A szerelmedből sosem elég, baby! - 70 éve született Barry White

A hangja afrodiziákum, a soul királyaként pedig új fejezetet írt a zene történetébe. Bár nem tudott kottát olvasni és zenét írni, több mint 100 millió lemezt adott el, 2000-ben két Grammy-díjjal ismerték el tehetségét; a legjobb férfi és legjobb tradicionális R&B előadóművész kategóriában, a Staying Power című dalért.

Texas külvárosában született, gospel zenén nőtt fel, templomi kórusokban énekelt és anyjától zongorázni is megtanult, de ideje java részét az utcán töltötte. 14 évesen a mutálás csodát tett hangszálaival: hangja egyszerre hihetetlenül mély és puha lett. „Bárhol megjelentem, érezhető volt, hogy mekkora hatással bír az emberekre, amikor meghallják a hangom”. 15 éves szülinapján otthagyta az iskolát, mert az érettségit nem találta perspektivikusnak. Kiskorú, amikor máris két gyermek apja, 16 évesen pedig négy hónapot ült börtönben gumiabroncs lopásért. A rácsok mögött hallotta meg Elvis Presley It's Now Or Never című dalát, amely kijózanító hatású volt számára és végül a helyes útra és a becsületes munka irányába terelte. Öccse, Daryl nem volt ilyen szerencsés, őt egy bandaháború során halálos lövés érte. Szabadulása után kizárólag a zenével foglalkozott, ekkoriban még inkább mások karrierjét egyengette, lemezkiadóknak kutatott fel tehetségeket, dalokat írt és hangszerelt.

1969-ben Unlimited Love néven megalapította női sikerzenekarát, de csak 1972 tavasza az első alkalom, hogy a legtöbb ember meghallhatta Barry White hangját. A csapat első nagy slágere, a Walkin' in the Rain… with the One I Love  volt – az egyik énekesnővel folytatott beszélgetés után írta meg, sőt a társalgás eredménye emellett szerelem és házasság lett. Csúcspontja ez karrierjének: dalszövegíró, producer, énekes – sikert sikerre halmoz. 1973-ban hozta létre a negyventagú Love Unlimited Orchestra elnevezésű zenekart, amelyben a népes vonósszekció mellett torzított gitár is helyet kapott. A formáció Love Theme című instrumentális száma 1974-ben a slágerlista első helyéig jutott, s nagy szerepet játszott a diszkóláz elindításában.

White a hetvenes évek közepén biztos lehetett benne, hogy akármivel rukkol elő, arra lecsap a közönség, hatalmas sikere volt az I've Got So Much To Give, a Can’t Get Enough, az It's Ecstasy When You Lay Down Next To Me című dalokkal. Az abszolút sláger 1974-ben a You're The First, The Last, My Everything lett, amely az egész világot megőrjítette, s hónapokat töltött különböző zenei listák csúcsán.

Mert bizony van az életnek az a csodálatosan kontrollvesztett, mélyen eldugott bugyra, ahol olyan zene szól, ami csakis a szerelemről és a testiségről szól, amikor talpig csillogó ruhában, bársonyos és buja hangon egy vallomással elénk áll valaki, és turbékolva, hízelegve elénekli, hogy „Te vagy a kezdet, a vég, a mindenem” – és érezzük, hogy a cukormáz alatt nincs rejtett üzenet, s ennek a bársonyos basszus hangnak bizony elhisszük mindazt, ami a való életben nem épp ebben a formában adatik. Barry White volt az egyik legjelentősebb orgánuma a szexuális forradalomnak, s egyben az apolitikus, hedonista élvezetekre hajtó, sikerre, fényre, csillogásra vágyó új ifjúságnak a mintaképe. Gyakran dicsekedett azzal, hogy több női alsóneműt dobáltak fel neki a színpadra, mint Tom Jonesnak, ahogy azzal is, hogy állítólag az ő zenéjére fogant a legtöbb gyerek a világon.

A hetvenes években White ontotta magából a slágerlisták élére ugró dalokat, amelyek ugyan két vagy három akkordra lettek írva és meglehetősen egy kaptafára készültek, ám egytől egyig kiválóan voltak előadva. És időzzünk el még egy percig ebben a korszakban, amikor kizárólag 4/4-ben lüktetett a zene, csillogtak és pörögtek a diszkógömbök, a farmeres fiatalok egyszeriben öltönyt vásároltak, pomádés frizurát csináltattak és megtanulták a tánclépéseket, mert hétvégenként kitört a buliőrület és újból divat lett a tánc, hiszen a ritmus és a magamutogatás a tánc révén tudott kiteljesedni. A világ a szexuális forradalomtól remegett; későnérő suhancok áhították a szerelmes éjszakáktól átizzadt lepedők illúzióját, akiket legalább részben megértettek a tökéletes szeretőről álmodozó csajok is, amikor a sötétben úgy vélték, hogy Barry White bársonyos baritonjától lettek libabőrösek. Hipnotikus hatással bírt, ahogy ez az óriási fekete férfi – tökéletes keveréke a prédikátornak és a cukrosbácsinak – bámulatosan meleg, érzelmekkel teli hangon megmondja, mi a dörgés; hogy I’ve Got So Much to Give vagy Never, Never Gonna Give You Up. 

Dalai szinte kivétel nélkül a szerelemről szólnak, és előszeretettel foglalkoznak a női test, a női fehérneműk-, és a férfiszív fájdalmának rejtelmeivel. White szövegíróként is ekkor bontakozott ki végérvényesen. Jellegzetes baritonja három évtizeden át hozta a sikereket, karrierje a hetvenes években tetőzött, de a kilencvenes évek retro irányzatával ismét felerősödött. A diszkó őrület elmúltával visszatért a rhythm&blues és a soul műfajához, megőrizve tekintélyes rajongótáborát. Kultuszát mutatja, hogy vendégszereplőként láthatjuk a Simpsons család: A kígyókat agyonütik, nem igaz? című epizódjában, a South Parkban Séf bácsi alakját egyenesen róla mintázták, illetve visszatérő dallam az Ally McBeal-tévésorozatban, amiben személyesen is fellépett. Hirdetésekben szerepelt, és egyik dala hallható az 1999-es első Apple iBook-reklámban. Barry White a nyolcvanas években Magyarországon is nagy sikerrel lépett fel. Karrierje során több, mint 100 millió lemezt adott el, ezzel a teljesítményével, valamint 106 arany- és 41 platinalemezével minden idők legsikeresebb előadói között van.

White nagytermetű, látszatra makkegészséges ember volt, pedig éveken át harcolt több betegséggel. A kilencvenes évek végén aggasztó hírek kezdtek szállingózni az egészségéről, először krónikusan magas vérnyomásáról, majd visszatérő vesebántalmairól. 2002 szeptemberében szélütés érte, amiből soha nem sikerült teljesen felépülnie – egy hollywoodi kórházban érte a halál július 4-én reggel. Két feleségétől származó nyolc gyermeke, egy törvénytelen fia – aki a kilencvenes években éveken keresztül Magyarországon élt – és számtalan unokája volt.

Jenei Gabriella

• Publikálva: 2014.09.12. 14:36 • Címke: évforduló