​Az Araráttól a Besztercei havasokig

A régi görögöknek az Olümposz, a japánoknak a Fuji, az örményeknek az Ararát. Míg az első kettő talán közismert, addig a harmadik, jellegzetes kettős csúccsal bíró hegyről már kevesebben hallottak.

No és az örményekről is, akik most 5,5 millióan vannak a világban, és akiknek 1991-től van újra országuk és zászlajuk, közepén természetesen az Araráttal. Arról pedig talán még kevesebben tudnak, hogy Magyarországon régóta élnek örmények, akik sok mindennel hozzájárultak közös boldogulásunkhoz. Róluk szól a Budapest Történeti Múzeum remek átfogó tárlata a Várban.


Aranyozott ezüst talpas kereszt Szamosújvárról (Gherla, Románia) az Örmény Katolikus Plébániáról. XVII. század vége.

Az örményekről legelőször azt szokták megemlíteni, hogy legelőször vették fel a kereszténységet és tették azt államvallássá, jócskán megelőzve mondjuk a rómaiakat. Egészen pontosan a 301-es esztendőt szokták emlegetni, amikor is Világosító Szent Gergely munkásságának hatására a sokáig elvetemült módon viselkedő III. Trdat király megkeresztelkedett. Ezt megelőzően – mint ahogy a tárlatot bevezető ismeretlen XVIII. századi erdélyi festő képe is nagy részletességgel mutatja – Trdat 14 évig kínozta egyfolytában kereszténysége miatt Gergelyt, egykori főtisztjét. Végül az Úr megelégelte a válogatott kegyetlenségeket (lábszorítók, köröm alá vert szögek, vízkúra, kampós hústépés, sípcsont törése, fellógatás, forróvíz és fejprés) és vaddisznóvá változtatta a gonosz királyt. Aki ettől jobb belátásra tért, a keresztény Örményország pedig fejlődött és virágzott egészen az 1064-es szeldzsuk török hódításig, amit a hosszú alárendeltség, szolgaság és a diaszpóra évszázadai követtek egészen a bevezetőben említett dátumig.


Öv örmény városok látképével, XIX. század vége. Budapest, Örmény Katolikus Lelkészség (fotó: Tihanyi Bence – Bakos Ágnes)

Magyarországra állítólag már Árpáddal együtt megérkeztek az időtlen idők óta ügyesen kereskedő örmények, II. András pedig a szentföldi hadjárata során felkereste országukat, tehát vele is jöhettek Esztergomba az első jegyzett örmény kolónia tagjai. Azonban, mint azt a kiállítás is jól bemutatja, az első, igazán jól dokumentálható csoportos betelepülés Apafi Mihály fejedelemsége idején, 1672-ben történt. Amikor Moldva népe fellázadt urai ellen, és a mozgalomhoz csatlakozó örmény diaszpórának menekülnie kellett a megtorlás elől. A 3000 menekülő (más források szerint 600 család), a legenda szerint zsákszám hozva az aranyat és a drágakövet, először Besztercén próbált megtelepedni, de a helyi kereskedők, akik komoly konkurenciát láttak bennük, pestis terjesztésével vádolták meg őket és 24 óra alatt kiűzték őket a városból. Ezután alapítják meg három másik település mellett Szamosújvárt (Armenopolis), amely mindmáig az örménység egyik legfontosabb Kárpát-medencei központja. Ezekből az évekből maradt meg a Verzár család hatalmas útiládája, amelyet a kereskedelmi portékák szállítására is használhattak. Mert az örmények a bőrfeldolgozás mellett első sorban kereskedtek, a gazdagok a bérelt alföldi pusztákon felhizlalt marhákkal (Varsóig, Gdańskig, Augsburgig és Nürnbergig is eljutottak), a szegényebbek meg ezzel-azzal.

Kiss Ernő

A kiállítás egyik központi része az örmény könyvnyomtatás mintegy 40 könyvvel történő bemutatása. Öt magánhangzós, 38, számértéknek is megfelelő fonémát tartalmazó ábécéjükkel 1660-ban, Amszterdamban olyan egyházi könyvet nyomtatott Oksan Jerevanci, amelyhez állítólag Misztótfalusi Kis Miklós metszette a betűket. A tárlókban egy Szamosújváron őrzött 1660-as örmény Biblia mellett énektárakat, szótárakat, útleírásokat és liturgikus könyveket láthatunk. Már ebből is következtetni lehet arra, hogy az örménység fennmaradásában mennyire fontos szerepet játszott a vallás és a hit. Az Erdélybe települők únióra léptek Rómával, 1690. októberében VIII. Sándor pápa az erdélyi Oxendio Virzirescót (1654–1715) püspöknek és apostoli vikáriusnak nevezte ki. Az egyházi méltóságokat ábrázoló festmények mellett a falakra kerültek az örmények Mária tiszteletét mutató alkotások és néhány fogadalmi kép (ex voto) is, köztük az egyik a kéményen keresztül a házat felgyújtó villámtól való megmenekülést köszöni meg a Szűzanyának. A Szent Hripszime vértanúságát (III. Trdat még a megtérése előtt ölette meg a Rómából Diocletianus keresztényüldözései elől éppen Örményországba menekülő előkelő hölgyet és 32 társát) ábrázoló olajfestményen a kor szokásainak megfelelően a pogány vérengzők turbánban és görbe kardokkal végzik véres munkájukat.

Lázár Vilmos

Az egyházi fejezet mellett a kiállítás megmutatja a magyarországi örménység kiemelkedő képviselőit is. Mindenek előtt az Aradon kivégzett Kiss Ernő honvéd altábornagyot és Lázár Vilmos honvéd ezredest, akinek csatákban forgatott szablyája is ki van állítva. Megtudhatjuk, hogy az Argentínát is feltérképező, legendás Czetz János mellett Lukács Dénes, a tüzérség országos főparancsnoka is örmény volt, no és még két örmény alezredes és hat őrnagy harcolt a honvédseregben. Itt van a ’67-es miniszter, Gorove István is, vagy Gajzágó Salamon, az Állami Számvevőszék első elnöke. A falra felkerült Hollósy Simon, a nagyszerű nagybányai festő mellett Hollósy (Korbuly) Kornélia (1827–1890) operaénekesnő is, akit a korában „magyar csalogánynak” is neveztek.


Hollósy (Korbuly) Kornélia

Megtudhatjuk azt is, hogy a huszadik század nem sok jót hozott a hazai örménységnek sem. Trianon után sokan Budapestre menekültek. (Ahol már 1907-től örmény múzeum működött, amelynek Bakonybélben, a bencéseknél rejtették el a Vörös Hadsereg elől. A tárgyak 1952-ben Szamosújvárra, román állami tulajdonba kerültek, 2013-ban juttatták csak vissza az örmény közösségnek.) A második világháború után az új hatalom államosította üzleteiket, Magyarországon ma 4500–5000 örmény él, nem sokkal többen, mint ahányan 1672-ben Erdélybe érkeztek.

Pálffy Lajos

Távol az Araráttól – Örmény kultúra a Kárpát-medencében
Budapest Történeti Múzeum Vármúzeuma
2013. április 6. – 2013. szeptember 15.

• Publikálva: 2013.05.27. 13:31 • Címke: kiállítás, művelődéstörténet