Szép Újvilág: Amerika digitális labirintusa, a DPLA

Mit mondott Martin Luther King J. F. Kennedy meggyilkolása napján? Milyen volt a szesztilalom bevezetését pártoló egykori „flashmob”? Hogy néz ki egy terrorista és miért nem a szépségéről híresült el Alice B. Toklas? 

Arra gondoltam, rászánok egy-két órát, hogy bemutassam az alig három hete, április közepén indult Amerikai Digitális Közkönyvtárat (DPLA), amely azzal a céllal jött létre, hogy az USÁ-ban fellelhető megszámlálhatatlan digitális gyűjtemény (múzeum, könyvtár, archívum) szétszórt anyagát egy felületen, egységesen tegye kereshetővé. Nem sejtettem, hogy Ariadné fonala a könyvtár honlapján A tudás tárháza felirattal csábító gyűjtemény keresőablakában kigurul a kezemből, és olyan labirintusba vezet, ahonnan több óra után, teljesen elcsigázva, csak egy áramszünet enyhet adó segítségével tudok csak kiszabadulni. Elemi erővel omlott rám egy ismeretlen kontinens ismeretlen mitológiája.

Először a száraz tények: bár az Egyesült Államokban már a kilencvenes években felmerült egy egységes digitális könyvtár létrehozásának gondolata, csak 2010 őszén állt neki három digitális mogul, a Hathi Trust Digitális Könyvtár (amely az USA legnagyobb kutatókönyvtárainak digitalizált könyv- és folyóirattartalmait teszi a neten elérhetővé), a Kongresszusi Könyvtár és a San Franciscó-i Internet Archive; illetve a Harvardon működő Berkman Center for Internet & Society rendszertervezői vezetésével egy szakértői csoport, hogy kidolgozza és megvalósítsa a régóta dédelgetett univerzális amerikai digitális könyvtár tervét.

Nők felvonulása a szesztilalom mellett, 1917 - Úgy tűnik, ők örültek

Két évvel ezelőtt lázas munka vette kezdetét, amelynek mára 2,4 millió kereshető tétel, áttekinthető weboldal, egyszerűen használható keresési szűrők (dokumentumtípus, gyűjtemény neve, dátum, nyelv, helyszín, tárgyszó szerint lehet szűrni) és egy virtuális kiállítás-mix lett az eredménye. Igaz, a weboldal még tesztverzióban működik: pillanatnyilag 16 fő partnerintézmény szolgáltat adatot, amelyek egyébként maguk is gyűjtemények százait szervezik egybe. Jelenleg a utah–nevada–idahó-i Mountain West Digital Library, MWDL (majdnem 700 000 tétellel!) a könyvtár gerincét adó legnagyobb gyűjtemény. Arról, hogy hány gyűjteményt aggregál, bepillantást nyerhetünk itt. A NARA (National Archives and Records Administration, az USA Nemzeti Levéltára) anyagait bár keresni már most is, részleteiben megtekinteni majd csak május végétől lehet. A harmadik nagy adatszolgáltató a Smithsonian Institution. A projektet állami forrásból és magánalapítványok támogatásából finanszírozzák, ennek mértékéről konkrét adat a honlapon még nem található.

Berenice Abbott: Brooklyn híd (1936)

Az, hogy az MWDL gyűjteménye ilyen jelentős része az igazán még csak most kezdődő projektnek, talán nem véletlen, hisz a mormonok serénysége messze földön híres; Utah beceneve nem ok nélkül lett Beehive State – Kaptár. (Kis kitérő: magyar vonatkozású, de nem annyira közismert tény, hogy 1960–69 között az ún. mormon akció keretén belül a Mormon Genealógiai Társaság családfakutatás céljából – miként szerte a világon, úgy a Magyar Országos Levéltárban is – több tízezer egyházi anyakönyvet és sorozási lajstromot fotózott le, amelyről 4,6 millió mikrofilmfelvétel készült. A levéltári akció bár sikeres volt, magyar részről részben szomorú véget ért, mivel utána a MOL az 1867–1918 közötti papíralapú katonaállítási lajstromokat leselejtezte és 4500 Ft-ért értékesítette a MÉH-nek – a mikrofilmek digitalizálása viszont napjainkban zajlik. Az anyakönyvek alapján készült mormon familysearch.org adattára egyébként 3 milliárd(!) nevet tárol…)

