A fotóművész első magyarországi
kiállítása.
Száz művész, kilenc kiállítás, 16 koncert, táncház, filmvetítések és irodalmi programok is várják a Héttorony Fesztivál közönségét november 9. és 20. között Budapesten, Csíkszeredán, Kolozsváron, Szigetváron, Bécsben, Makón, Zalaegerszegen, Pakson és Siófokon.
Kós Károly-kiállítás nyílt csütörtökön a török fővárosban található Ankara Egyetemen az ankarai magyar nagykövetségnek az 1956-os forradalom és szabadságharc közeledő emléknapja alkalmából rendezett háromnapos eseménysorozata keretében.
Arnold Böcklin festményét, a Halottak szigetét hosszú éveken, évtizedeken át használták illusztrációként a gimnáziumi irodalom tankönyvekben. És még ama szerény méretben, csapnivaló kivitelben is hatott a kép, hangulata alá kerülhetett a könyvet csak felületesen átlapozó, az irodalomra és a képzőművészetekre immunis fiatal is. A 190 éve született Böcklin képének hatása alól nem vonhatja ki csak úgy magát az ember.
Jövőre már júniusban elindul Szentendrén az Art Capital kortárs képzőművészeti fesztivál; a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) által szervezett programsorozat több mint harminc helyszínen kínál majd kiállításokat.
Még senki nem járta be a magyar grafikában azt a pályaívet, amit Maurer Dóra, méltatta a Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművészt Révész Emese kurátor a Nyomhagyás – Nyomtatás című kiállítás sajtóbemutatóján csütörtökön, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A péntektől látogatható tárlat csaknem száz művet vonultat fel a 80. születésnapját ünneplő képzőművész 1955-1980 közötti grafikai életművéből.
A bevándorlás, a határok és a menekültválság témájára reflektálnak Aj Vej-vej kínai konceptuális művész New York mintegy 300 helyszínén kihelyezett installációi és egyéb munkái, amelyeket csütörtöktől február 11-ig kereshetnek fel az érdeklődők.
Csütörtökön nyílik meg az első tárlat a kassai Rovás művészeti csoport új székházában, amely a Kárpát-haza Galéria Boldogasszony-vándorkiállításával debütál, tájékoztatta az MTI-t Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatója.
Árverésre kerül Leonardo da Vinci utolsó, magántulajdonban lévő festménye, a Salvator Mundi (Világmegváltó) című kép 100 millió dollár körüli áron cserélhet gazdát, jelentette be kedden New Yorkban a Christie's aukciósház.
Pokoli aranykor címmel nyílik kiállítás pénteken a fővárosi Kieselbach Galériában a nyolcvanas évek magyar underground koncertplakátjaiból. A tárlatot egy vaskos kötet kíséri, amely a plakátok mellett hiánypótló módon bemutatja a kor és a színtér fontos szereplőit.
Klisza János kárpátaljai grafikusművész, építész alkotásaiból nyílik kiállítás kedden a budapesti Forrás Galériában, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galéria sorozatának keretében.
Erwin Olaf talán már Magyarországon is híres: Vermeer-díjas fotós, aki hatalmas stúdiójában divatfotókat, beállított gigantikus képeket készít, nemrégiben a holland eurós pénzérméket tervezte meg. A debreceni MODEM-ben október 25-én nyílt a fotóiból kiállítás, a megnyitóra pedig holland nagykövet és a fotóművész is eljött.
A fotói és videóalkotásai négy témakörből kerültek ki: Berlin, Pirkadat/Alkony, Kulcslyuk és a Bánat. Nem sajtófotók, nem egy véletlen pillanatot örökítenek meg, hanem hosszas válogatási és beállítási folyamat eredményeképpen láthatjuk ezt a szürreálisan éles világot. A kiállítótérbe való belépéskor rögtön egy körhinta fogad, amelyen apró, fejtelen alakok különböző ruhákban forognak körbe, miközben egy gyermekdalt hallunk. Ez a gyermekdal a kiállítótér minden szögletébe hallatszik, és az egész kiállítás alaphangulatát megadja, főleg, miután kiderül, hogy egy hentesről szól, aki húsz gyereket mészárolt le. Ezután a Berlin című fotósorozatot láthatjuk, ahol furcsa iposztázisokban láthatunk meglepődött tekintetű embereket: például az uszoda trambulinján egy magassarkú cipőben álló bohócot. Vagy három idősebb, ledéren öltözött, prostituáltként ábrázolt nő előtt álló fiatal, talán első kamaszkorát élő szép lány, aki mintha egy manökenversenyre készülne, hatalmas öntudattal a szemében. A háttérből pedig sánta koldus figyel. Változó világ.
A fotó, mert ez valóban fotó, annak ellenére, hogy egyes részletei egy hiperrealista festményre emlékeztetnek, inkább arról szól, hogy most már nem is a tinédzserek, hanem a 9-12 évesek veszik át a hatalmat a világ felett. A fotográfus arról beszélt, hogy egyszer, egy 3 órás repülőtéri transzfer alkalmával figyelte meg, hogy a szülők mennyire sok autoritást, hatalmat adnak gyermekeinek, mennyire köréjük összpontosítják minden figyelmüket. És azóta foglalkoztatja ez a téma, úgyhogy mikor megkapta a Berlin-sorozat elkészítéséhez a felkérést, akkor igyekezett ezt is belekomponálni abba.
