​Esős szüret Erdővárosban

szuret_leadA sok eső és a párás levegő az érésben lévő szőlő nagy ellensége. Az idei augusztus és a szeptember első fele sem ígér sok jót a szőlősgazdáknak.

Az időjárás persze korábban is bánt már mostohán a szőlőtulajdonosokkal, a Magyar Filmiroda 1933 októberében a mozikba kerülő rövid anyaga is az állandó őszi esőzések miatt elnyúló szüretről tudósít. A néhány snittből álló kisfilmben egy modern borgazdaság képei is felvillannak, amelyet az Erdőváros feliratból azonosíthatunk.



Ez az Erdőváros nem volt más, mint a mostani Erdőkertes a Gödöllői dombvidéken, ahová a filoxéravész után, homokos, löszös talaja miatt telepítettek szőlőt eleink. 1905-ben vásárolt itt, Veresegyház külterületén a váci püspökségtől 1135 holdas területet Róheim Samu, a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Rt. főrészvényese. Akinek a pénze mellett rendkívül jó politikai kapcsolatai is voltak: Tisza István miniszterelnök például tőle bérelte azt a Stefánia úti villát, amelyben gyilkosság áldozata lett. Így Róheim nagyszabású terveihez – szőlőtermesztésre szakosodott település alapítása – a váci fegyház rabjainak, majd később a világháború hadifoglyainak munkaerejét is igénybe vehette. 360 hold erdőt irtottak ki, az itt található jó minőségű agyagot is kitermelték, amire téglagyárat is építettek. Ennek tégláiból készült az első telep a cselédlakásokkal, a kastéllyal és a korszerű présházzal, borospincével és műhelyekkel. 1910-re parcelláztak is, 970 telket alakítottak ki, úthálózatot, templomot, temetőt, piacot terveztek. Komplett kis falu jött tehát létre Újpestről kiköltöző munkásokkal és tisztviselőkkel, aminek a tulajdonos az Erdőváros nevet adta. Az itt lévő 247 méteres „hegyet” pedig fiáról, a későbbi híres etnográfusról Géza hegynek nevezte el. Ennek tetejére strandot is épített, erre és a jó levegőre pedig megérkezett az úri közönség is, létrejött a Tisztviselőtelep nyugalmazott kormányfőtanácsosok és miniszterek villáival. Itt volt nyaralója többek között Jány Gusztáv vezérezredesnek, a II. magyar hadsereg parancsnokának, de Peyer Károly szociáldemokrata vezetőnek is.

A szőlőbirtokokból létrejött az Erdővárosi Hegyközség, a híradó képsorain feltűnő présházat és pincét pedig a legmodernebb gépekkel (szállítószalag, géppel hajtott daráló és óriási prés) szerelték fel. Róheim Samu eladósodott közben, így a birtok, a szőlői és a borászata a banké lett, majd pedig az államosítások után a budafoki Borforgalmi Vállalat kezébe került, ami hagyta lepusztulni a létesítményt. 1959-ban a borászat egyik részéből kultúrházat alakítottak ki, a maradékban a hetvenes években egy ALU-ROCK nevű vállalat alumínium kerti bútorokat gyártott egy darabig.

Hogy aztán mi lett a híradásban látható gépekkel, azt csak sejteni lehet, a szőlő viszont erősen meggyökerezett és a mai napig bőven terem ezen a vidéken, Róheim Samunak köszönhetően is.

PL

• Publikálva: 2014.09.15. 09:52 • Címke: filmhíradók