a rovat írásai
East az Arénában
Több mint négy évtizeddel ezelőtt indult életművét átívelő, története legnagyobb szabású koncertjére készül az East együttes. A hazai progresszív rockszíntér kiemelkedő formációja október 23-án, a nemzeti ünnepen lép fel a Budapest Sportarénában számos vendéggel.
Michael Nyman az Erkelben
Michael Nyman zenéi szólalnak meg a budapesti Erkel Színházban november 6-án a Michael Nyman Band közreműködésével.
Meghalt Aradszky László
Elhunyt Aradszky László táncdalénekes. A hatvanas évek egyik legnagyobb sztárelőadója vasárnap este halt meg, életének 83. évében, közölte a család hétfőn.
Karmesterverseny Kobajasi Kenicsiróval
Az Erkel Színházban kezdődik a Solti György világhírű karmesterről elnevezett Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny kedden a Filharmónia Magyarország szervezésében, a vendégkarmester az 1974-es karmesterverseny győztese, Kobajasi Kenicsiró lesz.
Pisztolyok dőltek Marilyn Mansonra
Rádőlt a díszlet egy része Marilyn Manson amerikai sztárra szombati New York-i koncertjén, a 48 éves zenészt kórházba szállították, a koncertet félbehagyták.
Új lemez és koncert: 55 éves az Omega!
Volt egyszer egy Vadkelet címmel új lemezzel és december 28-án a Papp László Budapest Sportarénában koncerttel ünnepli 55. születésnapját az Omega együttes. A csapat szombaton első koncertjük helyszínén, az egykori Várklubban idézte fel a múltat és beszélt a jelenről.
A fél Pink Floyd újra Pompejiben
A világpremierrel egy időben, csütörtöktől látható a magyarországi mozikban a Live At Pompeii, David Gilmour, a Pink Floyd egykori legendás gitáros-énekese koncertfilmje. A zenész tavaly csaknem fél évszázad után lépett fel újra a pompeji amfiteátrumban.
Parádés évadnyitót tart az Opera
Az Andrássy úti évadnyitánnyal, szabadtéri előadásokkal és divatbemutatóval, az Erkel Színházban pedig hangversennyel kezdődik szombaton a Magyar Állami Operaház 2017/18-as budapesti évada.
Új U2 album a láthatáron!
Ízelítőül bemutatta új albuma egyik számát, a The Blackout című dalt a U2.
Brünnhilde megsérült, egy férfi bújt a jelmezébe
Megsérült a Bayreuthi Ünnepi Játékok záróelőadásán Catherine Foster. Az operaénekesnő a második felvonásra már nem tudott visszatérni, a színpad széléről énekelte tovább Brünnhildét. Szerepét a rendezőasszisztens, ráadásul egy férfi vette át Az istenek alkonyában.
Lord 45
A jubileumi Aréna-koncertje után új, 45 című lemezét mutatja be csütörtökön a Lord zenekar a Budapest Parkban.
Nem táncolnak a fekete lakkcipők – 70 éves lenne Komár László
Életemben kétszer voltam koncertjén. Először talán a nyolcvanas évek végén, a kenesei üdülő parkjában, ahol a presszó teraszának asztalainál néztük. Én gyerek voltam, óriási élvezettel szürcsöltem egy pohár kólát – a kóla is nagyon vagánynak tűnt, és Komár László is.
Nem féltem tőle, mint Karda Beától, aki folyton a színpadra hívta a közönség tagjait, humoros felszólításokkal táncoltatta őket, s ez nekem akkor nyomasztónak tűnt, szorongtam tőle. Komár László inkább távoli és nagyobb volt, mintha az elérhetetlen messzeségben lévő és mégis mindennapos – monopolhelyzetű, milliók nézte – televízió világa elevenedett volna meg általa. Nagyon profinak tűnő műsort adott, ráadásul olyan dalokból, amelyeket kívülről fújtunk, mint a Mambo Italiano.
