a rovat írásai

Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?

Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.

És elindult a nagy íróper

Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.

Segédmunkásból lett költő

Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.

Ishiguróé a Nobel

Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.

Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott

Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.

100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben

Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.

Csesztve és Sztregova, Arany és Madách

Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.

Költő elvont gondolatisággal

Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.

Tompa a búslelkű verselő lelkész

Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.

Ma van a magyar dráma napja

A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.

King a rémkirály

Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.

Irodalom összes cikke »

​Bevezetés egy barátságtalan író természetrajzába

maraiSzép feladat Márai Sándorról írni, halála évfordulóján; szép, de hálátlan feladat. Adva van/volt egy világszínvonalú magyar író, akinek élete és műve valahogy bekerült a nemzetközi pörgésbe; tíz-tizenöt évvel ezelőtt, amikor ismertsége a csúcson volt, aligha volt nála olvasottabb.

1999-ben, a Frankfurti Könyvvásár magyar díszvendégsége során A gyertyák csonkig égnek mindent vitt. Márai úgy lett sikk, hogy idehaza sem volt kínos. A magyar irodalomnak valami nagyvilágiságot, nagykorúságot adott. Pontos értekező próza, amely ki van találva, meg van adva a módja, tiszta fejjel megírt, nem formabontó, nem forradalmi, és nem viseli magán a nemzet sorsa feletti aggódás pecsétjét sem – hanem a legnagyobb közönségnek szóló, igényes szépirodalom. Rendes polgári nemzet büszke az ilyen fiára. Thomas Mann! Jól mutatja tisztaságát és súlyát, hogy mikor érdemben lefordították (leginkább a halála után), ugyanúgy hatott odakinn, mint idehaza. Nagy példányban kinyomták, eladták, fontos viszonyítási pont lett, idézték, színre vitték, megfilmesítették. Miért beszélek kicsit úgy, mintha valami nem stimmelne vele? Talán, mert kevés alkotó megítélése volt/van kétpólusúbb, mint az övé. (Magyar kortársairól beszélek.) Márait tisztelni kell ahhoz, hogy higgyünk benne. Külön mérce vonatkozik rá.

marai
Márai Sándor négyéves korában

Életútja és irodalmi tevékenysége szerves egész; mindkettőben különutas. Ami az életutat illeti, egészen páratlan szívóssággal, kötelességtudattal ragaszkodott ahhoz a polgári miliőhöz, amelybe beleszületett. Ezt hozta magával Kassáról, ennek széthullását élte meg annyira nehezen. Ebben élt, mint zárványban, már Budapesten is, ahol a harmincas években, hihetetlenül erős mezőnyben a legfelkapottabb írók egyike lett. Ünnepelt drámák szerzője, az Akadémia tagja. De semmi vegyülés, táborhoz csapódás. A háború utáni koalíciós időkben olyan élesen működő antennákkal regisztrálta naplóiban a kommunista hatalomátvétel folyamatát, mint talán senki más. És elég bátor volt, hogy az utolsó pillanatban lelépjen; a sötétbe lépett be; élete utolsó négy évtizedét változó országokban, de mindvégig külföldön töltötte. Igazából, nem sokat élt idehaza, akármit is értünk ezen a fogalmon; 19 éves korától megszakításokkal húsz évet a hetvenből.

marai
A magyar irodalomnak valami nagyvilágiságot, nagykorúságot adott

Nem volt hova mennie; magyar író maradt, pontosabban: Márai Sándor maradt, töréspont nélkül. Nem barátkozott odakint sem, amikor a kommunista hatalom itthon indexre tette; mintha a züllött polgári életformán akartak volna csapást mérni rajta keresztül. Olaszországban, Amerikában sem kezdeményezett vagy ápolt kapcsolatokat, távol maradt az aktuális alkotóktól és áramlatoktól, ment a maga útján. És kemény fejjel és szívvel kitartott elvei mellett, akkor is, amikor hazahívták, kiadták, bemutatták volna. Határozott akarattal, nem lépett magyar földre haláláig. 89 évesen lett öngyilkos San Diegóban, az általa olyannyira gyűlölt rendszer bukása előtt röviddel, évekig tartó depressziós szakasz végén, rákbetegen, felesége, testvérei (Radványi Géza, a filmrendező), fogadott fia halála után.

