Parádés temetés a nagy háború előtt
Nyikolaj, vagy Nicholas Hartwig, az orosz cár belgrádi nagykövete
életének utolsó éveiben azon munkálkodott, hogy a nagy szláv birodalom
támogatását bíró kis balkáni, ortodox vallású szláv államok az Osztrák
Magyar Monarchia rovására érvényesíthessék politikai elképzeléseiket. A pánszláv gondolat nagy apostola volt, tudhatott a szarajevói merénylet hátteréről is. A világháború kitörése előtt három héttel halt meg, temetéséről a Jugoslovenska Kinoteka őriz egy páratlan tudósítást, melyet az EFG1914honlapjáról is elérhetünk.
Nyikolaj Hartwig németes neve ellenére Grúziában, Gori városában született 1857 decemberében, ott, ahol később Sztálin is meglátta a napvilágot. Diplomáciai pályájának csúcsa a belgrádi nagyköveti állás, amit 1909-ben foglalt el, így meglehetősen nagy szerepe volt már az utolsó két balkáni háború kirobbantásában és levezénylésében is. A pánszláv gondolat egyik legnagyobb alakjának tartották és a szerbek nagy barátjának vallotta magát, így tulajdonképpen egyszerre két országot is képviselt tevékenysége során. Nem véletlen tehát, hogy végrendeletében az szerepelt, ha úgy hozná a sors, hogy Belgrádban halna meg, akkor mindenképpen szeretett városában temessék el. Így valósulhatott meg a szerb történelem egyik legnagyobb szabású temetése, amit szerencsénkre egy Doka Bogdanovic nevű operatőr és filmgyártó rögzített is kamerájával. A 13 perces film fontos részét képezi a szerb filmarchívum 1918 előtti gyűjteményének. Amelyben szenzációs felvételeket találunk már a Balkán háborúk idejéről is, de az első világháború szerbiai frontjain készített tudósításaik is figyelemre méltóak.
A képre kattintva nézheti meg a filmet
Nyikolaj Hartwig 1914. július 10-én halt meg szívrohamban elég szerencsétlen módon éppen az Osztrák Magyar monarchia belgrádi nagykövetségén, Báró Giest von Gieslingen vendégeként. A Monarcia nagykövete itt ismertette Hartwiggal, hogy nagy vonalakban mit fog tartalmazni a szarajevói merénylet után a Szerbiához intézett ultimátum. Az 57 éves, kopasz, szakállas férfiú ezen állítólag annyira felháborodott, hogy ott helyben elvitte a szíve. A sajnálatos eset később a szerbség körében olyan pletykákat indított útjára, hogy a gonosz németek a szerbek nagy barátját megmérgezték. Természetesen erről szó sem volt, Hartwig viszont tudhatott a szerb kormányig elérő titkos szervezet, a Fekete Kéz által Ferenc Ferdinánd ellen tervezett merényletről, mégsem tett semmit ellene. A Monarchia július 23-án átadott, 48 órás ultimátuma egyébként egyetlen komolyabb követelést tartalmazott, mégpedig azt, hogy rendőrei Szerbia területén is dolgozhassanak a merénylet szálainak felgöngyölítésén. A szerb kormány kezdetben hajlott is ennek teljesítésére, de a Moszkvából a szerbbarát hangulatról érkező hírek miatt ezt a követelést elutasították. Így a Monarchia diplomatái egy órán belül elhagyták Belgrádot, megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok, 28-án meg is jött a hadüzenet.
Az események ilyetén alakuló végkifejletének Hartwig nagykövet úr is nagyon örült volna, de ő már két hete a belgrádi Novo groblje, az Új temető földjében nyugodott. Temetésén ott volt mindenki, aki csak számított. Az orosz nagykövetségről induló, Belgrád főutcáján, a Terazijén vonuló százezres menet a Szent Mihály arkangyal templomban elvégzett szertartások után jutott el az Új temetőbe. A temetést a hatalmas fehér szakálláról és bajuszáról felismerhető Dimitrij szerb mertopolita vezette, de vagy harminc más jelentős ortodox egyházi személyiség mellett ott volt Nis és Szabács püspöke is a szertartáson. A nagyköveti fejfedővel ellátott koporsó négy fekete takaróval borított ló által húzott nyitott kocsin utazott. A menetet lovas század vezette fel, utána hozták a rudakra akasztott koszorúkat, majd a két, vélhetően további koszorúkat, virágokat fuvarozó halottas kocsi következet. Ezután vonult a katonazenekar, majd egy gyalogos századot követően, zászlók alatt vonuló civilek után jött a papság. Utánuk következett a politikusok és a vezető diplomaták által kísért koporsó. A gyászmenetről szóló rész katonatisztek és frakkos, cilinderes civilek vonulásával zárul. Ezután már csak a koporsó sírba helyezésének képeit láthatjuk, a film alatt a szerb filmarchívum munkatársai által kiválasztott ortodox egyházi zenéket hallgathatunk.
Pálffy Lajos