A nagy magyar tankcsata

tank_leadHetven évvel ezelőtt, 1944. októberében zajlott a debreceni tankcsata, a második világháború egyik legnagyobb páncélos ütközete.

A húsz napig tartó összecsapásokat német részről elhárító győzelemként értékelték, a kozákok végül október 19-én vonultak be a cívis városba. Az ütközetet alföldi, vagy hortobágyi csataként is szokták emlegetni, a Magyar Világhíradó 1944 novemberi összeállításában is láthatunk róla képeket.

Amikor 1944. augusztus 23-án Románia átállt a szövetségesekhez, a Keleti Kárpátok vonalán a zömében magyar és német csapatok éppen sikeres harcokat vívtak a Vörös Hadsereggel szemben. A terep a védekezőknek kedvezett, a kurszki nagy páncéloscsata (1943 nyara) után kiépített Árpád-vonal hosszú ideig tartani tudta volna magát. Románia átállása után viszont a bekerítés elkerülése érdekében ki kellett üríteni az erődöket és később a délről beözönlő orosz túlerő miatt Észak-Erdélyt is. A Tisza mögé való visszavonulás megakadályozása volt a Vörös Hadsereg vezetésének célja, ezért indított a 2. és a 4. ukrán front hatalmas erejű támadást október 6-án Nagyvárad, Debrecen, Nyíregyháza irányába. Ha sikerül a visszavonuló 1. és 2. magyar, és a 8. német hadsereget itt elvágni és bekeríteni, akkor szinte el is dőltek volna a magyarországi harcok. A német hadvezetés viszont egy később indítandó támadáshoz harckocsikat vont össze a térségben, így a kozák lovassággal és T-34-es harckocsikkal egyszerre támadó oroszok ellen fokozatosan tudtak páncélosokat harcba vetni.



A kisebb összecsapások sorozatából álló ütközet során iszonyúak voltak mindkét részről az emberveszteségek. A támadó orosz gárdahadosztályok 260 ezer katonájából 80-100 ezer maradt a csatatéren, a 80 ezres létszámú magyar és német csapatok vesztesége együttesen 25 ezer főre tehető. Az orosz harckocsik és önjáró lövegek közül 650-700 semmisült meg, a német-magyar csapatok 270 tankot vesztettek. Az előrenyomuló oroszokat végül az Erdélyből visszavonuló csapatokkal együtt állították meg a magyar és német erők úgy, hogy a kozák járőrök már-már elérték a Tisza vonalát. A mozikban 1944 novemberében két, jórészt megrendezett tudósítást is levetítettek a harcokról. A most vizsgált 2.39 hosszúságú anyag is felvet kérdéseket. Mindjárt az első snittben például a sáros úton vonuló gyalogság mögött hegyeket láthatunk nem is olyan messze. A szerkesztő figyelmetlenségéből a harckocsis felderítésről szóló narráció alatt egy oldalkocsis motorkerékpár mozgását mutatják. A 41M Turán harckocsik csak ezután indulnak el árkon-bokron át. Érdekesség, hogy legénységük egyik tagja orosz PPS géppisztollyal van felfegyverkezve.  

PL

• Publikálva: 2014.10.13. 15:09 • Címke: történelem, filmhíradók