„A magyarnak ángol oroszlánja”

Guyon Richárd

Egy francia származású angol katona, aki magyar vitézként tündökölt és török pasaként halt meg.

Az 1848–49-es forradalomnak és szabadságharcnak több ezer nem magyar származású résztvevője volt. A lengyel kb. három és félezer, az olasz légió ezer fegyveres harcost jelentett, nem számítva a német, szlovák, szerb és egyéb nemzetiségű szabadságharcosainkat. Hasonlóan színes volt a főtiszti, tábornoki kar összetétele is. Elég ha csak Aulich, Bem, Damjanich, Dembinszky, Knézits, Leiningen-Westernburg vagy Poeltenberg nevét említjük. Közéjük tartozott Guyon Richárd is, akit kortársai csak „a magyarnak ángol oroszlánja” néven emlegettek.

Richard Guyon-Debaufre gróf, aki 200 évvel ezelőtt, 1813. március 31-én az angliai Bathban született, valójában nem angol, hanem egy korábban odamenekült francia hugenotta főnemesi család leszármazottja volt. Családjában hagyomány volt a katonáskodás, így már 21 évesen csatasorba állt. 1833-ban önkéntesként Bemmel együtt harcolt Portugáliában. Ezután lépett be a császári hadseregbe, ahol a 2. huszárezred hadnagya, majd főhadnagya lett. Beleszeretett, majd feleségül vette Báró Splényi altábornagy Mária nevű lányát, s az asszony tanácsára 1838-ban leszerelt és a forradalom kitöréséig a család birtokain gazdálkodott.


„A magyarnak ángol oroszlánja”

A forradalom kitörése után azonban az első pillanattól, 1848. március 15-étől őrnagyi rangban, mint a nemzetőrség egyik zászlóaljparancsnoka vett részt az eseményekben és becsülettel harcolt a végsőkig. Szeptember 29-én csapatával együtt a pákozdi csatában esett át az új tűzkeresztségen. Ezután kisebb nagyobb csaták, győzelmek és vereségek sora következett. Személyes bátorsága sokak számára volt követendő példa. A vesztes schwechati ütközetben (1848. október 30.) az ő nevéhez fűződött az egyetlen magyar siker: dandárjával egy huszáros, húszperces rohammal bevette és felégette a Mannswörth nevű települést. Tettéért Kossuth ezredesi ranggal jutalmazta, és kinevezte a feldunai hadtest dandárparancsnokává. (A kinevezést Görgey ellenezte, ez volt a kezdete a két főtiszt rossz viszonyának, ami a későbbiekben számos nehézséget okozott a magyarok felső hadvezetésében). Talán ez is oka lehetett, hogy december közepén a sokszoros túlerővel szemben csak nagy veszteségek és véráldozatok árán tudott a Guyon-dandár Nagyszombatról kimenekülni. A megvert hadtest 49. január 18-20-a között a szélaknai csatában, majd Selmecbányánál is vereséget szenvedett.

1849. február 2-án délutánján a kissé zilált honvédsereg Guyon ezredes vezetésével Igló városába érkezett. Aznap éjjel a Lőcsén állomásozó császári dandár, Julius Kiesewetter őrnagy parancsnokságával megtámadta a pihenő honvédcsapatokat. Az őrnagy azt hitte, hogy Iglóra csak kevés magyar katona jutott el, így egy éjszakai rajtaütés mellett döntött. Iglón Guyon először súlyos taktikai hibát vétett – fáradt csapatait éjszakai biztosítás nélkül pihentette a városban – de egy erőteljes, jól szervezett ellentámadással mégis kiköszörülte a csorbát, mert a hajnalig tartó véres küzdelemben végül a magyar túlerő legyőzte a császári katonákat, és kiűzte őket a városból, igaz óriási anyagi károk és 53 honvéd halála árán. A bányavárosok elvesztése után a Görgey vezette feldunai hadseregnek mindenképpen el kellett jutnia Kassára. A fővezér a Branyiszkón való áttörést választotta és a különösen nehéz feladattal (feltehetően nem véletlenül) Guyont bízta meg. Ám ez a megbízás hozta meg Guyon számára a sikert és hírnevet.


