a rovat írásai

​Porosz szenet és színtartó fürdőtrikót is hirdetnek az Iparművészetiben

Soha nem volt még a magyar plakátművészet meghatározó időszakából, a két világháború közötti időkből ekkora anyag együtt, mint most az Iparművészeti Múzeumban. Már ezért is érdemes útba ejteni Lechner Ödön palotáját, de a múzeum rátett még egy lapáttal: a plakátokon hirdetett tárgyak közül is sokat előkerített és vitrinbe tett – igencsak helyesen.

​Edgar Degas indokolatlan magányossága

180 éve született Edgar Degas, aki egész életében rajzolta, festette és mintázta a gyönyörű nőket, de sosem nősült meg, és gáláns kalandjairól, elcsábított modelljeiről sincsenek feljegyzések. Pedig tengernyi alkalma lett volna az ismerkedésre a párizsi Opera színfalai mögött, a lóversenyen vagy a zenés kávéházakban. Talán a művészet papja volt, nem hagyta, hogy a hullámzó érzelmek eltereljék figyelmét a lényegről?

Egyszerre telt és karcsú, pánszláv és szelíden szenvedélyes

Prágából hazaérkező turistáknál két furcsa dolgot is konstatálhat a szemlélődő: egyrészt meglehetősen bágyadtak az elfogyasztott finom söröktől, aztán pedig, különösen az ifjú hölgyek, de az urak is összetekert papírokat szorongatnak.

​Dante stanzái abszinttal és ópiumgolyócskákkal

130 éve született Livornóban Amadeo Modigliani, aki szép ember volt, rengeteg abszintot megivott Párizsban és tíz év alatt – mert ennyit engedett neki a sok szenvedély és a tüdőbaj – tehát tíz év alatt megalkotta az életművét. Alakja legendává vált, talán még most is kicsit Modigliani is szeretne lenni az, aki művésznek készül bárhol a kerek világon.

Kamiontárlat a Nagymező utcában

A Capa Központ lesz az egyik állomása július 22-23. között a Danube Revisited – The Inge Morath Truck Projectnek, amelynek keretében nyolc, a Magnum Photos által odaítélt Inge Morath-díjas fotográfusnő egy 7,5 tonnás kamionban kialakított mobil fotógalériával járja végig a Duna menti országokat a Fekete-erdőtől kezdve a Fekete-tengerig.

​Replikák és topalkotások – Dada és szürrealizmus a Galériában

Akkor hát azért tűnt annyira újnak az előzetesen kapott képeken az a biciklikerék! Replika, mint ahogyan a „legendás” Falikút és a Palackszárító is az, Marcell Duchamp egy gyűjtő kérésére készítette el újra az elkallódott, csak fotókon létező readymade-jeit a hatvanas években.

Németalföldtől Rómáig

A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria Zichy-gyűjteményéből ötven festményt, négy domborművet és egy márványszobrot mutatnak be a soproni Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ kiállító termében. Július 11. és szeptember 21. között közel nyolcezer látogatóra számítanak – hangzott el szerdán a kiállítást beharangozó sajtótájékoztatón.

A Capa Központ bérelheti a Tivolit

A Capa Központ veheti bérbe a két éve üresen álló Tivoli Színház épületét – így döntött a Fővárosi Közgyűlés a június 30-i ülésén. A Nagymező utca 8. szám földszintjén található ingatlant a Capa Központ egyesíteni fogja az első emeleten található kiállítóterével, így egy Közép-Európában is egyedülálló vizuális intézményt hozhat majd létre.

Marina Vlady hamutartója és Veres Péter dugóhúzós bicskája

A nagy nyári meleg elől a könyvesboltokba is be lehet menekülni, legtöbbjükben légkondicionálás is van! Az igazán ügyes könyvesek még kiállításoknak is találnak helyet a boltban. Mint az Örkény Istvánról elnevezett egység, amelynek kellemesen temperált Cultiris galériájában még néhány napig Balla Demeter remek fotóit láthatjuk a falakon.

​Hogyan került román cenzor a budapesti plakátra?

Az Ithaka-program keretében vásárolt plakátokat állított ki a Magyar Nemzeti Galéria. A 10 ritkaság Julius Paul (1867-1938) gyűjteményéből származik. A temesvári származású bécsi gyűjtő különös figyelmet fordított a századforduló és a tízes évek magyar plakátművészetre, ezen belül Bíró Mihály munkáira.

​A jó nő és a benzinmegtakarító készülék

Ha minden igaz, autóalkatrészt Magyarországon először az 1920-as években szerettek volna eladni szép nő segítségével. A „Zervo, a legtökéletesebb benzinmegtakarító készülék (Magyarországi vezérképviselet Podmaniczky 27.)” – lássuk be – elég messze van a nők világától.

Művészet összes cikke »

Abramović családja

Marina Abramović videoinstallációjáról

abramovicleadMarina Abramović a performanszművészet szupersztárja. Már ha ilyen címkéket használhatunk az élő művészet nagyjaira.

A szerb származású Abramović performanszaival az erőszakra, a történelem és a politika kegyetlenségeire hívta fel a figyelmet úgy, hogy közben nézőinek – a performanszok résztvevőinek – komfortzónáját feszegette, és több akciójában saját testi épségét is kockáztatta.

Az április 22-ig a Műcsarnokban látható videóinstalláció laoszi tartozkodása idején készült. Az üresség nyolc leckéje happy enddel című ötcsatornás videóinstalláció a laoszi kisgyermekek katonásdi játékát mutatja be. Az ismertető szerint a performanszművész azt vette észre a környezetében játszó gyermekeken, hogy mennyire élethűen játsszák el a harci helyzeteket, mennyire betartják azok játékszabályait és dramaturgiáját. Van tárgyalási rész, kivégzés, harc, túszul ejtés. Az első részben az öt képernyő békés vízesést, fát és egy csendes faházat mutat. Majd a második részen már feltűnnek a katonának öltözött gyerekek. Később, a kvázi-kegyetlensége miatt szinte nézhetetlen részben, egymást végzik ki. Itt a kegyetlenség érzetét nem a kivégzés utánzása, hanem a gyermekek játékának komolysága kelti. Hasonlóan megrázó rész, amelyben egy kislány székre állva egy népdalt énekel, miközben a többi képernyőn szimultán látható, amint alvó gyermekfejeket piros fény pásztáz.

Abramovic
Marina Abramović Az üresség nyolc leckéje happy enddel (Forrás: mucsarnok.hu)

Abramović alkotása a kontraszton alapul. Ez a kontraszt a megrázó kegyetlenség érzetével játszik. A végén a happy endet a gyermekek fegyverégetési rítusa jelenti, amelyet a vízesés békés képe kísér a szimultán képernyőkön. A nyolc kép sajátos dramaturgiát követ: a legmegrázóbb képek a cselekmény felénél láthatóak, viszont az izgalmas és feszültségnövelő pillanatok a második felében. A kiállítás különlegessége, hogy rajzokat, a háborús helyszín makettjét, valamint nagyméretű fotókat is lehet látni. Utóbbiak sorozatcíme a Család, amelyet a gyerekek Abramović-csal együtt alkotnak. Mindnyájan egyenruhában, vidám arccal néznek a kamerába. Nem lehet eldönteni, hogy játékos harcuk vidámsága csak a játék öröme, vagy a kegyetlenség lehetőségéből származó adrenalin hatása.

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2012.04.16. 13:55 • Címke: kiállítás, ajánló