​Hosszú álom a Kancsenzönga alatt

A Kancsenzönga. Az aljában ott alszik a 230 éve született Kőrösi Csoma Sándor, csúcsának közelében pedig nem egészen egy éve hunyt ki a fény egy másik kiváló székely-magyar, Erős Zsolt szemében.

A hegy árnyékában nyugvó már gyermekkorában elhatározta, hogy eljut a magyar őshazába, a 13 évesen mászni kezdő Erőss pedig valamikor azt, hogy ha rajta múlik, magyar ember is feljut a világ legmagasabb pontjára. Mert fontosak és szépek ezek az ifjúkori nagy elhatározások. Kár, hogy csak keveseknek adatik annyi erő és kitartás, hogy meg is valósítsák, amit elterveztek.

Forgács Péter szép dokumentumfilmet készített róla Az élet vendége – Csoma legendárium címmel (Filmkultúra-cikk róla itt)

Az 1784. március 27-én székely határtőr családban, a kétszáz fős Kovászna melletti Kőrösön született Csoma Sándor ilyen elhatározása mellett kitartó ember volt. A visszaemlékezések szerint már gyermekkorában kíváncsi volt arra, hogy mi van a következő domb mögött. Persze, a nagy tervhez kellett még Herepei professzor úr is a nagyenyedi kollégiumból, mert ő indította el a hosszú, élete végéig tartó úton a jó felépítésű, zömök fiút. Aki már ekkor meg volt győződve arról, hogy a magyarok ősei nem a „halszagú” finnugorok, hanem a hunok, vagy valami más egykori Belső-Ázsiában élő nép voltak. Kellett hozzá később Göttingenben Blumenbach professzor, aki szerint a magyarok az ujguroktól származnak. És kellett még egy fontos dolog, ami segítette Kőrösi Csomát céljának megközelítésében: a rendelkezésre álló javainak takarékos beosztása. Mert már enyedi tanulmányait a kevésbé tehetséges diáktársai korrepetálásából finanszírozta és még tett is félre az európai útra. aztán inkább gyalog ment el Göttingáig, hogy aztán maradjon pénze az ottani tanulmányokra.

És azért kellettek mindig, útjának szinte minden állomásán jószándékú emberek is, akik így-vagy úgy segítették, hogy tovább jusson. Mindjárt az 1818 novemberi induláshoz kellett a kolozsvári Kenderessy Mihály ígérete is, hogy az út minden évére 100 forintot fog eljuttatni hozzá. Kőrösi Csoma 200 forinttal lépi át a Vöröstoronyi szoroson keresztül hazája határát, és ez a pénz egészen Teheránig elég neki, csak ott kénytelen levelet írni az otthoniaknak támogatásért. Az út során Bukaresten és Szófián keresztül eljut a tengerhez, hajóval pedig Alexandriába. Itt egy osztrák kovácsmester, Schafer József segíti koszttal, kvártéllyal. Továbbhajózván Ciprus, Bejrút és Tripoli érintésével Latakiában száll partra, ahonnan egy karavánnal érkezik meg a szíriai Aleppóba (1820 április). Itt a csehországi kereskedő, Pohle Ignác segít rajta, aki teheráni ügynökéhez, Szvoboda Antalhoz irányítja. Szvoboda úgy tud segíteni rajta, hogy beajánlja barátjához, az angol ügyvivőhöz, akitől pénzt és ruhákat is kap. Mert Teherántól Szkander bégként utazik tovább, papírjait, úti okmányait és azt a bizonyos támogatást kérő levelet hátrahagyva. E levélre hazai barátai 2878 forintot gyűjtenek össze és juttatnak el Teheránba számára, amit majd az angol nagykövet juttat vissza a feladóknak, hiszen Kőrösi Csoma ekkor (1821 őszén) már közel jár Indiához. Nagy Sándor nyomdokain 1822 január első napjaiban átkel a Hindkuson, végül Napóleon két emigráns tábornokával utazva lép indiai területre. Peshavárig élvezi a tisztek társaságát, innen Lahor és Szinagar érintésével akar Tibetbe, és Tibeten át az ujgurokhoz eljutni. Az ellenséges környezet miatt vissza kell fordulnia, de megint csak szerencséje van: találkozik William Moorcroft angol kormánymegbízottal, aki úgymond földrajzi megfigyeléseket végez Kasmírban.

Az, hogy Kőrösi Csoma Sándor nem maradt Szkander bég, hanem világhírű magyar tudós és utazó lett, az jórészt eme angol úriembernek köszönhető. Aki tibeti könyveket adott az elcsigázott, üres zsebű utazónak. És egy ajánlást a 3600 méteren fekvő Zangla elöljárójához, ahol aztán meglehetősen szerény koszton és kvártélyban (egy 3x3 méteres szobában lakott és a füst miatt nem fűtött, hogy írni és olvasni tudjon. Tápláléka pedig jakvajas, sós teából és árpából állott), de megkezdhette híres szótára és nyelvtankönyve előkészítő munkálatait. Amihez nélkülözhetetlen segítséget nyújtott neki Szangje Püncog láma is, akivel ugyan nem volt mindig harmonikus a kapcsolata, de végül több éves együttes munka után elkészül a nagy mű. Hogy aztán az ezt követő társadalmi és anyagi megbecsülést felhasználva, húsz év után ismét az ujgurokhoz, avagy a titokzatos Shambalába indul, az természetes. Erőss Zsolt is biztosan megpróbálta volna műlábbal, palack nélkül a Mount Everestet.

A két páratlan pálya vége a Kancsenzönga lett. Kőrösi Csoma utoljára még talán felnézett rá, Erőss pedig letekinthetett róla, mielőtt lehajtotta volna fejét a hosszú álomra.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2014.03.27. 13:24 • Címke: művelődéstörténet, évforduló