a rovat írásai

Bánsági Ildikó 70

Október 19-én hetvenéves Bánsági Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, a Nemzet Művésze.

Megáldották a musicalt

Megáldotta a Vatikán a Sixtus-kápolnáról és Michelangelóról szóló, Sting zenéjére épülő musicalt, amelynek premierjét március 15-én tartják Rómában.A zenét Michelangelo Buonarroti (1475-1564) freskói inspirálták.

Ötven éves lett a Hair

Ötven éve, 1967. október 17-én mutatták be a New York-i off-Broadway egyik kis színházában a Hair című musicalt, a hippikorszak kultuszművét, amelynek filmváltozatát 1979-ben Milos Forman készítette el. A Hair a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozás talán legismertebb alkotása, egy korszak lenyomata, amelynek dalait milliók fújják kívülről.

Hangemberek az Újszínházban

A magyar szinkron indulásáról, a szinkronszakma, a színpadi és a filmvilág nagyságairól is megemlékezik az Újszínház Hangemberek című új darabja, mondta Csernák János színművész az M1 aktuális csatornán.

Bormámor Hamvas művei alapján Szentendrén

Bormámor címmel borkóstolóval egybekötött modern zenés játékot mutatnak be Szentendrén Hamvas Béla művei alapján.

Szilágyi Tibor 75

Szilágyi Tibor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, kiváló művész augusztus 28-án töli be a hetvenötödik életévét.

Elhunyt Lórán Lenke

Életének 91. évében vasárnap elhunyt Lorán Lenke színésznő, a hírt a család közölte az MTI-vel.

Új Bánk bán a Nemzetiben

Megkezdődött az évad a budapesti Nemzeti Színházban, amely az idén ünnepli fennállásának 180. és jelenlegi épülete megnyitásának 15. évfordulóját.

Básti Juli kerek szülinapja

Augusztus 10-én ünnepli 60. születésnapját Básti Juli Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő. A színészlegenda Básti Lajos és Zolnay Zsuzsa Jászai-díjas színésznő leánya Budapesten született 1957. augusztus 10-én. Nagybátyja Zolnay Pál filmrendező volt.

Színház 10 éve a viszáki pajtában

Tízéves a Kaszás Attila Pajta Színház, amely az őrségi Viszákon hétfőtől egy héten át várja az érdeklődőket. Különleges hangulatú, kulturális élményekben gazdag lesz az idei, tizedik, jubileumi évad a Szarvas József színművész által életre hívott Kaszás Attila Pajta Színházban (KAPSZ), olvasható a szervezők MTI-hez eljuttatott közleményében.

Meghalt Schubert Éva

Nyolcvanhat éves korában elhunyt Schubert Éva Kossuth-díjas színész, érdemes művész, közölte a Főpolgármesteri Hivatal az MTI-vel. Családja tájékoztatása szerint a színésznőt hosszú szenvedés után kedden érte a halál.

Színház összes cikke »

Kifosztott hadizsákmány

Az Ultima Vez a Trafóban

bootylootinglead

A belga Ultima Vez társulat vendégszereplésekor mindig telt ház van a Trafóban. Most Booty Looting (‘az elrabolt hadizsákmány’) című előadásukkal kápráztatták el a közönséget. Varázslatos az előadás már-már kaotikusnak ható rétegzettsége: volt benne élőzene, átláthatatlanul sok történet, többféle médium, dráma, irónia és humor.

Épp ezért nehéz átfogó képet adni az előadásról. A nyitójelenetben a félhomályban egy idősebb női sziluett áll három test előtt és felordít. Ó, ez Médea! – gondolná az egyszerű néző. Olyan erőteljesen ordít, hogy egy kisgyerek a közönségből fel is sír. Majd egy gitáros elkezd egy lassú, ringató dallamot játszani, megnyugtatásképpen, majd egy brit akcentussal beszélő fehér inges, félhosszú hajú férfi, Jerry Killick (igazi nevén is) jön ki a takarásból és arról mesél, hogy Joseph Beuys a nyolcvanas években egy New York-i galériában bemutatott/rekonstruált egy antropológiai kísérletet I Like America and America Likes Me címmel, amelyben prérifarkasok, valamint egy sámánkardnak látszó partvis is szerepet kapott. Majd Beuys után szabadon rekonstruálja mindezt, csak a farkasokat jelen esetben táncosok játsszák és őt tépik szét.

beuys i like america america likes me
Fotó Beuys kísérletéről

dannywillems
Danny Willems fotója az előadásról (fotó: ultimavez.com)

