Titkok a romokon

Filmajánló: Délibáb

Metaforák, reminiszcenciák, titkok a romokon. A csárdáig és tovább: menekülő elefántcsontparti focista, atlétatrikós lövöldöző bakter, szabadságra vágyó kutya, korrupt rendőrök, tehén a mocsárban, gépészeti múzeum, euróval teli focilabda, legyek ármádiája, libahadsereg, maffiózók, lepukkant széplány, leszámolás –  villanóképek sorozata is lehetne a várva-várt Hajdu Szabolcs-alkotás ismertetője, a film balladisztikusan kihagyásos elbeszélésmódjához hasonlóan.

A Hortobágyból „fucking pusztá”-vá nemzetköziesült tengelytörő terepen játszódó eastern magányos hőse az elefántcsontparti Francis (Isaach de Bankolé) egy futballbunda-ügy miatt menekült az Isten háta mögötti tanyára. Két védőpajzsa van: edzett testének ereje és egy euróval töltött futball-labda. A román Cisco (Răzvan Vasilescu) és bandája kezei között azonban egyiknek sem tudja hasznát venni. Megalázzák, megverik, a pénzétől is megfosztják. Elveszik az iratait, s a légy- és libaürüléktől szennyes, használhatatlan tárgyaktól, fura építményektől átláthatatlan (látványterv Rajk László) gazdaságban kell dolgoznia rabszolgatársaival. Nem fordulhatnak a hatóságokhoz sem, hiszen a rendőröket is a markukban tartja a csencselésből, tiltott szemétlerakásból és ki tudja, még miből élő banda. Cisco barátnője, Anna (Török-Illyés Orsolya) is menekülne az ótvaros viszonyok közül, megmentőjét látja az idegen férfiban. Az addig csak nyomatékosításra – igaz, arra meglehetősen gyakran – használt fegyverek is szóhoz jutnak, a rendőrség is újra felbukkan. A leszámolás nem maradhat el.

Isaach de Bankolé tömör szépségét, szavak nélkül is kifejező játékát egyebek között Jim Jarmusch, Lars von Trier filmjeiből ismerhetjük, és nem, nem akarjuk elhinni, hogy 57 éves. A történet elbeszélése során Hajdu nem csupán főszereplője személyében, de képsoraiban, beállításaiban, történetvezetésében is megidézi e két mestert. Jarmusch ténfergősen lassú elbeszélésmódjából Hajdunál Jancsósan, Tarr Bélásan kitartott, feszültségnövelő beállítások lesznek. Von Trier minden építőelemében valós irracionalitásának jelenlétét pedig legegyszerűbben a film alapjául szolgáló Tar Sándor-novellának  (Ház a térkép szélén), valamint a film alaphelyzetének összevetésével mutathatjuk meg.

Isaach de Bankolé (fotó: Szilágyi Lenke / Mirage Film Stúdió)

Hajdu Szabolcs nemzedéke egyik legeredetibb tehetsége, s ha megfeszül, sem tud mást mutatni, mint ami a fejében leképeződik a mindennapokról. Nagyon érzékletesen mesélte el Váradi Júliának, hogyan próbált dokumentumfilmet forgatni 1996-ban, amikor Simó Sándor arra szólította föl őket, menjenek ki „az életbe”. Nagyon nem fűlt a foga hozzá, mert ő képtelen látni a hétköznapi tényeket a saját értelmezése nélkül. Azóta becsüli mindenekfölött a dokumentumfilmeseket. Hajdu ízig-vérig művészfilmes, akinek Tar Sándor realista elbeszélése legfeljebb ha ugródeszka tud(ott volna) lenni, mint a hozzá hasonlóan öntörvényű tehetség, Pálfi György számára Parti Nagy írása (Taxidermia). Hajdu már a kiindulópontban, a pusztáról alkotott víziójában interpretál. Tarnál „A pusztában olyan az ég, ha tiszta, mint egy alacsony, kék boltozatos mennyezet, egyáltalán nem látszik távolinak a messzi, mintha itt lenne a horizont mindjárt, csak még megyünk egy kicsit, és akár kézzel is elérhető. Aztán megy az ember egy órát, kettőt, fél napot, és ugyanazt érzi, látja, itt lesz az mindjárt, hamar, és csak sokára észleli, hogy az égbolt is vele megy, fölötte, mellette, a vége pedig hogy hol található, talán csak a szél tudja.” Hajdu megpróbálja leforgatni ezt a leírást, de nem sikerülhet neki. Amit elénk tesz „puszta” képsor alatt, azt legfeljebb értjük, de nem látjuk, mert ő sem látja. Nem tud „alkalmazott filmes” lenni. Számára természetes, ami a néző számára merész ötlet, Tar pusztájának „fucking pusztá”-vá internacionalizálása. Tar főszereplője hasonlít környezetére, ismeri, elfogadja annak játékszabályait, Hajdu focistája ennél idegenebb nem is lehetne.

