a rovat írásai

Az üveg-beton épületek atyja: Walter Gropius

A Bauhausról a kevésbé tájékozottaknak csak az jut eszébe, hogy az ottani építészek voltak a lakótelepi kaptárak előfutárai, elméleti megalapozói. Ez természetesen csak annyiban igaz, hogy építészetileg is végtelenül funkcionalisták voltak és nagyon szerették a kockát, mint formát.

​Az Év fotóriportere, finom humorral

Beestem a „Kis Manóba”, hogy a leszedés előtt még gyorsan megnézzem Reviczky Zsolt képeit. Őt választotta meg a szakma az Év fotóriporterének az idei Magyar Sajtófotó kiállításon. Korábbi és 2012-es teljesítményéért kapta ezt a megtiszteltetést, és vitán felül meg is érdemelte.

Nemzetközi Képregényfesztivál

A műfaj kedvelői és alkotói vasárnap a Millenárison találkoznak. Kiemelt téma az olasz képregény.

​Picasso felesége a Várfok 14-ben

Válság van, nem veszik meg a képeket – dől a panasz a galériásokból. Persze elmúltak (ha egyáltalán voltak) azok az idők, amikor úgy vették a festményt és a szobrot, mint a cukrot. Folyóméterre, mint egyesek a könyveket.

Paul Gauguin: A halhatatlanságot hozó lecsúszás

Mindig voltak örök vándorok, nyughatatlan elmék, akiknek nem sikerült megmaradni hosszabb távon egy helyen. Nem ment a fészekrakás, megállapodás még akkor sem, ha vágytak rá, vagy egészségük és más körülmények erre sarkallták őket.

​Az ember koptatta fák szépsége

Nincs is szebb felület az emberi kéz által simára csiszolt, koptatott fánál. Talán csak a gyors folyású vizek által sodort ág-bog, tuskó tud még ilyen szépen kopni.

​Elvarázsol a lyukkamerás ember

A camera obscurát állítólag már Arisztotelész is használta és értette, de első pontos leírása egy arab tudóstól származik, 997-ből. Mert tudvalévő, hogy az antik görög világ teljesítményét jórészt az arabokon keresztül ismerte meg Európa. Ahol aztán már Leonardo da Vinci is csinált magának egy zárt dobozt, lyukkal az oldalán.

​Vagyonokat érő pitykék és profi táncosok

Ha valaki a Vidas Gitanas kiállításra igyekszik a Néprajzi Múzeumba, kétszer annyi idővel számoljon, mint tervezte. Mert képtelenség úgy megközelíteni a spanyol cigányok történetéről szóló tárlatot, hogy előtte végig ne nézzük a Képek, cigányok, cigányképek című, magyar fotósok által készített anyagot, amely páratlan a maga nemében.

Kézzelfogható kiállítás a Szépművészetiben

Mintegy harminc látó és látássérült művész alkotásait mutatja be a Kézzelfogható Alapítvány és a Szépművészeti Múzeum csütörtökön nyíló tapintható kiállítása; a Kézzelfogható művészet mindenkinek című tárlathoz konferencia és interaktív nap is kapcsolódik.

XXXI. Magyar Sajtófotó Kiállítás: klausztrofóbia és unalom

Rémálom az olyan fotókiállítás, amelyet egy szűk folyosóra aggattak fel, ahol ráadásul méretes oszlopok is foglalják a helyet. Az emberek araszolnak, tekeregnek a képek előtt, megállni, gondolkodni nincs idő, mert finoman továbbhaladásra késztet a tömeg.

​Picasso: a zseni és a riviérai kommunista

„Az Isten is csak egy másik művész. Kitalálta a zsiráfot, az elefántot és a macskát. Nincs igazi stílusa. Megpróbál ezt-azt kitalálni.” Hát, volt önbizalma a kis spanyolnak, az biztos.

Művészet összes cikke »

Abramović családja

Marina Abramović videoinstallációjáról

abramovicleadMarina Abramović a performanszművészet szupersztárja. Már ha ilyen címkéket használhatunk az élő művészet nagyjaira.

A szerb származású Abramović performanszaival az erőszakra, a történelem és a politika kegyetlenségeire hívta fel a figyelmet úgy, hogy közben nézőinek – a performanszok résztvevőinek – komfortzónáját feszegette, és több akciójában saját testi épségét is kockáztatta.

Az április 22-ig a Műcsarnokban látható videóinstalláció laoszi tartozkodása idején készült. Az üresség nyolc leckéje happy enddel című ötcsatornás videóinstalláció a laoszi kisgyermekek katonásdi játékát mutatja be. Az ismertető szerint a performanszművész azt vette észre a környezetében játszó gyermekeken, hogy mennyire élethűen játsszák el a harci helyzeteket, mennyire betartják azok játékszabályait és dramaturgiáját. Van tárgyalási rész, kivégzés, harc, túszul ejtés. Az első részben az öt képernyő békés vízesést, fát és egy csendes faházat mutat. Majd a második részen már feltűnnek a katonának öltözött gyerekek. Később, a kvázi-kegyetlensége miatt szinte nézhetetlen részben, egymást végzik ki. Itt a kegyetlenség érzetét nem a kivégzés utánzása, hanem a gyermekek játékának komolysága kelti. Hasonlóan megrázó rész, amelyben egy kislány székre állva egy népdalt énekel, miközben a többi képernyőn szimultán látható, amint alvó gyermekfejeket piros fény pásztáz.

Abramovic
Marina Abramović Az üresség nyolc leckéje happy enddel (Forrás: mucsarnok.hu)

Abramović alkotása a kontraszton alapul. Ez a kontraszt a megrázó kegyetlenség érzetével játszik. A végén a happy endet a gyermekek fegyverégetési rítusa jelenti, amelyet a vízesés békés képe kísér a szimultán képernyőkön. A nyolc kép sajátos dramaturgiát követ: a legmegrázóbb képek a cselekmény felénél láthatóak, viszont az izgalmas és feszültségnövelő pillanatok a második felében. A kiállítás különlegessége, hogy rajzokat, a háborús helyszín makettjét, valamint nagyméretű fotókat is lehet látni. Utóbbiak sorozatcíme a Család, amelyet a gyerekek Abramović-csal együtt alkotnak. Mindnyájan egyenruhában, vidám arccal néznek a kamerába. Nem lehet eldönteni, hogy játékos harcuk vidámsága csak a játék öröme, vagy a kegyetlenség lehetőségéből származó adrenalin hatása.

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2012.04.16. 13:55 • Címke: kiállítás, ajánló