Digitálisan röpülő pávák

Igaziak és átvitt értelműek. Egy folklór- és egy állathang-adatbázis tanulságai.

Mindkét adatbázis egyedülálló a maga nemében és mindkettőt olyan intézmény hozta létre, amelynek nemzetközileg elismert tudósai nemcsak kutatótársaik munkáját szeretnék segíteni, hanem oktató–ismeretterjesztő–tudatosságnövelő szerepet is szánnak ezeknek az oldalaknak. Az egyik magyar és állami kézben van, a másik amerikai és egy egyetem működteti ugyan, de támogatói felajánlásokból.

Európában elsőként Vikár Béla rögzített fonográfhengerre népzenét, őt követték hamarosan Bartók, Kodály, Lajtha László, Kallós Zoltán és sokan mások. 2004 decembere óta pedig elérhető a Hagyományok Háza Lajtha László Folklórdokumentációs Központjának folklór adatbázisa, a hetvenes években indult, főleg Sebő Ferenc és Halmos Béla nevéhez köthető táncházmozgalom hatására, különösen az 1990-t követő megnövekedett kutatói és lakossági igények kiszolgálására. A folklórdokumentációs központ a Hagyományok Háza három szervezeti egységének egyike, a másik kettő az Állami Népi Együttes és a Néprajzi Módszertani Műhely. Mindhárom tagintézmény kifejezett célja, hogy az autentikus népi hagyományok ne csak múzeumi–archívumi közegben maradjanak meg, hanem a nagyközönség maga ápolja, éltesse tovább.

Virágok vetélkedése (1979, Gímes)

A folklórdokumentációs adatbázisban ennek megfelelően szabadon böngészhetünk, kereshetünk a kissé bonyolult keresőrendszerrel a népdal-, néptáncfelvételek és -leírások között, ezeknek a megtekintő anyagoknak azonban mai szemmel sajnos mind a formátuma (wma/wmv), mind a minősége (nem a felújításé!) elavultnak hat – ennél jobb minőségben csak a szolgáltató központból lehet rendelni. Az egyes rekordokból az alapinformációkon kívül (gyűjtés helye/ideje, adatközlő, anyag típusa, esetleg műfaja) elég keveset tudunk meg. Népdaloknál elfért volna legalább egy régi/új/vegyes stílusú megjelölés, ha a pontos típusszám nem is. Azaz vagy nagyon kell tudnunk kell, hogy mit keresünk, vagy pedig teljesen esetlegesen mazsolázunk, és vagy szembejön valami érdekes, vagy nem; kapcsolódó tételeket a rendszer nem ajánl fel.

Még két audiovizuális adatbázis érhető el a Hagyományok Háza honlapjáról: az első Lajtha László teljes népdalgyűjtés-hagyatéka. Ez a gyűjtemény teljesen más, sokkal kezelhetőbb felületen jelenik meg – nyilván jóval homogénebb az adattömeg. A népdalokat itt nemcsak halljuk, hanem, ha rendelkezésre áll, a kottaképet és a szöveget is olvashatjuk hozzá.

Farsangi köszöntő, Váralmás, Kolozs vm. Gyűjtötte: Kelemen László; 1997. október 10.

A harmadik adatbázis a Kelemen László kezdeményezésére 1997–1999

között zajlott Utolsó Óra projektből származik. E három év alatt a Fonó Budai Zeneházban rögzítették (kitűnő) stúdiókörülmények között az ország területén és határain túl még aktív hagyományos népzenei együttesek repertoárjait; ahol lehetőség volt rá, néptáncosokat is hívtak a tágabb kontextusba helyezés, és az alaposabb dokumentálás kedvéért. A mintegy 1250 cd-nyi rögzített hangzó- és szöveges anyagból eddig 50 jelent meg 2010-ben. Az online adatbázisban jelenleg az erdélyi anyag hallgatható és letölthető cd-minőségben (mp3, 320kb/s). Nagy könnyebbség az adatok kezelhetőségében, hogy térképen is kutathatunk használati hely szerint – a felületet egyébként Pávai István népzenekutató szerkesztette. A honlap ígérete szerint hamarosan a többi adatbázis is kereshető lesz ebben a formában; ez valószínűleg sokat segítene az „élővé tételben”. Mint ahogy az is, ha a honlapon bármi jelét találnánk annak, hogy saját, lakossági gyűjtést is befogadnak.

*

A New York állambeli ithacai Cornell Egyetem az ország legjobbjai közé tartozik, madártani intézete idén lesz 98 éves, állathang-adatbázisuk pedig a legnagyobb a világon. Mondhatnánk, könnyű dolguk van: a madarakat mindenki szereti, a környezetvédelem évtizedek óta slágertéma, az új generáció képzése fontos, nyugaton meg van pénz az ilyesmire. Sőt, a Macaulay Library-hez hasonló kezdeményezéseket könnyen illethetjük a divatos „grass roots”, „webkettes”, „crowdsourcing” jelzőkkel. Azonban ne felejtsük el, hogy a Cornell Lab of Ornithology egy fillér állami támogatást sem kap, az intézmény évi 20 millió dolláros költségvetését teljes egészében a mintegy 45 000 támogatója finanszírozza.

Nem röpül, de hívójelet ad.

Azt is vegyük észre, hogy noha az effektív tartalom az évtizedek óta kipusztulófélben lévő magyar folklórkincsnél pótolhatóbbnak tűnik (igen, tűnik, tekintsük a vándorgalamb esetét), a webdesign, az adatbázis metaadat-gazdagsága, a feltöltött anyag minősége és oktatási és tudományos célokra való szabad felhasználása valóban példamutatóvá teszi ezt a gyűjteményt. Állatokról lévén szó szerencsére rendelkezésre áll egy már létező hierarchia, a rendszertan, amely szerint kényelmesen rendezhetőek a hangok és videók. Itt azonban a folklóradatbázisnál jóval több információt kapunk a felvétel keletkezéséről (a pontos hely és idő mellett feltüntetik például a rögzítőeszközt is), és magáról a tartalomról is (hány állat, mikor, mit csinál). A felvétel helyszínét általában látjuk térképen, azonban nem tudunk térképen keresni; itt például a Hagyományok Háza jár előbbre.

Az archívum nem győzi eléggé hangsúlyozni, hogy ők egy nyitott intézmény: lakossági támogatásból dolgozza fel a lakosság által folyamatosan szolgáltatott adatokat. Még a felvételek készítésének technikájáról is bőséges információt kapunk, nemcsak a legégetőbben hiányzó hangú állatok listáját. Ezen egyébként hatodik helyen szerepel az a nagy kárókatona, amely nemcsak hogy gyakran fészkel Magyarországon, hanem egyre többször át is telel. A tanulság levonását pedig a kedves olvasóra bízom.

Csonttollúak. Ez is készülhetett volna Magyarországon ezen a télen

Moldován Márton

Leadkép: Beyond Silence

• Publikálva: 2013.02.06. 10:00 • Címke: honlap, digitalizálás