„Nekem csak az lehet a tennivalóm, hogy nyitott szemmel és érzékeny füllel mászkáljak a világban, lekuporodjak a házban, legyen türelmem és szeretetem a sámlira leülni, és szóba állni valakikkel, meghallgatni a gondjait...” – Zolnay Pált, aki a magyar film egyik legeredetibb reformátora volt, mindig csak az érdekelte, „ami éppen születik.” A megismételhetetlen pillanatból sütő érzelmek, indulatok, s a mögöttük rejlő sorstragédiák, társadalmi anomáliák. A Fotográfia különös varázslata is Zolnay emberszeretetén, empátiáján múlt. Hősei, a Fotográfus, a Retusőr és az Énekes (Zala Márk, Iglódi István és Sebő Ferenc) giccses, falra akasztható fotók és retusálatlan valóságok nyomában járva mindenkit meghallgatnak. Így botlottak a gyerekeit fájdalmában legyilkoló asszony történetébe is.