Berlin-sorozat: Portré 5. – 2012. július 9., 2012, lambda print, © Erwin Olaf, a Galerie Wagner + Partner (Berlin) jóvoltából
A Kulcslyuk című sorozata arra a szomorú jelenségre figyelmeztet, hogy mennyire nem tudjuk, hogy mi zajlik a szomszédunkban, nem tudunk arról, ha valakinek problémája van, vagy akár azonnal segítségre szorul. Két videóinstalláció is kötődik ehhez a sorozathoz, mindegyiket egy székre ülve, egy-egy ajtó kulcslyukán bekukucskálva nézhetjük meg, tehát a nézőnek is fel kell vennie a kukucskáló szerepét. Az egyiken egy anya és 8 év körüli kisfia kapcsolatát, a másikon pedig az édesapát láthatjuk a fiúval. A szituációk azonosak: az anya vagy az apa simogatja a kisfia hátát. Nem tudunk semmit a kontextusról, alig halljuk, hogy beszélgetnek. De a különbség éles: míg egy anyától szinte természetes, hogy gyengédséggel babusgatja kisfiát, addig az apa simogató kezére talán furcsábban nézünk. A média kihegyezi szemünket, mindenhol pedofíliára utaló jeleket látunk. Még akkor is, ha nem értjük, hogy éppen miről van szó.
Bánat-sorozat: Barbara, 2007, lambda print, © Erwin Olaf, a Galerie Wagner + Partner (Berlin) jóvoltából
Hasonló fájdalmas témáról szól a Bánat-sorozat is, amelyben a művész bevallása szerint azokat a pillanatokat próbálta elkapni az ötvenes évek Amerikájának kulisszái közé helyezett szereplőinél, amikor megteszik az első mozdulatukat egy szomorú vagy számukra megdöbbentő hír hallatán. Itt inkább műkönnyeket és tökéletes sminkes kikészítéseket láthatunk. Igazából panelek vannak előttünk: a csak magára gondoló édesanya, aki gyönyörűen kisminkelt állapotában szépen tud sírni, a magára hagyott kislány, aki nem mehet oda a rossz hír hallatán az anyjához. Kicsit a Mad Menre emlékeztet az egész.
Pirkadat-sorozat: Az anya, 2009, lambda print © Erwin Olaf, a Galerie Wagner + Partner (Berlin) jóvoltából
A Pirkadat és az Alkony sorozata is családi jeleneteket ábrázol, ahol a családtagok valami hiányával küzdenek meg. Mindkettőhöz készült egy rövidfilm, amely egy abszurd fordulattal próbál humort vinni az alkotásokba. A Pirkadat, amelynek a világát a teljes fehérség jellemzi, egy dácsát idéző környezetben játszódik: egy fiatal édesanyát, kisbabáját és férjét ábrázolja, akiket egy fiatal lány, valószínűleg elhunyt nagyobbik gyermekük szelleme kísért. A bölcsőben viszont egy alaktalan, fluid anyag fekszik, aki azt kérdi, mikor ölthet már formát. Az Alkony a századelő Amerikájának világát idézi, egy édesapa nélküli afroamerikai, gazdag családot láthatunk, ahol az édesanyának nincs ideje törődni a fiával. A kisfilm végén természetesen a fiú is meghökkentően átváltozik.
Alkonyat-sorozat: Az anya, 2009, lambda print, © Erwin Olaf, a Galerie Wagner + Partner (Berlin) jóvoltából
Erwin Olaf fotóit talán a kommunikáció hiányosságának, az interperszonális kapcsolatok leépülésének tünetegyüttese jellemzi leginkább. Ugyanakkor a rendkívüli megkomponáltság, amely árad mindegyik képből, inkább formalistává teszi az alkotót – amely ellen ő személy szerint tiltakozik, ahogy a bevezetőjében is elmondta. Érdekes, hogy a hagyományos filmművészettel ellentétben ő a fotók világából kiindulva készített kisfilmeket, és nem fordítva, nem a forgatási fotókat láthatjuk, hanem összességében nézve egy mini reklámkampány kezdetét. Megnézhetjük ugyanakkor a mindkét kisfilmben szereplő madárszobrokat is, amelyek itt már embernagyságúak. Nagyon jó elmélyedni a fotók kidolgozottságában, a látvány precizitásában, a pillantások sokatmondóságában, de a meghökkentés nem teljes. Olaf nagy figyelmet szentel fotográfiáinak szereplőinek a kiválasztására is, rendszeresen felkeres ügynökségeket, ahol nem a legszebb modellt, hanem egy-egy furcsa pillantást keres. A személyesség viszont, pont emiatt, hiányzik a műveiből, hiszen igazából idegen elemeket komponál egymás mellé. Mesterkélt környezeteket láthatunk, amelyek egy már-már jól bejáratott érzéssel szembesítenek, mondhatni túlesztetizált módon.
Kulcslyuk-sorozat: Kulcslyuk 3., 2011, lambda print, © Erwin Olaf, a Galerie Wagner + Partner (Berlin) jóvoltából
Érdekes ellentétben áll a holland fotóművész kiállítása a MODEM emeletén berendezett Birkás Ákos festményeiből, tablóiból készült kiállítással. Birkás mintha sajtófotókat festene meg, rendkívül sok társadalomkritikával, aktualizált jelentéshalmazzal. Olaf viszont tesz némi kísérletet a kritikára, de ez formalizmusa miatt nem érthető teljesen.
A kiállítás a három hónapos DACS kulturális eseménysorozat keretében jött létre, amelyet a Holland Nagykövetség szervezett.
További információk Erwin Olafról sok képpel az artsy.net honlapján
Bakk Ágnes
Erwin Olaf – Körhinta
MODEM, Debrecen
2014. október 26. – 2015. február 1.