Mesékből szőtt bűn

Martin McDonagh művei nem ismeretlenek a magyar közönség előtt, de a most bemutatott előadás valószínűleg minden nézőben mély nyomot hagy.

Állítólag a fiatal brit drámaírónak a Párnaember volt az első drámája. Ha igen, akkor az azt jelenti, McDonagh mesterlövész, és nagyon jól tudja, hogy hova és mikor kell lőni, vagy mikor kell drámai fegyvernemet váltani. Persze, nem mindegy, hogy ki tolmácsolja drámáját. Például egy ugyancsak fiatal alkotó, aki nagyon jól ismeri a detektívtörténetek felépítését és azt, hogy a történetbe helyezett csavarokat hogyan kell „helyzetbe kell hozni”. Radnai Márk rendező és fiatal csapata, a -011- Alkotócsoport nem először készteti csodálkozásra közönségét. A Bárka Színházban látható Meanwhile in Kansas című előadás az Óz, a nagy varázsló átgyúrt változata, amely a történetet Dorothy drog hatása alatt keletkezett látomásaként mutatja be. Radnai Márk másik rendezése, a Droszt, a budapesti taxisok kalandokban gazdag éjszakáját mutatja be, úgy, hogy a (valamikor moziként szolgáló) Átriumban ülő néző nem tudja eldönteni, hogy most moziban ül vagy előadást néz. És közben végig nevet.

A -011- Alkotócsoport mostani előadása a Szputnyik Hajózási Társasággal koprodukcióban készült. A bemutató előtt hat héttel kezdték el próbálni az előadást és minden héten bemutattak egy egy rövid trailert, amely talán nem is trailer volt, hanem inkább feszültséget növelő képsor. Január második hétvégéjén bemutatták az előadást a Jurányi Inkubátorházban. Először mintha egy szokásos „múltfeldolgozó” előadásnak indulna (ld. Szputnyik Hajózási Társaság nemrég bemutatott Reflex című előadását, amely itthon ugyancsak a Jurányi repertoárján szerepel). Egy fiatalembert hurcolnak be a rendőrségre a rendszert titkon kritizáló írásai miatt. Vallatás közben az is kiderül, hogy értelmileg enyhén sérült bátyját is behozták és meg fogják verni. A két kihallgató a jó és a rossz zsaru prototípusa szerint osztják meg egymás közt a szerepeket. A rossz zsaru, a kevésbé ravasz, de erőszakos Ariel, a jó zsaru a kifinomult, csavaros kérdéseket feltevő, kissé nőies Tupolsky. Megalázzák és kínozzák a Katurian K. Katurian névre keresztelt tehetséges novellistát, aki napközben egy vágóhídon dolgozik. A színpad közepére épített üvegszobában történik mindez, ahonnan mikroportok segítségével hallhatjuk a színészeket.

Jankovics Péter

Sokáig tehát úgy érezzük, hogy valószínűleg egy totalitarianizmusról szóló előadást látunk, amelyben még a náci vádak is felmerülnek egy pillanatra (később kiderül, ez csak tévút). A vallatási jeleneteket persze izgalmasnak, néhol vérfagyasztónak láthatjuk, főképp a közelség miatt, de egy jó darabig semmi újat nem mond számunkra. Aztán megakad a lélegzetünk: felmerül egy eltűnt gyerekről szóló hír, majd még egyről, akiket kegyetlenül meggyilkoltak és vérbefagyva találtak meg. Meggyilkolásuk módja pedig kísértetiesen hasonlít a Katurian novelláiban leírt történetekhez. Ezeket Katurian, a jó rendőr vagy egy narrátorhang el is meséli az előadás közben, és lám tényleg. Kiderül, hogy az egyik kislánnyal almába bújtatott borotvapengéket lenyeletve végeznek, a kisfiúnak pedig a lábujjait vágták le. Pont úgy, ahogy azokat a fiatal író is megírta. Ő tagad mindent, mígnem hozzá nem vágják a lábujjakat tartalmazó pléhdobozt. Közben a bátyja keserves ordítását halljuk a másik szobából.

Király Dániel Tamás és Kárpáti Pál, a rossz zsaru és a jó zsaru (forrás: -011- Alkotócsoport Facebook-oldala)

Majd sötét lesz, mesét hallunk egy kisfiúról, akit a szülei elkényeztettek, művészi megnyilvánulásait támogatták, ő viszont minden éjjel keserves sírást hall a szomszéd szobából. Jó darabig nem tudja meg, hogy mi van ott, mert az ajtó mindig zárva. Majd 14 éves korában megtudja: megismerkedik az ott zárva tartott és szülei által kínzott testvérével. Legalábbis a novella szerint. Kár lenne a történet újabb és újabb fordulatait leírni. A krimiken és bűnügyi sorozatokon szocializálódott nézőnek is bőven okoz meglepetést az előadás.

Tupolsky nyomozó karaktere külön hálás figura lehetett Kárpáti Pálnak, aki nagyon frissen hozta a nőies, túlérzékeny, de mégis nagyon jó szimatú nyomozót. Társa Ariel szerepében Király Dániel Tamás, aki a zsigerei hagyatkozó, szomorú gyerekkort átélő rendőrt mutatja be, aki minden gyerekbántalmazót leütne. Az izompacsirtában rejlő naivitását azzal erősíti, hogy az általa megmentetett gyermekektől cukorkára számít. Az előadásban megjelenik két nőalak is: Pető Kata a nehezen értelmezhető anya és múzsa közötti alak, néma női prototípusként teremt egy kis melegséget a játszótéren, Kurta Niké viszont eljátssza az utolsó gyermek áldozat szerepét. Kissé talán kevés drámaisággal, de gyermeki attitűddel. Mondhatni...

Tükröződésben Kurta Niké, háttérben: Pető Kata és Jankovics Péter (forrás: -011- Alkotócsoport Facebook-oldala)

A testvérpár közös jelenete viszont talán mindenki számára a legmeghökkentőbb: Hajduk Károly az értelmileg enyhén fogyatékos báty, aki finom jelekkel keveri az ártatlanságot és a zsigeri gonoszságot. Nem lehet tudni, hogy valójában ilyen, gyermekkora tette ilyenné, vagy gonosz játékot űz öccsével. Öccse, Jankovics Péter a nyugalom és a végsőkig fokozott idegesség között táncol. Hatalmas viselkedésbeli váltását fokozatosan építi fel, nem szorul semmi sem magyarázatra: az elején még megalázkodóan viselkedik a rendőrökkel, a végén viszont, nyugalommal a szemében, olyan bűnöket is felvállal, amelyeknek csak közvetetten az értelmi szerzője.

A mesékben élő báty, Hajduk Károly (forrás: -011- Alkotócsoport Facebook-oldala)

A körülbelül két órás előadást szünetek helyett néha a teljes sötétség szakítja meg, amikor az üvegfalon belüli teret rendezik át, miközben narrátorhang felolvassa Katurian egy-egy novelláját. A posztmodern szerkezetből sokrétű drámaiság születik. A legváratlanabb fordulatokban ismerjük fel egy-egy történet jelentőségét. A darab talán ebből a szempontból is hasonlít a nemrég befejeződött Poirot-filmsorozat (és szándékosan nem a könyvet említem) utolsó részére, ahol a megemlített gyilkosságok a végén nyerik el „igazi” jelentőségüket. A párnaember története is a végén keríti igazából hatalmába nézőjét, amikor már minden fordulaton túl vagyunk. Ez az előadás igazából folytatásért kiált...

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2014.01.15. 03:16 • Címke: színház