Békaember Prágában
A tavasz és a nyár a békák ideje is, hiszen a dermedt álomból felébredve
egyből szerelmesek lesznek, majd pedig a nász eredményeképp, a langyos
nyári vizekben kikelnek és megerősödnek az utódok.Melyek a gólyák és egyéb vészek által megritkítottan aztán ősszel bevackolnak, és minden kezdődik elölről. A múltból ránk maradt Magyar Világhíradó nem szentel különösebb figyelmet ezeknek a kedves, vagy csúf kis lényeknek.
Nincs tudósítás például olyan szervezett békamentésekről, mint amiket mostanában rendeznek az állatvédők a varangyok nagy tavaszi vonulásának idején. Persze, a Magyar Világhíradó fénykorában még szervezett állatvédők sem voltak, legalábbis Magyarországon. (Az igazság az, hogy mivel jóval többet kellett a puszta megélhetésért küzdeni ezekben az időkben, az emberek nem értek rá a békák és más, közvetlen hasznot nem hozó élőlények problémáival foglalkozni. Most már más a helyzet.) A gépjárművektől sem kellett félteni a békákat, hiszen azokból csak néhány ezer (1921-ben pontosan 2734) futott az ország útjain. Amelyek nem is nagyon voltak még burkolattal ellátva. A békákra nézve végzetes szilárd útburkolatot éppen a gépkocsik elterjedése tette szükségessé.
Summa, summárum, eme kis kétéltűek kimaradtak a mozifilmek előtt vetített tudósításokból. Azaz teljesen mégsem, mert 1941 januárjában egy különleges békaemberről láthattak néhány snittet a mozinézők. A meglehetősen hajlékony fiatalember az egyik prágai színházban mutatta be nem hétköznapi képességeit. Mutatványa, amelynek lényege a láb váll/felsőkar feletti előrenyújtása és a kezek segítségével való közlekedés azonban közel sem akkora hajlékonyságot feltételező truváj, mint a távol-keleti artisták nagy száma, amikor a szinte körbe hajtott gerincű fiatal a feje mellé teszi le a lábait. Mindenesetre a prágai békaembernek nagy közönsége és sikere volt.
Mert 1941 hideg, háborús januárjában jól jött mindenkinek egy kis kikapcsolódás. A mozikba beülőknek, no és azoknak is, akik a felvételek alapján teljesen megtöltötték a prágai színház nézőterét. Ahol fehér abrosszal terített asztalok is voltak, így vélhetően a gyomor sem maradt üresen, no és jófajta pilseni sörökkel a torok is meg lett bőven locsolva.
PL