Templom lett a rom
Kopáncsot, vagy Mezőkopáncsot hiába is keresnénk a térképen, az Árpádok
idején alapított falut még a török törölte le onnan. A prédálók
természetesen nem kímélték a templomot és vele együtt a papot sem.
Megölték a pásztort a nyáj nagyobbik részével együtt, a maradék
pedig elmenekült, szétszéledt, mint ahogyan az meg van írva. Viszont 1936 nyarán az újjáépített istenháza felszenteléséről tudósított a Magyar Világhíradó.
Kopáncs formás kis falu lehetett Makótól nem messze, amikor Csanád megye egykori székhelye, a hagyma hazája még maga is falucska volt. Dolgos népek, földművesek és iparosok lakhatták, amit jól mutat templomának mérete is. Mert az Árpád-kori első kőtemplomaink általában olyan kicsinyek voltak, hogy a tíz falu európaira nyírt lakói leginkább a templomkertben ácsorogtak az istentiszteletek alatt. Kopáncs téglatemplomában már több hely volt, veszély esetén pedig némi védelmet is adhatott a lakosságnak a rabolni érkező és gyorsan továbbálló támadók ellen. Talán még a tatárok pusztítását is megúszták valami csoda folytán, de míg a mongolok nem tettek lépéseket a tartós itt tartózkodás érdekében, addig az oszmán hódítók már hosszabb távú tervekkel érkeztek.
Kopáncs talán 1552-ben, Kara Ahmed pasa és szerdár később Eger alatt kudarcot valló százezres seregének, pontosabban a szultáni hadakat kísérő rablóbandáknak (akindzsik) vált áldozatává. Ezek a fegyelmet nem ismerő, gyorsan mozgó piros föveges lovas alakulatok rátörtek a falvakra, lemészárolták a lakosságot, összekapkodták az értékeket, az élelmet, felgyújtották a házakat és indultak is tovább. A masszívabb templomoknál tűzzel, a bentiek kifüstölésével próbálkoztak, de hogy Kopáncs templománál mi történt igazából, azt nem lehet tudni. Még az is előfordulhat, hogy a falu lakossága a török sereg közeledtének hírére az akkoriban már jelentős településnek számító és némileg megerődített Makóra húzódott be. Az így felduzzadt lakosságú Makó egyébként a hajdúk segítségével 1551-ben már jól elverte a városra törő Kámber béget, de a szerdár serege bizonyítottan felperzselte a települést.
Kopáncs tehát eltűnt, mintha nem is lett volna, csak a templom romos nyugati fala mutatta a múlt század 30-as éveiig, hogy egykoron emberek éltek itt. A használható téglákból – mint ahogy az lenni szokott – a környék falvai építkeztek, a földet pedig a mindenkori kincsvadászok bolygatták. Egészen addig, míg Dr. Csepregi Imre makói apátplébános pont e romok miatt nem kezdeményezte a Csanádvármegyei Történelmi és Régészeti Társaság újraindítását. A szervezet bízta meg Szabó Imre makói városi főmérnököt 1934-ben a terület felmérésével. Szabó rekonstrukciós tervei alapján, a nyugati fal beépítésével végül új templom született, amit Glattfelder Gyula csanádi püspök szentelt fel 1936-ban, Péter-Pálkor. A felemelő képsorokat pedig július hónapban láthatták az ország moziba járó lakói.
PL