​Fiaként kezelte, aztán lelövette

A Gazda már egy ideje nem nézte jó szemmel a fiatal párttitkár népszerűségének növekedést. Amikor pedig az 1934-es pártkongresszuson legalább akkora tapsot kapott, mint ő, valószínűleg el is döntötte, hogy Kirovnak meg kell halnia. 80 évvel ezelőtt lőtték le Szergej Mironovics Kirovot, aki talán képes lett volna legyőzni Sztálint. Ezért is kellett meghalnia.

Persze, Kirovot sem Kirovnak hívták, hanem más bolsevikokhoz hasonlóan (Dzsugasvili=Sztálin, Trockij=Bronstejn stb.) felvette ezt a nevet. Kosztrikovnak anyakönyvezték 1886-ban az udmurtföldi Urzhumban. Szüleit korán elveszítette, az árvaházból pedig jó emberek adományaiból elvégzi a kazanyi ipari iskolát, mérnök lesz, és a szibériai Tomszkban kap munkát. Itt lép be az Oroszországi Szociáldemokrata Pártba 1904-ben, egy év múlva pedig már Szentpéterváron harcol az 1905-ös forradalomban. Ami miatt börtönbe kerül az ekkor már a párt bolsevik frakcióját erősítő fiatalember. 1906-ban illegális könyvnyomtatásért kap három évet, de alighogy kiengedik, újra lebukik a forradalmi irodalom nyomtatása közben. A Kaukázusba menekül, ahol könnyű felszívódni, itt is éri az 1917 októberi bolsevik puccs. Kirov az asztraháni kerület teljhatalmú ura lesz, majd a Kaukázusban küzd a fehérek seregei ellen. A polgárháború után kapja meg az azerbajdzsáni párttitkárságot, egy egész országrészt irányíthat már és bekerül a legfelsőbb vezetést tömörítő Politikai Bizottságba is.

forrás: Wikimedia Commons

Kirov, mint Sztálin feltétlen híve, nem sokat foglalkozik a Gazda egyeduralmi törekvéseivel. Barátjával, a később szintén Sztálin áldozatává váló Ordzsonikidzével együtt hozzák létre tűzzel és vassal Grúziából, Örményországból és Azerbajdzsánból a Kaukázusontúli Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaságot. A jutalom sem marad el, Sztálin fiaként kezeli és egyengeti pályáját: a leningrádi pártszervezet élére helyezi, ahol Kirov meglehetősen nagy népszerűségre tesz szert. Az ellátási zavarokat a Vörös Hadsereg készleteinek szétosztásával mérsékeli, és Sztálinnal ellentétben nem szakad el az emberektől sem, szeret élni, balerina szerelmeiről beszélnek a városban. (Halála után a városi balett megkapja és máig viseli is a Kirov nevet.) Az örökké figyelő Gazda mindezt már nem nézi jó szemmel, maga mellé venné, hogy szemmel tarthassa, de Kirov jelzi, hogy Leningrádban marad. 1934 nyarán még együtt mennek szabadságra, de a XVII. kongresszus, ahol a tapsokból és a szavazatokból is kiderült Kirov népszerűsége (a tisztújításon Kirov 3, Sztálin 292 elutasító szavazatot kapott), megpecsételte a jóképű párttitkár sorsát. Sztálin vélhetően Jagodát, az NKVD akkori irányítóját utasította a merénylet megszervezésére, aki egy Ványa Zaporozsec nevű hadnagynak adhatta tovább a munkát. Ványa pedig Leonyid Nyikolajevben találta meg az alkalmas embert a feladatra. A neurotikus Nyikolajev vöröskatona volt és párttag, de fegyelmi vétségért kizárták a pártból, és ezért annak egyik magas rangú vezetőjén akart bosszút állni. Mondjuk a leningrádi párttitkáron. Fegyvert is kapott Zaporozsectől, de elkapták, még mielőtt Kirov közelébe jutott volna. Aztán Ványa valahogy kihozta a börtönből és Nyikolajev másodszor már nem hibázott. A szmolniji irodájába tartó párttitkár testőrei az első emeleten lemaradtak, Nyikolajev pedig a másodikon egy WC-ből kilépve hátulról nyakon lőtte Kirovot.

Emlékműve Szentpéterváron (forrás: Wikimedia Commons)

Természetesen rögtön elkapták és kivertek belőle egy vallomást a nem létező, Zinovjev és Kamenyev által irányított összeesküvésről. December 29-én, miután minden papírt aláírt, agyon is lőtték. Vallomása alapján indult be 1936-ban az első nagy tisztogatás, Zinovjev és Kameneyev mellett 14 régi bolsevik vezetőt lőttek agyon, de családtagjaikon és híveiken, munkatársaikon keresztül  tízezrek estek áldozatul (1935−40 között szovjetellenes tevékenység vádjával a Szovjetunióban összesen 1 980 635 embert tartóztattak le, közülük 688 503 főt kivégeztek.) Kirov ravatalánál természetesen maga Sztálin is őrködött, majd a Kreml falába temették hamvait. Nevét akkoriban városok, gyárak és természetesen utcák ezrei is viselték, a dicsőségből mára a balett mellett egy megye és egy hadihajó-osztály maradt.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2014.12.01. 13:38 • Címke: évforduló, történelem