Aztán 40 évre bezárták a Bazilikába
Izgalmas kettősséget tapasztalhatunk a kommunistáknak dolgozó MAFIRT 1947-es Szent István-napi tudósításában. Ami a legfontosabb eseménnyel, a Szent Jobb körmenettel indul, de a szerkesztő (Illés György) ügyesen elhallgatja azt, hogy ezen az eseményen soha nem volt még ekkora tömeg, és a „főszereplő”, Mindszenty hercegprímás sincs megnevezve. Van viszont a másfél perces anyagban 33 másodpercben tánc, fröccsözés és nyilvános bokszmeccs. Igaz, egy év múlva már körmenet sem volt, ilyen idők jártak.
A Szent Jobb körmenetek az ereklye 1771-es, Raguzából történt hazahozatalával kezdődtek, mikoron Pannonhalmán és Győrben a hívők is imádkozhattak előtte. A Várban, a Várkápolna – Mátyás templom – Várkápolna útvonalon megtartott augusztus 20-i körmenetek 1891-től váltak rendszeressé, ebben az esztendőben lett ugyanis hivatalosan nemzeti ünnep Szent István napja. Az ünnepi esemény 1945-ben költözött le a kiégett Várból, ahol a királyi palotában található Várkápolna is rommá lett az ostrom során. Maga a Szent Jobb sem volt augusztus 18-án még Magyarországon, csak a salzburgi érsek közbenjárására adták vissza az amerikaiak, akik a Szent Koronával együtt a Salzburg melletti Mattsee környékén megszerezték. (A Szent Korona és a koronázási jelvények visszaszolgáltatására, mint tudjuk, még 33 évet kellett várni.) Az első pesti Szent Jobb körmenet a Bazilika és a Ferencesek temploma között zajlott, de két év múlva már a Magyar Katolikus Egyház vezetése a kommunisták előretörését látva a Hősök terére irányította a menetet, ahol soha nem látott tömeg, több, mint félmillió ember tett hitet magyarsága és vallása mellett.
Nem is volt több Szent Jobb körmenet egészen 1989-ig, az ereklyét előbb az angolkisasszonyok őrizték, majd ezek szélnek eresztése után 1950-ben a Bazilika páncélszekrényébe került. A diktatúra puhulása lehetővé tette, hogy 1987-ben kápolnát alakítsanak ki a Bazilikán belül az ereklye számára, majd pedig 1989. augusztus 20-án megtörtént a csoda, a Szent Jobb ismét kimehetett a főváros utcáira.
Azon a bizonyos ’47-es körmeneten a már csak névleg hatalmon lévő kisgazdák azért megadták a módját: részt vett az eseményen Dinnyés Lajos miniszterelnök, felvonult tölgyfalombbal sisakjában a díszzászlóalj is. A résztvevők minden esetre aligha sejthették, hogy 42 évet kell majd várni a következő körmenetre.
PL