Isaach de Bankolé (fotó: Szilágyi Lenke / Mirage Film Stúdió)

Pedig ez a közeg, a puszta az, ami a rendező számára talán a legismerősebb: a debreceni születésű Hajdu Szabolcs Berettyószentmártonban nőtt föl. Apja állat-megtermékenyítőként dolgozott (az inszeminátort ő játszotta volna a filmben, ám ő a forgatás előtt elhunyt), s gyakran vitte magával körútjaira a kisfiát. Maga a táj korán megragadta a fantáziáját, Tar novellájával is emiatt kezdett foglalkozni. Ám Hajdu számára a puszta belső táj, s a western is „roncsfilmmé” válik. Jó eséllyel nem fogjuk megtudni, milyen lett volna a Délibáb, ha a stábnak és a rendezőnek kevésbé rögös utat kellett volna bejárnia a film befejezéséig.


(fotó: Szilágyi Lenke / Mirage Film Stúdió)

A magunk részéről csak drukkolni tudunk, hogy a Macerás ügyek (2000, a Filmszemle legjobb elsőfilm díja), a Fehér tenyér (2006, a Filmszemle legjobb rendező díja, külföldi filmkritikusok díja) és a Bibliothèque Pascal (2010, a Filmszemle fődíja, külföldi filmkritikusok díja) és számos egyéb díj, elismerés birtokosa következő filmjét érzékeny tehetségének megfelelő közegben forgathassa. Mint a Tamarát (2003, Filmszemle, a zsűri különdíja), e sorok írójának egyik legkedvesebb filmjét. S soha ne kerüljön többet olyan elkeseredett helyzetbe, mint amit az Off Hollywoodban (2007) elbeszélt. A szerzői filmesek útja egyetlen támogatási szisztémában sem rózsahímes.

Ajánljuk:
• Hajdu Szabolcs-rajongóknak
• az easternek, westernek híveinek
• Isaach De Bankolé-fanoknak
• díszlettervezőknek  
• szegénységkutatóknak

Nem ajánljuk:
• azoknak, akik csak a tökéletes műalkotásokat tartják érdemesnek arra, hogy létrejöjjenek
• megrögzött flaszterkoptatóknak, akik nem bírják a vidék ezernyi zavaró tényezőjét: por, bogarak, mocsár, libatoll, néha meg golyózápor
• akik hisznek a „szegényromantikában”

Délibáb
színes, magyar western, 90 perc, 2014, rendező: Hajdu Szabolcs, zeneszerző: Billy Martin, operatőr: Nagy András, jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina, producer: Kovács Gábor, Taschler Andrea, látványtervező: Rajk László, hangmérnök: Balázs Gábor, vágó: Politzer Péter, szereplők: Isaach De Bankolé (Francis), Răzvan Vasilescu (Cisco), Török-Illyés Orsolya (Anna), Dragoş Bucur (Kokas), Polgár Tamás (Attila)

Forgalmazó: A Company
Bemutató: 2014.11.13.

Boronyák Rita

• Publikálva: 2014.11.14. 12:22 • Címke: film, moziajánló