Gyümölcsmúmiák a máglyán
Műveljük meg kertjeinket, tartja a mondás, és ezt ilyenkor tavasszal
illik is komolyan venni, mert bajok lehetnek abból, ha tovább folytatjuk
édes téli álmunkat és nem teszünk semmit megörökölt
gyümölcsfáinkkal.Mert vannak, akik csak erre várnak, és átveszik a hatalmat felettük. A kertjeinkre leselkedő veszélyekről és azok elhárításáról szinte tökéletes összeállítást készített 1933 tavaszára a Magyar Film Iroda.
A tavasz első jelei közé tartozik az is, hogy a vidéki ember – hiába metsző még a szél és vannak hófoltok az árnyékosabb helyeken – kisétál a kertjébe és felméri a tél okozta károkat. Amik közül az utóbbi évek felmelegedési hullámát figyelembe véve leginkább a hirtelen, nagy tömegben lezúduló vizes havat lehet megemlíteni. No és a mögöttünk hagyott, rendkívül enyhe tél másik hozadékát, azt, hogy bizonyos kártevők a fagy hiánya miatt egyszerűen nem pusztultak el, hanem tavasszal majd újult erővel vetik rá magukat a növényekre. Ellenük a híradások szerint nem lehet már mit bevetni, csak a jól bevált permetező szereket. Amik viszont mindenféle, többek között az emberi szervezetre sem jótékony hatású összetevőket tartalmaznak. Hja, hol vannak már azok a boldog békeidők, amikor a fákra a meszet, a szőlőre meg a rézgálicot, avagy a bordói levet permetezték.
Aztán ilyenkor kora tavasszal nem feltétlenül a permetezőt és a kemikáliákat kell először elszedni a sufniból, padlásról, vagy ki tudja honnan. Elég egy létra és egy jó éles kézifűrész is a gyümölcsfákhoz, ha csak nem történt a tél folyamán valami nagyobb tragédia – mondjuk egy-egy részleges pusztulás – a gyümölcsösben. Utóbbi sajnálatos esetben valóban jól jöhet már egy kisebb teljesítményű motoros fűrész is. A gyümölcsfák „metszésének” az alapja a száraz ágak eltávolítása. Ezek kérge alatt valóban károkozók bújhatnak meg, amik a későbbiekben az egészséges részeket is megtámadhatják. A tavaszi metszés másik, legalább annyira fontos része a lombkorona szabályozásából, ritkításából áll. El kell távolítani a „vadhajtásokat”, az egymáshoz érő, felesleges ágakat is. Majd pedig a száraz ágakból mutatós máglyát rakhatunk, amire egy idő után bátran rádobálhatjuk a többi, frissen levágott ágat is. Persze, akinek kazánja, kályhája van, az vehet egy darálót is. Így nem kell állandóan lesnie a tűzgyújtási tilalmakat, no és rettegnie a hirtelen feltámadó szelektől, amelyek hátán messzire juthatnak a lángok.
A Magyarok Világhíradójában bejátszott anyag a fővárosban, egy valóban elhanyagolt gyümölcsösben készülhetett. Jól mutatnak a zakóban, fehér ingben a fákon munkálkodó szakemberek, és a narrátor által elmondott szöveg pedig igazi szakmunkának tűnik. A gyümölcsmúmiák pedig komoly írói vénát is feltételeznek.
PL