„Az ördög vigyen el, ha át nem megyek rajta”

A branyiszkói hágó elvileg bevehetetlennek tűnt. A Deym vezérőrnagy irányította császáriakat a meredek terepen tizenhárom kanyar, szűk útszorosok  mellett a sebtében felépített barikádok  is védelmezték. 1849. március 5-én Guyon a csata előtt megszemlélte a hágót, majd angolul kijelentette : „Az ördög vigyen el, ha át nem megyek rajta”. A szemle után hadiszállásán előre megírta győzelmi jelentését kihagyva belőle a halottak és sebesültek számát, majd a szegedi 33. honvédzászlóaljjal megindította a rohamot. Katonáit sajátos nyelvezetén sajátos szónoklattal buzdította harcra: „Vorwärts dupla Lohnung, rückwärts kartács schiessen”, ami magyarul nagyjából azt jelentette, hogy „ha előrementek dupla zsold jár, ha hátráltok belétek lövetek kartáccsal”. Amikor az első roham befuccsolt, ígéretét be is tartotta. Viszont ezek után a megmaradt honvédek élére állt és személyesen vezette a további rohamokat. A harcból segédcsapatai is erőteljesen kivették részüket, a nagyrészt szlovák népfelkelőket Erdősi Imre piarista szerzetes vezette kezében hatalmas kereszttel rohamról rohamra, míg a Nádor huszárok parancsnoka, báró Üchtritz ezredtrombitásával az oldalán három század honvéddel egy mellékösvényen indult a hegytetőre, s közben tízpercenként rohamot fúvatott. A példamutató bátorsággal, személyesen vezetett rohamok, az erdei ösvényeken is végrehajtott támadások és a trombitás hadicsel együtt a szabadságharc legfontosabb, legkiemelkedőbb győzelmét eredményezték. A branyiszkói hágó elfoglalása megnyitotta a honvédseregek útját Eperjes és onnan a győzedelmes tavaszi hadjárat felé. Guyon kiérdemelte a branyiszkói hős címet, és joggal várhatott elismerést. Ám az élet nem ilyen egyszerű, még a hősök számára sem.

Átkelés a Stureci-hágón. Keiss Károly olajfestménye

A branyiszkói győzelem nem tudta sem feledtetni, sem feloldani a korábbbi, a kápolnai vereség okozta zavart a honvédsereg vezetésében. A március 3-i tiszafüredi zendülésben egyedül Guyon állt ki a leváltásra ítélt Dembinszky mellett, tovább mélyítve ezzel a Görgey és közte lévő ellentétet. Az új fővezér március 7-én feloszlattatta a Guyon-hadosztályt, ellenben Kossuth kitüntette, vezérőrnaggyá és egyben a komáromi vár parancsnokává nevezte ki.

Guyon a nagysallói ütközet után, április 20-án vette át a vár parancsnokságát. Megbízatása rövid életű volt, mert sem a várőrség, sem a civil lakosság nem tolerálta jelenlétét, így természetesen Görgey május 28-án felmentette tisztségéből. Átmenetileg a tartalék hadtestparancsnoki beosztással kellett beérnie, majd a bácskai hadtest vezetője lett. Június 14-én még egy sikeres haditett fűződött a nevéhez. A szabadságharc utolsó győztes ütközetében hétezer emberrel és 42 ágyúval kemény vereséget mért a majdnem kétszeres túlerővel rendelkező Jellasicsra. Augusztus 9-én még részt vett a temesvári ütközetben, ahol Bem sebesülése után átvette a parancsnokságot is, majd augusztus 18-án Törökhonba emigrált.

Sírja Isztambulban

Kossuth már az emigrációban, a törökországi Vidinben október 28-án nevezte ki altábornaggyá. Az ekkor már negyvenhez közeledő Guyont heves vérmérséklete az emigrációban sem hagyta nyugodni. Muzulmán lett, és jónéhány emigránstársa példáját követve Kursid pasa (Hursid = nap) néven török katona lett. Harcolt Damaszkuszban, részt vett a krími háborúban, 1855-ben pl. Iszmail pasával (Kmety György volt honvédtárbornok) együtt védte a karszi erődöt az orosz erőkkel szemben. Udvari intrikák miatt végül is visszarendelték Isztambulba, majd nemsokára (klasszikus keleti belpolitikai megoldással) valószínűleg megmérgezték. Földi maradványai az isztambuli Haydarpasa temetőben nyugszanak. Sírkövén a következő felirat áll:

Itt nyugszik Guyon Richárd gróf
Török Fő Tábornok
Frankhon ivadéka
Angolhon szülöttje
Magyarhon Vitéze
Meghalt octóber 11-én 1856
Élete
44. évében

L.L.

• Publikálva: 2013.03.31. 07:00 • Címke: évforduló, történelem