Fejmunkások küzdenek a borsóval
Furcsa dolgokat is produkált a szocializmus tankönyveiben csak dicsőséges 133 napnak nevezett magyarországi proletárdiktatúra.
Amely orosz mintára igencsak burzsuj-ellenes volt, és ezt a hozzáállását lépten-nyomon igyekezett is bizonyítani. A korszak propaganda-híradóit készítő Vörös Riport Film kamerája elkíséri a „burzsujokat”, tehát a polgári középosztályt a Hűvösvölgyben nekik rendezett kötelező favágásra, de fontosnak tartják megmutatni a mozik közönségének azt is, hogy milyen új elfoglaltságot találtak a „burzsujok” feleségeinek, vagy éppen a kevés értelmiségi (fejmunkás) foglalkozást űző budapesti nőnek.
Mert 1919-ben még nem létezett a munkások, a parasztok és a haladó értelmiség szövetsége, csak a munkások, a proletárok voltak a diktatúra talapzata. Így a parasztságnak elsősorban a munkások élelmiszer szükségleteinek megtermelése volt a feladata, amit orosz mintára szövetkezetekkel akartak megoldani, de erre már nem volt idejük. A polgári középosztályok és a nem forradalmi értelmiség – akkori szóhasználattal élve: fejmunkások – számára pedig tulajdonképpen nem volt jövő. Ahogy Leninék egyszerűen likvidálták a hatalmukra veszélyt jelentő polgári és értelmiségi csoportokat, úgy Magyarországon sem számíthattak sok jóra a burzsujok. A sötét jövőt pedig az olyan akciók is sejtették az érintettekkel, mint a már bemutatott hűvösvölgyi favágás, vagy a polgárasszonyoknak a lóversenytéri zöldségtelepen való dolgoztatása.
A tíz másodperces anyag tulajdonképpen egy rövidke snitt, amin 15-20 nő tevékenykedik. Fejmunkás, azaz értelmiségi, burzsuj voltukat a felirat mellett némileg jelzi a középen, pont a kosár felett dolgozó hölgy elegáns ruhája és kalapja is. A többiek fehér kendővel vagy főkötővel védekeznek a nyári nap ellen és azért nincsenek annyira kiöltözve. A munka láthatóan abból állt, hogy a zöldségtelepnek átalakított lóversenytérre (a lovassport burzsuj találmány, a későbbiekben kispolgári csökevény) szekerekkel behordott borsóról kellett letépni a szemeket rejtő hüvelyeket. A munka tehát inkább volt megalázó, mint fárasztó, de a hölgytársaságon nem látszik, hogy nagyon meg lenne sértődve eme kikényszerített elfoglaltság miatt. Inkább jó poénnak tűnik nekik a dolog, amit majd el lehet mesélni a később a társaságban. Hogy aztán Kun Béláék nem vették ennyire viccesre a figurát, azt alátámasztja az utolsó másodpercben feltűnő, Lenin-sapkás alak is, aki valami munkafelügyelő lehetett, biztos rá-rádörrent néha a trécselő hölgyekre, asszonyságokra.
PL