Nadrágszabóból élet és halál ura

filmhiradok_online_leadAz 1956-os forradalom évfordulójára – mivel a filmhíradók csak 1949-ig érhetők el online – a forradalom közvetlen okai közül mutatunk be egyet, pontosabban egy szervezetet és egy embert. Péter Gáborról és az általa irányított Államvédelmi Hatósággá alakuló Államvédelmi Osztályról, és ezek elődjéről, a Politikai Rendészeti Osztályról lesz szó.


A diktatúrák kiépítéséhez és fenntartásához a történelem folyamán mindig is szükség volt egy-egy, a diktátor parancsait feltétel nélkül, hűen végrehajtó erőszakszervezetre. A náci Németországban ezt SA-nak, majd SS-nek, a lenini Oroszországban, majd a sztálini Szovjetunióban pedig OGPU-nak, Csekának, majd NKVD-nek nevezték. A magyarországi kommunista hatalomátvételben, no és a diktatúra fenntartásában egy szovjet mintára létrehozott erőszakszervezet jeleskedett, melynek magját a Tömpe András által már 1944-ben, Debrecenben szervezni kezdett Politikai Rendészeti Osztály (PRO) adta.  A PRO már 1945 januárjában, még a budai Vár ostroma idején megjelent a romos Pesten Péter Gábor vezetésével, és azonnal beköltözött a nyilasok még ki sem hűlt helyére, az Andrássy út 60. alatt található Hűség Házába. (Ahol aztán a megtalált tagnyilvántartás alapján ki is egészítették soraikat és a kommunista párt tagságát is, ez is hozzá tartozik a történethez.)



Hatvan, szedett-vedett embert irányított kezdetben itt Péter Gábor, aki mint győri nadrágszabó került a mozgalomba és a Vörös Segély aktivistájaként könyvekkel látta el Rákosi elvtársat, miközben az büntetését töltötte a szegedi Csillag börtönben. Péter a Vörös Segély révén jut el Moszkvába, ahol az OGPU veszi a szárnyai alá, és ők is küldik vissza 1942-ben illegális kommunistának és egy létrehozandó erőszakszervezet vezetőjének Magyarországra. Péter Gábor pedig – talán a többek által emlegetett szadista hajlama, no és feltétlen párthűsége miatt – tökéletesen alkalmas volt erre a feladatra. Egyik első akciója Demény Pál tőrbe csalása, és ezáltal a magyarországi, a Moszkvából jötteknek be nem hódoló kommunisták lefejezése volt. 1946 októberében már a Magyar Rendőrség Államvédelmi Osztályát (ÁVO) vezeti altábornagyi rangban. (Igen, akkoriban minden előzmény nélkül tábornoki ranghoz juthatott az arra érdemes, lásd például a honvédelmi miniszter, Farkas Mihály esetét.) A később szintén alaposan megveretett Kádár János belügyminisztersége alatt, 1948 szeptemberétől már a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága néven fut a terrorszervezet. Innen már az ÁVH felügyeli a börtönöket és az internálótáborokat és a kitelepítéseket is. Tény, hogy vezetői saját zsebre is dolgoznak, Péter Gábor helyettese, Szűcs Ernő hivatali széfjében – miután testvérével együtt agyonverték, mert Rákosit mószerolta Moszkvának – nagy tételben ékszereket, forintot és valutát is találtak. Végül persze Péter is bukott, feleségével, Simon Jolánnal együtt, aki Rákosi titkárnője volt. 1953 januárjában tartóztatták le őket, Péter életfogytiglant kapott, de már 1959-ben egyéni kegyelemmel szabadult és nyugdíjas könyvtárosként halt meg 1993-ban.

A két (a másik itt), csak szövegében eltérő, 1945 szeptemberében a mozikba kerülő tudósításban Péter már mint helyettes rendőrfőkapitány szerepel. Jellegzetes bajuszkájával hozzáértően tapogatja a rendőregyenruhákhoz legyártott posztót. Szakértelméhez már csak eredeti mestersége, a szabóság miatt sem férhet kétség.

PL

• Publikálva: 2014.10.22. 12:11 • Címke: filmhíradók, történelem