emigrans
Márai élete és művei több filmet is ihlettek. Bács Ferenc és Gyöngyössy Katalin Az emigráns – Minden másképp van című életrajzi filmben (2006)

Páratlan életrajz, egy céltudatos, visszahúzódó, szemérmes férfi élete a 20. század forgatagában. Bár sokszor és sokat írtak róla, nem élt a nyilvánosság előtt. Sok iskolába járt, ennek nem tudni pontosan az okát (úriember erről nem beszél). Hiába az elképesztő várakozások a családtól, diplomát nem szerzett. (Meglehet, ennek is köze volt ahhoz, hogy az irodalmi életben mindig is kissé outsiderként, pályán kívüliként tartották számon.) Boldog házassága mellett (amely túlélte az egyetlen fiú csecsemőkori elvesztésének tragédiáját) rövid ideig tartó titkos szenvedély fűzte két legendás, gyönyörű és intelligens fiatal színésznőhöz, de ez is utólag került napvilágra, mert úriember... Egészből faragott ember.

marai
Igazából nem sokat élt idehaza. Márai Sándor emléktáblája (Budapest, Rómer Flóris utca 28.)

Már gimnazista korában megvoltak az alapelvek: a zsenialitás öntudata, a sérthetetlenség, öntörvényűség. Ezt a hangot tartotta ki haláláig. Bár alkotótársaival való kapcsolata gyakran volt viharos, nagy esztétikai tudással és (inkább) érzékkel megírt szövegei megállták a helyüket. Mit tudott Márai? Éles szemmel figyelt, a zord felszín alatt mindent megélt és kiélt, és megvolt a tehetsége ahhoz, hogy gördülékeny stílusban, mintegy a kisujjából kirázva, pompás sorokat vessen a papírra. Alighanem ez dühítette a körülötte élőket; a polgári lét, amelyet függetlenül az anyagi viszonyoktól, családtól, politikától, mindenhová magával hordozott; a zárkózottság; az öntudat, finomság, elegancia, könnyen jött mondatok; és a könnyen jött siker.

„Nem beleegyezni: ez a mi korunk különféle gyehennáiban az áldozatok egyik legerősebb fegyvere (...) – írja Naplójában – a legkülönb hősiesség, amire ennek a nemzedéknek módja van, nem a cselekvés, hanem az ellenállás hősiessége. „Márai nyolcvankilenc éves korában befejezte művét, és öngyilkos lett. Végakarata szerint hamvait három mérföldre a parttól egy csónakból a Csendes-óceánba szórták. Véletlen vagy sorsszerű, hogy itt, a nyugati világ legnyugatibb partján halt meg Márai? Műveit – és néhány más, hozzá hasonlóan gondolkodó európai könyveit – a 21. század első éveiben sokan olvassák. Ennek ellenére is találó Lawrence Durrell mondata: „Európa igazi romjai a nagy alakjai”. (Az idő ítél – részlet Muszatics Péter meg nem valósult Márai-portréfilmjének forgatókönyvéből)

Könnyen jött? Tudja a bánat, mint úriember, erről így nem beszélt. A sorsával elmondott mindent. Ha tetszik, az írásaiban: regényekben, színdarabokban, versekben, naplókban élt. Ha márais fordulattal akarnánk bezárni: úgy hordozta magán a reménytelen huszadik század magyar széthullásának terhét, hogy egy zokszó nem hagyta el az ajkát. Illetve, elhagyta: úriember így zokog. És ezt pontosan értik bármilyen civilizált nyelven. Felnőttek vagyunk. Mit akarunk még?

Mentes Tamás

• Publikálva: 2014.02.21. 08:00 • Címke: évforduló, irodalom

Digitális Irodalmi Akadémia