A drámairodalom rosszfiúja

Christopher Marlowe-t az Erzsébet-kori irodalom rosszfiújának is nevezték. Kétségbe vont számos vallási, társadalmi, etikai szabályt, amelyek akkoriban érvényben voltak. 1564. február 26-án keresztelték meg Canterburyben és csak 29 évet élt. De Doktor Faustus tragikus történetével örökre beírta magát az irodalomtörténetbe.

Marlowe édesapja cipész volt, fia viszont nagyon szeretett volna tanulni, ezért beiratták a Corpus Christi Collegeba. Később a Cambridge-i Egyetem ösztöndíját nyerte el, ahol 1580 és 1587 között volt hallgató. Végzettségét már 1584-ben meg kellett volna szereznie, az egyetem viszont 1857-ig nem adta meg neki, egyesek szerint azért, mert túl sokat hiányzott. Végül a királyi tanács azt javasolta az egyetemnek, hogy hagyják jóvá a végzettségét, mivel Marlowe ezidőben „magasrangú állami ügyekkel” foglalkozott. Titkosügynöki tevékenységéről rengeteg spekuláció megjelent. Tény, hogy nagyon sokat hiányzott az egyetemi órákról, többet, mint amennyit a szabályzat megengedett. Ugyanakkor a fennmaradt fogadói számlái is azt bizonyítják, hogy jóval több ételt és italt fogyasztott, mint amennyit az ösztöndíjából megengedhetett volna magának, tehát valószínűleg volt mellékkeresete is. Azonban semmilyen direkt bizonyíték nem támasztja alá azt a feltételezést, hogy titkos állambiztonsági ügyekben vett volna részt. Az viszont tény, hogy miután megkapta tudományos fokozatát, Londonba költözött és szinte csak az írásnak szentelte magát.

Ekkoriban kezdődött az írásnak, mint foglalkozásnak az elismerése Angliában. Első színművét, a Dido, Karthágó királynőjét sokáig nem adták ki, de 1587-től 1593-ig játszották. Rákövetkező évben jelent meg – valószínűleg addigra sikerült lejegyezniük a színműírnokoknak (ha a Shakespeare-nél érvényes gyakorlat volt érvényben). Második drámáját, A nagy Tamerlánt már színházi körülmények között mutatták be. Ez volt az első angol nyelvű színmű, amely blank verse-ben, azaz rím nélküli sorokban írodott. Az irodalomtudósok számára ez a mű jelenti az Erzsébet-kori angol dráma felnőttkorát.

Marlowe ezután szinte futószalagon írta következő darabjait. Tudta, mit akar a közönsége: erőszakot és szenzációs történeteket. Mint például A máltai zsidót, A párizsi mészárlást vagy a II. Edwardot. Az is látható, hogy Marlowe rendkívüli hatással volt Shakespeare-re, már sokszor történetei is visszaköszönnek „utódjánál”, például a Máltai zsidóból a Velencei kalmár lesz, a Doktor Faustus tragikus történetéből pedig Macbeth.

Egy oldal a Párizsi mészárlás című színműből

A doktor Faustus tragikus története a saját korában hatalmas vihart kavart. Ekkor kezdődött a színház, mint színműveket bemutató intézmény elterjedni, és a középkor utáni vallásos szigor még mély nyomot hagyott az emberekben. Marlowe dolgozta fel először színházi cselekménnyé a német legendát, a rengeteg hókuszpókusz, az ördög és különböző vallási szimbólumok megjelenítése a színpadon rendkívül erőteljesen hatott a nézőkre, főképp, mivel a főhős, doktor Faustus esendő emberi mivoltában képtelen volt a bűnbánatra.

Marlowe-t a halálig üldözte a hitetlenség vádja. 1593. május 20-án az ateizmus vádjával letartóztatták és eretnekséget akartak rábizonyítani. Ezért máglyán is elégethették volna. De mindezek ellenére mindenféle kínzás nélkül hamar kiengedték, azzal a feltétellel, hogy naponta jelenjen meg a „tartótisztje” színe előtt. A drámaíró pár nappal később megjelent egy fogadóban három másik férfival. Mindnyájuknak közük volt Sir Francis Walsinghamhez, akiről úgy tudni, hogy ő szervezte kormányközeli munkába Marlowe-t. A lakomájuk után Marlowe és az egyik férfi, Ingram Frizer között veszekedés tört ki az egyik számla kapcsán. Frizer fejbeszúrta Marlowe-t, aki meghalt. Egyes feltételezések szerint Marlowe-t kémkedés vagy az ateizmusa miatt ölték meg, de egyik sem bizonyított tény. Műveivel viszont örökre beleírta magát az irodalomtörténetbe, A doktor Faustus... című drámája pedig mai napig az egyik legvérfagyasztóbb előadások alapanyaga.

Bakk Ágnes 

• Publikálva: 2014.02.26. 13:58 • Címke: színház, évforduló