Jobban állt a szénánk, mint a bajoroké
Lassan itt a vége a szénaszezonnak, júliusra a régi világban az állattartók már mindenütt megszárogatták és behordták a szénájukat. Jól állt a szénájuk, mint ahogyan a mondás is tartja, hiszen június vége, július eleje már az aratás ideje volt. A szénakaszálás és gyűjtés annyira hétköznapi dolognak számított a két világháború közötti Magyarországon, hogy nem is foglalkozott vele a Magyar Világhíradó egyetlen összeállítása sem. Van viszont erről egy érdekes tudósítás a bajor Alpokból, 1938-ból.
A nem egészen egy perces anyag azért is érdekes lehet, hiszen a történelmi Magyarországon is voltak olyan vidékek, például a Gyimesek, ahol hasonló „alpintechnikával” kaszálták le és szárították meg a szénát. Sőt, a világtól elzárt csodaszép vidéken, a Tatrosba igyekvő patakok völgyeiben élők jórészt még manapság is így szerzik meg állataik téli takarmányát. Kézi kaszával, igen fáradtságos munkával vágják le a meredek hegyoldalak füvét, ugyanúgy, mint az Ufatonwoche által a bajor Alpokban készített képeken látható. Fentről lefelé haladnak, mert így kicsit könnyebb forgatni a kaszát. A reggel levágott és elhintett fű kedvező időjárás esetén akár már másnap délutánra „szénává szárad”, de azért nem árt egyszer-kétszer megforgatni a fából készített gereblyékkel, vagy villával. És közben egész nap fél szemmel az eget kell lesni, mert egy hirtelen lecsapó vihar elől legalább boglyába, avagy petrencébe muszáj rakni a takarmányt. Ha ez nem sikerül, ha a széna megázik, akkor újból kell kezdeni a szárítást és romlik a minősége is.
A tudósítás második fele a további feladatokat veszi sorra. Ahonnan lehetséges, a frissen kaszált füvet lejuttatják kevésbé meredek részekre, ahol könnyebben tudnak dolgozni majd vele. Ahol erre nincs mód, ott helyben szárítanak és a „végterméket” szánkáztatják vagy hordják le háton a hegyről. A falvak melletti völgyek aztán a bajor Alpokhoz hasonlóan a Gyimesekben is megtelnek a jellegzetes boglyákkal, csak annyi a különbség, hogy Erdélyben általában egy-egy ágastul megszáradt fenyőfát szúrnak le a földbe, és erre rakják rá a szénát. Így aztán nem tudja felborítani a vihar, és jobban is szellőzik, mint bajorországi megfelelője.
PL