Aki színházzal töltötte meg a rádiót

A 100 éve született Dr. Cserés Miklós nevét mindenki ismeri, aki a hatvanas-hetvenes években rádiót hallgatott.  Ez az időszak a rádiójáték és a rádióra alkalmazott színház virágkora volt, neki köszönhetően.

1914-ben született Tiszaladányon. Édesapja korán elhunyt, nevelőapja, aki vasútnál dolgozott, gyakran magával vitte az irodájába, itt ismerkedett meg a rádióval. Nevelőapja sok energiát fektetett a kisfiú taníttatásába, és nem hiába, hiszen a faluból ő lesz az első, aki továbbtanul Tokajon, Nyíregyházán és Sárospatakon, majd Szegeden folytatta tanulmányait a tanárképző főiskolán. Magyar-német szakos hallgatóként egy szemesztert járt Münchenben, két félévet Berlinben. Nagyon sokat tágított színházi látókörén az ott látott előadások sora. A Színháztudományi Intézetben is sok időt töltött, ide akkor még a politika nem áramlott be, szabadon dolgozhattak a kutatók.

Cserés Miklós (forrás: médiaklikk.hu)

Itt írta meg A német impresszionista dráma típusai című disszertációját, Sík Sándor segítségével. Közben egy ösztöndíjjal a bécsi Burgtheater segédrendezőjeként dolgozik, a kölni fiatal rendező, Paul Ready mellett. A nácik térnyerése miatt kénytelen hazaszökni. Az év telén Kolozsvári Grandpierre Emil lemondott a rádió dramaturgi székéről, ekkor Németh Antal egyenesen Cserés Miklósnak táviratozott. Ő akkoriban inkább a Nemzeti Színházba vágyott volna, de 1942 tavaszán elfogadta az ajánlatot. Rengeteg darabot olvas, lektori jelentéseket ír ról, folyamatosan mérlegeli, melyeket lehetne rádióra alkalmazni.  

Ahogy a helyzet egyre komorabb, Cserés egyre vidámabb műsorokat igyekszik rádió műsorára tűzni. Akiket szívesen hallgatunk című műsorában színészek életéből vett tréfás csevegéseket, a Vidám hétköznapokban pedig habkönnyű karcolatokat adtak. A Híres színművek – Híres szerelmek című műsorban klasszikus tragédiákat, romantikus darabokat dolgoztak fel. 1944. március 19-én, amikor a németek bevonultak, a rádió vezető munkatársai távozni kényszerültek: Cs. Szabó László, Ortutay Gyula, Németh Antal már nem mehettek dolgozni. Cserés maradt, de szomorúan emlékezik meg erről az időszakról. Októberben nyilasok vonultak be az épületbe. Cserés így emlékszik erre: „Amikor 1944. október 15-én három óra tájban elhagytam a Rádió épületét, letéptem az udvarban nyíló mályvatőről három kis sziromlevelet, és emlékül magammal vittem. Alig másfél óra múlva nyilas és német SS katonák gázoltak át a kis virágágyon.”

Cserés későbbi, ugyancsak iskolateremtő könyve

1945 januárjában elkezdték az épület újjáépítését. Nemsokkal később előkerültek a szerkesztőtársak és május 1-jén megkezdte a rádió az adását. 1946-ban elindítja a Magyar Thália sorozatot, amelyben régi magyar párbeszédeket adtak elő. 1948-ban létrehozta 12 taggal az állandó Rádió színtársulatot, amely később 64 főre bővült. Cserés fordít, rendez, átdolgoz. Láthatatlan színház című művében fogalmazza ars poeticáját, külföldi rádiószínházi műsorokat vizsgál, akusztikai elemeken keresztül. Szerinte az eszmény rádiójátéknak Shakespeare-ből kell kiindulnia, az igazi drámaiságot csak az egymásból következő, egymást támogat jelenetekből épül fel, amelyek drámai összeütközésig fokozódnak. Közben kidolgozott egy hangkarakter táblázatot is, amelyet a Szentivánéji álom szereplőivel illusztrált. Londoni, párizsi, római lapok méltatják vizsgálatát. Rengeteg magyar drámát szerepeltet a rádió műsoraiban, közben vissza-vissza tér kedvencéhez, Shaw-hoz; Racine-, Kleist-, Goethe-drámákat dolgoz fel. Olyan híres színészekkel dolgozik együtt, mint Szabó Gyula és Csákányi László. 1956-ban rövid időre áthelyezték az MTV-hez, később beosztott rendezőként visszakerül a rádióhoz. 

Cserés Miklós és Szabó Gyula (forrás: terasz.hu)

1964-ben Jászai Mari-díjas, 1974-ben érdemes művész. Még számos műsort szerkeszt, a politikai szelek szerint, hol egyik osztályra, hol másik osztályra helyezik, de mindig tud irodalommal foglalkozni. 1981. október 15-én hunyt el.

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2014.03.18. 12:41 • Címke: évforduló