Tíz dolláros bankjegy Louisianából, francia felirattal (dix) – egyesek szerint ebből származik a Dixieland elnevezés

A DPLA gyűjtemény különlegessége az idővonal és a földrajzi kereső – a most elérhető tételek több mint feléhez, mintegy 1,5 millió tételhez kapcsolódik már most földrajzi koordináta – azaz dinamikus térképen is kereshetőek. A képek többsége jó minőségben, nagy felbontásban van szkennelve, legtöbbjük magánhasználatra több méretben le is tölthető. Mivel a DPLA maga egyetlen adatrekordot sem tárol, a sikeres találattal azonnal kinavigál a szolgáltató gyűjtemény honlapjára, adatbázisába. Ennek hátránya, hogy ott egészen eltérő adatformátumokba, keresőrendszerekbe futhatunk bele, másrészt pedig nagy a kísértés, hogy a DPLA-n kívül nézelődjünk tovább; előnye viszont, hogy ha kedvet érzünk hozzá, végeláthatatlan barangolásba kezdhetünk.

Ami első nekifutásra kissé nehézzé teszi a keresést, hogy az európai látogató nem feltétlenül tudja, hogy hol is fekszik pontosan Missouri és Wisconsin, Maine és Maryland; az intézménynevek önmagukban gyakran nem mondanak túl sokat, s így elsőre nehéz felmérni, meghatározni a kisebb gyűjtemények helyiértékét: hol érdemes tovább kutatni, melyik gyűjtemény mire specializálódott, miben egyedülálló (európaira fordítva: vajon Greifswald vagy Nancy digitális egyetemi könyvtára jobb-e?). Sok találat esetében olykor már maguk a címleírások is hosszúak, több sorosak, első pillantásra nehéz eldönteni, hogy miről is lehet egyáltalán szó, számos tételhez nincs még hozzárendelve a dokumentum típusa. Olykor digitalizált katalóguscédulába is belefuthatunk (pl. eszkimó háziasszony varrókészlete). A digitális gyűjteményekre általánosan jellemzően itt is kevés az audiovizuális anyag, a szerzői jogok miatt pedig sajnos a különösen is izgalmas, leginkább keresett XX. századi anyagoknak csupán a töredéke kereshető.

Az aranyláz idején, 1849-ben ez számított utópisztikusnak

Így előfordulhat, hogy ha valamit konkrétan keresünk, a DPLA oldalán még nem találjuk meg: az induló 2,4 milliós tételszám ehhez még kicsi. (Persze magyar, sőt európai viszonylatban ez is elképesztő mennyiség, ha meggondoljuk, hogy akár pár tízezer tétel digitalizálása, adatainak feldolgozása és egységesítése is milyen anyagi, infrastrukturális nehézségekbe ütközik itthon.) Erénye viszont a nyitottság és az, hogy lehetőséget és kifogyhatatlan alapanyagot biztosít az ötletek, gondolatszilánkok, emléktöredékek szabad áramlásához.

A projekt megvalósításához mintául szolgáló európai digitális könyvtár, az Europeana és a DPLA között a kezdetektől fogva nagyon szoros az együttműködés, mind fejlesztési, mind infrastrukturális és PR területen, sőt máris létezik egy alkalmazás, amely a két könyvtárban való együttes keresést is lehetővé teszi. Néhány hónapja az Europeana honlapján a Búcsú Európától, új élet Amerikában című virtuális kiállítással harangozzák be a DPLA indulását.

Soha nem éreztem magam ennyire európainak (kívülállónak), mint ebben a gyűjteményben bolyongva; mindezzel együtt páratlan történelmi, kultúrtörténeti felfedezőút lehetősége nyílik meg a látogató előtt, csak kalandvágy és kitartás kell hozzá – meg némi türelem az aranymosáshoz. A DPLA böngészésre, tanulásra, álmélkodásra kifejezetten alkalmas, izgalmas és érdekes: hamarosan pedig igazán utópisztikus, tömegeket vonzó gyűjtemény lehet.

És hogy mit mondott J. F. Kennedy meggyilkolása napján Martin Luther King a „méltatlan szenvedés megváltó erejéről”? Megtekinthető itt.

HE

• Publikálva: 2013.05.13. 10:06 • Címke: honlap, művelődéstörténet, digitalizálás