minősítve ugyanannyi évet róttak ki rá, amennyit annak idején letöltött. A rendszerváltás (1989) és tényleges rehabilitálásának (1994) évében jelenhettek meg válogatott írásai és beszédei – tanúságtétele a száműzetésben.
Ihász István