Határon túlra szakadt fenyőfák
A Magyar Világhíradó tudósításai szerint a budapestieknek anno a Duna-parton, a nagy fenyővásáron
kellett beszerezniük a díszítenivalót. 1931-ben a Gyimesi havasokból, nyolc évvel később
pedig a visszacsatolt Kárpátaljáról is érkeztek már „vámmentes”
fenyőfák. Útjukat a hegyoldalaktól a vasúti
berakodásig nyomon követte a kamera.Vasban és Zalában, ahonnan most a fővárosi karácsonyfák túlnyomó többsége származik, a két világháború között még nem voltak olyan fenyőültetvények, amelyeket direkt az ünnepekre szántak volna. Így kerülhetett a gyimesi és a kárpátaljai fenyő a fővárosba. Mint a tudósításokból is kiderül, vasúton utaztak a karácsonyfák, amelyeket az ünnep előtt vágtak ki természetes élőhelyükön. Leginkább az elcsatolt északi vármegyék területéről érkeztek a fák, mivel ezek területek voltak a legközelebb Budapesthez. Jellemzően erre kérdez rá a vásárló is az 1931-es összeállításban. Nem árt tudni, hogy szinte kizáróan lucfenyőkről van szó, egészen a hetvenes évekig ezt a fenyőfajtát díszítették fel Magyarországon.
A magról kelt fiatal fenyőket magánerdőkben vágták ki a helyiek és valószínűleg inkább nagykereskedők utaztatták Budapestig, attól függetlenül, hogy az 1939 decemberi tudósításban egy kucsmás, bajuszos székely árulja a portékát. A két világháború közötti tudósításokban meglehetősen ritkák az ilyen spontán, vagy annak tűnő „szinkronok”. Ennek a rögzítési nehézség volt leginkább az oka, bár utólag a stúdióban sok mindent meg lehetett oldani. A fákat áruló két atyafinál és a keménykalapos vevőnél sokkal figyelemre méltóbb a kettes villamos vonalán közlekedő, járműre szerelt kamera, ami hosszasan döcög a fenyőfahalmok mellett. Az is megállapíthatjuk, hogy a fák jóval nagyobbak a manapság szokásosaknál, amire valószínűleg a polgári otthonok belmagassága szolgálhat magyarázatul. A Kárpátalján forgatott tudósítás operatőre igazi művésze szakmájának. A kezdő snittek némelyike Az emberek a havason látványvilágát idézi.
PL