Több évtizedes szerelem: Valentin napi költőverseny

Az idén már tizenkettedik éve működő Irodalmi Rádió költészeti versenyt hirdetett Bálint, azaz Valentin-nap előestéjére.

Nem ez az első alkalom, az internetes rádió más tematikákkal is aktivizálta már a babérokra vágyó tollforgatókat. A szerelmes verseket 2014. január 31-ig lehetett beküldeni, és valamennyi felkerült a rádió Facebook-oldalára, ahol szavazni is lehetett rájuk. A verseket a miskolci Művészetek Házában részben a szerzők, részben a műsorvezetők olvasták fel, a legjobb verseket díjazzák is. Mivel azonban a versenyjelleget nem kívánták nagyon hangsúlyozni, az eredményhirdetést a szerelemesek napja utánra halasztották, hogy ne zavarja az értékelés az önfeledt ünneplést. A zsűri a tájékoztatás szerint figyelembe veszi majd a közösségi oldalon és a helyszínen leadott szavazatokat, de indokolt esetben a közönség véleménynyilvánításától függetlenül is díjazhatja a legjobbnak tartott alkotást.

Nos, az eseményt jómagam az interneten fogható rádión követtem. Az est felvételről még egy ideig meghallgatható itt. A közvetítés nem volt technikai hibáktól mentes, ugyanakkor a kisebb szünetek nem gátolták a felolvasást. A verseket a Facebookon is lehetett követni. A szerkesztő-műsorvezető, Zsoldos Árpád kellemes orgánumával élvezhetően adta elő a férfi szerzők által írt szövegeket. A másik műsorvezető azoknak a hölgyeknek a verseit szólaltatta meg, akik személyesen nem tudtak részt venni az eseményen, vagy nem maguk kívánták versüket felolvasni. Telegdy Virág még férfikollégájánál is szebb hangszínnel bír, így jól jártak azok a szerzők, akik az ő tolmácsolásában szólaltak meg.

Erre talán szükség is volt, mert nem volt túlságosan erős versengés a babérokért. Kipróbáltan jó tollú, ismertebb szerzők nem pályáztak. Többnyire az amatőr kategóriába lehetne sorolni ezen költőket, ami nem feltétlenül minőségi címkézés, hiszen az amatőr szó szerint szerelemből ír. Hozzátenném, hogy az igazi profi szintén. A kínálat kissé egyenetlen is volt, hiszen a határidőn belül érkezett összes verset, szám szerint huszonötöt mind befogadták, az esten el is hangzott valahány. Volt köztük több túl egyszerű, túl érzelgős vagy túl iskolás, de akadt néhány, ami a neves irodalmi lapokban is megállná a helyét. Az általam értékesebbnek tartott szövegekből idézek. A többit és a teljes műveket az érdeklődők elolvashatják a közösségi oldalon.

A verseny ugyan nem mozgatott meg tömegeket, de jelentéktelennek sem mondható. Az esemény és a pályázati anyag az interneten több mint két és fél ezer megtekintést ért meg a felolvasás végéig, és ugyancsak ez időpontig 371 lájk érkezett a nevezett versekre. Némelyik vers csak 2 vagy 3 szavazatot kapott, de akadt négy darab, amelyik 10 fölöttit. A magam szubjektív megítélése szerint a közönségszavazatok részben a jobban sikerült verseket emelték ki, a 19-es és 23-as versenyzőét, részben a kevésbé érdekesnek tűnőkét (1-es, 16-os), de attól érdekes az élet, hogy sokszínű. Várjuk a zsűri döntését is.

Az egyes sorszámú nevező 20 szavazattal lett a legtöbb lájkot begyűjtő. Idézek tehát Faragó Eszter Hiány című verséből néhány sort: „Hiányodból ha álmokat szőnék, / elaludna az egész föld. / Nem kelne föl többé a nap sem, / csak a hold ragyogna, s a csillagok. / Sápadt-kékbe öltözne a világ, / nem találnám meg többé a mosolyod”.