Közben előkerül a híres kutató (?), Birgit Walter antropológus, aki a farkasokat vizsgálva megnézi a kísérletet. Hisztérikus rohamban tör ki, összeesik, meghal, majd feléled. Kiderül, hogy Birgit Walter igazából az elébb kísérletező szereplő felesége és igazából színésznő, aki mindig a vad férfiakért volt oda. Gyorsan átöltözik a kísérletező vad férfivá és lefotóztatják magukat a fotóssal, a kivetítőn látható is a képük. Három gyerekük van, sokat isznak, néha összevesznek. Majd a férfi elvesz egy fiatal lányt, a volt feleség pedig, akit még mindig Birgit Walternek hívnak, féltékenyen ül az esküvői asztalnál. A férfi az esküvője napján még egyszer viszonyt kezdeményez a feleségével. Aki később féltékenységében megöli három felnőni nem képes fiát, majd megeteti a férjét a belőlük főzött étellel – megint csak tiszta Médea, például. És így tovább...

wimvandekeybusfoto
fotó: Wim Vandekeybus/ultimavez.com

Wim Vandekeybus, aki eredetileg koreográfus, kisebb teret adott a táncnak ebben az előadásban. Az Ultima Vez produkciója nem egy történet, hanem a történetek összefonódásáról szól és arról, hogy minden történet egy mítosz újrafogalmazása. Lásd akár a kezdő történetet, akár az összes többi történetfoszlányt, amelyek álomszerűen egymásba folynak.

Az előadás a színháztudomány számára igazi posztdramatikus kincsesbánya. A színészek nem előre megkonstruált szerepeket mutatnak be, hanem sok szempontból róluk szól az előadás. A főszereplő Birgit Walter a valóságban is létezik, az őt játszó színésznő maga Birgit Walter, a kölni színház művésze (a Kölner Schauspielhaus koprodukciójában jött létre az előadás). Nem tudni, hogy mennyire igazak a történetek, amelyeket róla látunk. Szó van róla, hogy miért lett színésznő, hogy hogyan lopott mozdulatokat mindenkitől, és hogy mekkora magány van mindezek mögött. A négy táncos, akik az elején a vérfarkasokat játszották, kisebb szerepet kapnak, de ők alakítják a három fiút, akiket Birgit/Médea később megöl. Mindenkinek van ideje és helye az önvallomásra, amelyért néha megtapsolják, néha pedig pellengérre állítják.

wimvadekeybusfoto
fotó: Wim Vandekeybus/ultimavez.com

A fotózás mint közvetítő médium ugyancsak fontos szerepet kap az előadásban. Van egy fotós, aki hatalmas kamerájával dokumentál bizonyos pillanatokat. Az elején Birgit Walter őrjöng azért, hogy ne fotózzák, később viszont minden látszólag rögtönzésnek tűnő jelenetet lefotóz, ami azonnal megjelenik a színpad felett logó kivetítőn. Talán a média vagy a fotózás művészetének manipulatív jellegéről is szól az alkotás, hiszen egy-egy kétszereplős jelenetnél a többiek előkapnak egy-egy hatalmas pannót, amelyen háttérkép (szobabelső, lakókocsi stb.) látható és azok előtt különböző helyzetekben fotózzák le a szereplőket. Ez utalás a rendkívül képgazdag online jelenlétünkre is, amikor fotókkal próbáljuk bebizonyítani, hogy mennyire sokszínű a valóság, sokszor viszont a kontextusról nem tudunk semmit.

dannywillemsbootylootingultimavez
Birgit Walter (fotó: Danny Willems/ultimavez.com)

Az előadás vége felé egyre vadabb képeket láthatunk. Birgit Walter mindenféle port ken az arcára, eközben a fotós dokumentálja minden mozdulatát, amely másodperceken belül megjelenik a kivetítőn, a megvilágítás és az effektek miatt egyre ijesztőbb módon.

wimvandekeybus
Fotó: Wim Vandekeybus, forrás: ultimavez.com 

A színpadon elhelyeztek egy fénymásológépet is, amelyen Birgit arcát vagy testét helyezték fénymásolták, de amikor médeaszerűen megölte a fiait, akkor a három táncost is lefénymásolta, a kész képet a fotós lefotózta, ezeket a fekete-fehér, freskószerű képeket láthattunk a kivetítőn. Talán a reprodukálás aktusa az egyediség és az egyén halálát is jelenti, a Roland Barthes is kifejtette a Világoskamra című művében. Ezáltal Médea gyermekei bár meghaltak, történetük fennmarad és végtelenségig ismétlődik.


Az előadás trailere

Az előadás címe talán a mítoszok örök harcára, az állandóan újból és újból feltűnő történetekre utal. Újból és újból kizsákmányoljuk a történeteinket, felhasználjuk, ellopjuk azokat, hiszen másunk nincs is.

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2014.05.27. 11:24 • Címke: színház