A cár vodkát vedel és antiszemita
Háborús propaganda pedig azóta létezik, mióta kerek a világ. Már az
ókori görögök is mindenféle gonosz dolgot leírtak a barbár perzsákról,
majd később a makedónokról és a rómaiakról is. A cél és az eszközök az
idők folyamán ugyanazok maradtak, csak az állítások, vádak lettek egyre
durvábbak.Így juthattunk el oda, hogy a múlt század elején például csecsemők megsütésével és elfogyasztásával vádolta az antant propaganda a Belgiumra és Franciaországra törő német katonákat. A MaNDA által az EFG1914 oldalra feltöltött 1915-ös Harctéri karikatúrák című kisfilm azért nem süllyed ilyen mélységekbe.
A Monarchia 1915 tavaszán, a propagandafilm készítésének idején két fronton harcolt az antant hatalmak ellen. A nagy háború első puskalövései Szerbiában dördültek el, és itt is értek véget legkorábban a harci cselekmények az ország elfoglalásával. A másik, jóval több véráldozatot követelő, 1917 végéig működő fronton 1915 kora tavaszára az Osztrák Magyar Monarchia hadserege német segítséggel meg tudta állítani az oroszok kezdetben ellenállhatatlannak tűnő offenzíváját, a cár seregeit kiszorították a Kárpátokból. Az 1915-ös háborús propagandafilmek tehát a szerb és az orosz vezetés kifigurázására kellett, hogy koncentráljanak, ugyanakkor szövetségesi kötelezettségeink miatt az angol és a francia vezetés is célkeresztbe kerülhetett még ez évben. A későbbiekben, 1915 júniusától az olaszok, 1916-tól Románia, 1917-től pedig az Egyesült Államok is csatlakoztak támadandó nációk közé.
Harctéri karikatúrák
A nem különösebben ismert Kruppka Filmgyár két másodperc híján hat perces összeállítása egy e műfajban egyáltalán nem szokatlan animációval kezdődik. A szemünk előtt kirajzolódó Kárpátok bérceire egy libikóka kerül, melynek egyik oldalán ott áll egymás mellett a Monarchia bakája és a háború elején még jellegzetes csúcsos sisakban harcoló német szoldát. A libikóka másik oldalára két orosz katona papírkivágásos animációval előállított figurája kapaszkodik fel, majd pedig zuhan a földre, jelképezvén az orosz offenzíva sikertelenségét. Az animációt 2:20-tól egy kamerával felvett és megvágott kisfilm követi, amin egy alacsony, vadonatúj egyenruhás, és természetesen bajuszos magyar honvéd német fegyverbarátját kalauzolja a fővárosban. A jeles közíró és politikus, Bartha Miklós 1949-ben eltüntetett városligeti szobrától indul a páros és mindjárt egy mutatványosba is botlik, aki, ki tudja már miért, egy anatómiai szemléltetőeszközből sorra veszi ki az ember belső szerveit.
Ezután következik a kisfilm gerincét adó, a felirat szerint 20 fillérért látogatható karikatúragyűjtemény, ahová nagy vidáman be is mennek hőseink. Itt egy tapétás falon sorakoznak a bekeretezett, címmel ellátott rajzok, amiken sorban elidőzik a kamera. Feltűnik rajtuk Karagyorgyevics Péter szerb és Miklós Mirkov Petrović-Njegoš, az első és egyben utolsó montenegrói király figurája, II. Miklós cár és az orosz főparancsnok, ifjabb Nyikolaj Nyikolajevics Romanov nagyherceg alakja, de itt van Raymond Poincaré francia elnök és V. György brit uralkodó mellett utóbbi külügyminisztere, Edward Grey is. Az orosz cárt következetesen vodkával ábrázolják, vutkynak írva az ital nevét, amiből arra következtethetünk, hogy nem volt általánosan ismert akkoriban nálunk ez az ital. Mint ahogy beszéltek akkoriban Miklós viszonylagos iszákosságáról, nem véletlen az sem, hogy az egyik karikatúra éppen a cár antiszemitizmusát ostorozza. Uralkodása alatt ugyanis megszaporodtak a pogromok, melyeknek hírét magukkal hozhatták a Monarchiában menedékre lelő zsidók is.
Pálffy Lajos