Nem tudtam, hogy ez egy 1954-ben írt dal, amit eredetileg Rosemary Clooney énekelt, s amelyet a sármos, nagyivó énekes imázsát tökélyre fejlesztő színészlegenda, Dean Martin tett híressé. Nem ismertem igazán Elvist sem, csak édesanyám húszéves Grundig orsósmagnójáról, amit még a 18. születésnapjára kapott, s néha elővette, hogy az eredeti szalagokon hallgassa Paul Ankától a You are my destinyt és Elvistől a Jailhouse rockot. Komár László egyszerűen meggyőző volt és lehengerlő, a jelenlévő hölgyek pedig külön rajongtak a nagy nőcsábász hírében álló előadóért, aki öt házassága mellett állítólag több ezer kalanddal is büszkélkedett.
Másodszor élete egyik utolsó fellépésén láttam, Túrkevén. Itt már nehézkesen mozgott, két dal között sok vizet ivott, s nagyjából ugyanabból a repertoárból énekelt, mint sok évvel korábban, de jóval rövidebb műsort. Azért jó volt látni így is. Bár elszomorított, mert a betegségét már sejteni lehetett. Nem élt hosszú életet, ahogy amerikai példaképe sem.
A magyar Elvis Presley
Csak úgy volt ő a magyar Elvis Presley, ahogy Bujtor István a magyar Bud Spencer. Nem volt Elvis-imitátor a szó azon értelmében, ahogy egy sor önjelölt rajongó az. Rajongó volt, s mozgásában, hangjában, dalválasztásaiban benne van a nagy példakép hatása, de sajátos, rá jellemző dalválasztékot alakított ki. Híres „pepita” hanglemezén, amit 1981-ben jelentett meg, a legtöbb dalnak nemcsak előadója, de szerzője-társszerzője is, olyan szerzők mellett, mint Presser Gábor és a Bródy-Szörényi páros. Nemcsak rajongó volt és követő, de egy kelet-európai művész, aki átadni igyekezett valamit a nyugati életérzésből. Makacsul, évtizedeken át.
Fellépései és dalai a rock and roll nagy korszakát idézik – a Hungária együtteshez hasonlóan ő is azt az ötvenes évekbeli Amerikát akarta visszaidézni, amelytől a zord hazai ötvenes évek oly különböző volt –, s jó pár felvételével azért az ötvenes, hatvanas évek olyan magyar előadói előtt is tisztelgett, mint Németh Lehel, aki az egyik első, nyugati módra körülrajongott énekesünk volt.
Ez az atmoszféra nem volt ismeretlen számára, hiszen ő maga is 1962-től állt könnyűzenei színpadon, s már az 1966-os Táncdalfesztivál fellépői között is megtaláljuk. Sokáig a Scampolo együttes tagja volt, akikkel már a hatvanas években is a rock and roll meghonosítói voltak, majd a hetvenes évek második felében a Sprint együttes tagjaként alakította ki egyéni arculatát. Fellépett Bergendyvel és más neves zenészekkel, zenekarokkal is. Egyik leghűségesebb zenésztársa Faragó Judy István volt.
1973-ban ott találjuk a Vígszínházban, a Képzelt riport az amerikai popfesztiválról ősbemutatójának szereplői között. A hetvenes-nyolcvanas években ért el sikerei csúcsára. Akár a Sprint együttessel közösen előadott Postakocsi, akár olyan egyéni sikerei, mint a Mondd, kis kócos, a Magányos szívek klubja, a Táncoló fekete lakkcipők, örökké kedveltté tették ezt a remek hangú, csibészes énekest.
1944-ben indult, egy Adásztevel nevű kis, dunántúli faluból, s 2012-ben hunyt el, országos sztárként. Már hiába is várjuk, hosszú útra ment, talán azon a postakocsin, amelyről a Sprint együttessel énekelt. Nem fog már mesélni nekünk, de reméljük, most Elvisszel közösen ropják valahol a mennyei táncparketten.
Képes Gábor