A kettes „versenyzőre” a közösségi oldalon mindössze ketten szavaztak, mégis kiemelnék belőle néhány sort, mert a maga módján szép, és mondhatnám, informatív: „Libegtünk, kis fehér templomot, / Távolabb cseréptetős házakat, / Körben magasodó ormokat. / Visszatérve esténként andalogva // Túlparti sátrak színes fényeit, / Lámpák gyöngysorként csillogó, / Gyémánttiszta villódzását, / Hallgattuk a gitárhúr sírását.” Ha a tájleírás kevésbé lenne érzékletes valaki számára, figyelemreméltó, hogy 32 évvel korábbi történetre utal a vers, és arra is, hogy a szerelem még tart.

A hatos sorszámmal regisztrált szerző a neten 7 szavazatot kapott, ebből egyet tőlem. Gy. Szita Zsuzsa Bennem élsz című verséből is idézek két sort, mert az egyszerűsége ellenére ez a szöveg szépen, áttételesen utal a szerelem központi elemére, a fogantatásra: „testembe-formált szerelmes akarat / egy-lett-magunkban mindig megtartalak.”

Némelyik interjú és felolvasás kissé viccesre sikeredett. Így volt a 7. helyen megszólaló Bocsó Imréé, aki a műsorvezető kérdésre elmondta, hogy a verset másfél éve írta a kedvesének, és a két lájkoló közül az egyik a múzsája. A szöveg tartalmaz egy-két naturalisztikus kifejezést, mire Zsoldos Árpád tréfálkozva megjegyezte, hogy elfelejtették kitenni a közvetítés felületére a 18-as karikát.

A 16-os kapta a legtöbb, 20 szavazatot (Kovács Kinga Anna: Ki vagy nekem?), én azonban a 17-eset emelném ki, aki csak kettőt kapott, viszont képileg és ritmikailag számomra érdekesebb, mint az előző: „Nem kellene, hogy szeresselek, / hogy sejtjeimbe ültesselek, / lelkembe lézerezzem arcod, / hordozzak végtelen kudarcot.” (Orgoványi Anikó: Szenvedély)

Ha valamit meg kell említeni, az a 19-es sorszámú vers. A szerző, P. Dányi Gabriella jelen volt, és maga olvasta fel versét. A műsorvezetői érdeklődésre elmondta, hogy azért a Föld címet adta a versének, mert a földet is lehet szerelemmel szeretni, és nem csupán környezetvédői megfontolások alapján. Valóban, a föld és a kedves egymásra vonatkoztatása elindíthatja az olvasó fantáziáját. A Föld a második legtöbb, 14 szavazatot kapta. „Légy a levegőm mi megtölti a tüdőm, / vagy a jelen, leszel a múltam és jövőm. / Vagyok a föld, ami táplálja növényed, / talpad alatt talaj, bajban a testvéred!”

Általában jellemző ezekre a versekre a formai, ritmikai kidolgozatlanság, a kevésbé erős és eredeti szerkesztésmód. Talán – teljes jó szándékkal – mondhatjuk azt, hogy amatőr, naiv versek. Ha a költészet általunk eddig ismert darabjaival, mércéjével mérve ezek keveset csillantanak meg a lehetőségekből esztétikailag, valamit mégis megmutatnak napjaink gondolkodásmódjából, érzelmi világából. Nem a fogyasztói alapvetésű ízlésből, hanem az aktívból, vagy legalábbis a törekvőből. Én már azt kellemes jelenségnek tartom, hogy vannak emberek – pár százan, pár ezren –, akik a szerelmesek napjára versek írásával, közlésével, felolvasásával, versenyeztetésével készülnek. Nekem élmény volt mindezt elolvasni, meghallgatni. Köszönet érte minden résztvevőnek, érintettnek.

Deák-Sárosi László

• Publikálva: 2014.02.15. 12:55 • Címke: irodalom