Több mint négy évtizeddel ezelőtt indult életművét átívelő, története legnagyobb szabású koncertjére készül az East együttes. A hazai progresszív rockszíntér kiemelkedő formációja október 23-án, a nemzeti ünnepen lép fel a Budapest Sportarénában számos vendéggel.
Michael Nyman zenéi szólalnak meg a budapesti Erkel Színházban november 6-án a Michael Nyman Band közreműködésével.
Elhunyt Aradszky László táncdalénekes. A hatvanas évek egyik legnagyobb sztárelőadója vasárnap este halt meg, életének 83. évében, közölte a család hétfőn.
Az Erkel Színházban kezdődik a Solti György világhírű karmesterről elnevezett Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny kedden a Filharmónia Magyarország szervezésében, a vendégkarmester az 1974-es karmesterverseny győztese, Kobajasi Kenicsiró lesz.
Rádőlt a díszlet egy része Marilyn Manson amerikai sztárra szombati New York-i koncertjén, a 48 éves zenészt kórházba szállították, a koncertet félbehagyták.
Volt egyszer egy Vadkelet címmel új lemezzel és december 28-án a Papp László Budapest Sportarénában koncerttel ünnepli 55. születésnapját az Omega együttes. A csapat szombaton első koncertjük helyszínén, az egykori Várklubban idézte fel a múltat és beszélt a jelenről.
A világpremierrel egy időben, csütörtöktől látható a magyarországi mozikban a Live At Pompeii, David Gilmour, a Pink Floyd egykori legendás gitáros-énekese koncertfilmje. A zenész tavaly csaknem fél évszázad után lépett fel újra a pompeji amfiteátrumban.
Az Andrássy úti évadnyitánnyal, szabadtéri előadásokkal és divatbemutatóval, az Erkel Színházban pedig hangversennyel kezdődik szombaton a Magyar Állami Operaház 2017/18-as budapesti évada.
Ízelítőül bemutatta új albuma egyik számát, a The Blackout című dalt a U2.
Megsérült a Bayreuthi Ünnepi Játékok záróelőadásán Catherine Foster. Az operaénekesnő a második felvonásra már nem tudott visszatérni, a színpad széléről énekelte tovább Brünnhildét. Szerepét a rendezőasszisztens, ráadásul egy férfi vette át Az istenek alkonyában.
A jubileumi Aréna-koncertje után új, 45 című lemezét mutatja be csütörtökön a Lord zenekar a Budapest Parkban.
1969 őszén a Lánchídtól kanyargó sorban álltam, fáztam és vártam, hogy megnyissák végre a Bem-rakparti kaput. A „beatzenéről” voltak már fogalmaim. Rádió, lemezjátszó mellett üldögélve alaposan ismertem már a Beatles-t, a Rolling Stones-ot meg az Animals-t, a fülem tehát tudta már, hogy mitől döglik a légy. Miközben a sorban álló hétköznapi és vasárnapi rockerek és hippik egyszerre flegma és izgatott szövegelését hallgattam, mintha egy más világba csöppentem volna. Aztán odabent a Mini rázendített egy Cream nótára: Spoonful. Ádám, Czipó Tibi, Závodi, Doxa és a közönség őrjöngése – életemben először sodort bele abba az őszintén, önfeledten vad közösségi élménybe (like bacchánsok és menádok), amihez máig visszatérhetek, ha szükségét érzem.
A Spoonful Jack Bruce éneke és basszusjátéka miatt olyan, amilyen. Ő határozta meg a Cream sound-ját, amin kiteljesedhetett Eric Clapton és Ginger Baker tehetsége, így jött létre a fehér bluesra épülő pszichedélia szintézise, minden idők egyik legelementárisabb és egyben kifinomultabb rockzenéje. Bruce jelentőségét és tehetségét a Creamben betöltött szerepe alapján érthetjük meg.
A pszichedelikus blues/rock/jazzrock legnagyobbjai között a helye. Megkockáztatom, hogy a Jimi Hendrix után következő tátongó ürességet ő váltja fel (meg talán Stevie Winwood). Ugyanakkor nincs két ellentétesebb zenész, mint Hendrix és ő. Bruce zenéje nem az eruptív ős-zseni megnyilvánulása, sokkal inkább egy nagy tehetség fokozatos beérése, gazdagodása. Életművében lehetnek megtorpanások, hullámvölgyek, de egészében véve egyre jobb lett.
1972, Hamburg (fotó: Wikimedia Commons)
Aztán 1969-ben szólókarrierbe kezdett, fúziós zenében utazott:
Dallamosabb énje sokunkat meghatott:
A Cream-béli szerepe volt életműve csúcspontja, abban az értelemben, hogy akkor és ott méltó társakra talált. Szólistaként elvesztett valamit: a hozzá mérhető társakkal való közös zenélés adta csúcsteljesítmény már nem volt megismételhető. Persze sokakkal játszott együtt a későbbiekben is:
Az utóbbi másfél évtizedben érezhetővé vált, hogy némiképp eljárt felette az idő. Ez nem változtat semmit azon, hogy korunk egyik legnagyobb rockzenésze volt. A fiatalabb basszgitáros nemzedék azonban kissé elhomályosította alakját. Jaco Pastorius még nagyra tartotta, de a legújabb nagyok, Marcus Miller, Stanley Clarke és Viktor Wooten játéka már nem belőle táplálkozik. Mindez csak a jazz basszusgitárosokra vonatkozik. Rockban máig ő az etalon.
Nem is búcsúzunk tőle, amíg élünk, velünk marad. R.I.P.
Jack Bruce (Skócia, 1943. május 14. – Skócia, 2014. október 25.)
Sándor Tibor