a rovat írásai

Csend és késő délutáni fények

Most, hogy itt a keresztény világ legnagyobb ünnepe, amely csakúgy, mint a többi, alig látszik már a köréje szervezett zajtól, jelesül a wellness hosszú hétvégén tojásokat tojó aranyos nyusziktól, cuki kiscsibéktől, szemen át ható lelki csendteremtőnek Kárpáti Tamás munkáit javaslom a Forrás Galériában.

​Kiállítás önmaga fényében

Valami véletlen folytán épp áramszünet volt, mikor megérkeztem a Kárpát-haza Galériába Vinczeffy László kiállítására. Csak az utcáról és az átriumból beszűrődő fény világította meg a festményeket és már azon voltam, hogy majd máskor – amikor valami történt.

​Kolbászolni a fővárosban

Az olyan, hogy csak megy, mendegél az ember, nézeget ide-oda és gondolkozgat, emlékezget. A Mai Manóban kiderült, Czabán György – barátainak Kolbász – sokszor ezt csinálja.

​Arról, hogy miért is megyek újra el Prágába

Jaj, Vladimírka, Vladimírka, hát majdnem elkéstem ezzel a cikkel, hiszen 13-án, vasárnap már le is szedik az Óbudai Társaskör pincéjében a kiállítást, amin néhány Hrabal-kollázs mellett a maga művei is szerepelnek!

Egy összetéveszthetetlen görög a 16. századból

Talán csak két olyan festő van a „sötét” középkor vége felé, akiket a laikusok is könnyedén meg tudnak különböztetni műveik alapján a kortársaktól. Elég egy közepesen lelkes gimnáziumi rajztanár, és máris nagy biztonsággal választhatunk ki egy Frans Hals arcképet mondjuk tíz kortárs portréi közül. De Halsnál még egyérteműbb a 400 éve halott El Gréco festészete, őt aztán nem lehet összekeverni senkivel sem. Néha az ember szinte hihetetlenkedve nézi, hogy is vehették át a szigorú megrendelők produktumait.

Harcos baloldaliság komoly festői kvalitásokkal

Ki gondolta volna, hogy a Ludwig-gyűjtemény egykori helyét, de minden beugrót, körfolyosót, sőt, még a lépcső alját is maradéktalanul meg lehet tölteni a 120 éve született Derkovits Gyula munkáival?

Radnóti kiállítás a FISE Galériában

A hetven éve elhunyt Radnóti Miklós emlékét idézi meg grafikákon és fotókon keresztül a salgótarjáni START 20:10 alkotócsoport kiállítása szerdától a budapesti FISE Galériában.

​32. Sajtófotó: sok szín és az utánpótlással sincs baj

Sokszínűség, mint tematikailag, mint pedig a résztvevők tekintetében. Ez jutott eszembe legelőször bejárván a 32. Magyar Sajtófotó Kiállítást, aminek immár a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ adott helyet.

​Utolsó vacsoránk, elvesző nyomaink

Mert egyszer kétségtelenül eltűnünk innen. Nem marad más utánunk, mint romok, autóroncsok, néhány rissz-rossz használati tárgy, mondjuk lábos és bádogbögre. És a rettenetes vasbeton, ami talán a legtovább ellenáll az időnek. Herman Levente legújabb sorozatát nézegetem a Várfok Galériában.

Halak úsznak a kápolnában

A hal a kereszténység egyik legfontosabb jelképe, amely minden böjtös, önmegtartóztatásról szóló időszakban szerepet kap ebben a kultúrkörben. Az idei nagyböjtre Iktus – Hal címmel állították ki a Párbeszéd Házában Lieber Éva és Somos Gyula alkotásait.

​Gyűrött, földes rongycsomókká lettek a testek

Amikor Sikorski tábornok 1941 decemberében megkérdezte kényszerű fegyvertársától, Sztálintól, hogy hol vannak az 1939 szeptemberében elfogott lengyel katonatisztek és rendőrök, a Gazda azt válaszolta, hogy megszöktek.

Művészet összes cikke »

Abramović családja

Marina Abramović videoinstallációjáról

abramovicleadMarina Abramović a performanszművészet szupersztárja. Már ha ilyen címkéket használhatunk az élő művészet nagyjaira.

A szerb származású Abramović performanszaival az erőszakra, a történelem és a politika kegyetlenségeire hívta fel a figyelmet úgy, hogy közben nézőinek – a performanszok résztvevőinek – komfortzónáját feszegette, és több akciójában saját testi épségét is kockáztatta.

Az április 22-ig a Műcsarnokban látható videóinstalláció laoszi tartozkodása idején készült. Az üresség nyolc leckéje happy enddel című ötcsatornás videóinstalláció a laoszi kisgyermekek katonásdi játékát mutatja be. Az ismertető szerint a performanszművész azt vette észre a környezetében játszó gyermekeken, hogy mennyire élethűen játsszák el a harci helyzeteket, mennyire betartják azok játékszabályait és dramaturgiáját. Van tárgyalási rész, kivégzés, harc, túszul ejtés. Az első részben az öt képernyő békés vízesést, fát és egy csendes faházat mutat. Majd a második részen már feltűnnek a katonának öltözött gyerekek. Később, a kvázi-kegyetlensége miatt szinte nézhetetlen részben, egymást végzik ki. Itt a kegyetlenség érzetét nem a kivégzés utánzása, hanem a gyermekek játékának komolysága kelti. Hasonlóan megrázó rész, amelyben egy kislány székre állva egy népdalt énekel, miközben a többi képernyőn szimultán látható, amint alvó gyermekfejeket piros fény pásztáz.

Abramovic
Marina Abramović Az üresség nyolc leckéje happy enddel (Forrás: mucsarnok.hu)

Abramović alkotása a kontraszton alapul. Ez a kontraszt a megrázó kegyetlenség érzetével játszik. A végén a happy endet a gyermekek fegyverégetési rítusa jelenti, amelyet a vízesés békés képe kísér a szimultán képernyőkön. A nyolc kép sajátos dramaturgiát követ: a legmegrázóbb képek a cselekmény felénél láthatóak, viszont az izgalmas és feszültségnövelő pillanatok a második felében. A kiállítás különlegessége, hogy rajzokat, a háborús helyszín makettjét, valamint nagyméretű fotókat is lehet látni. Utóbbiak sorozatcíme a Család, amelyet a gyerekek Abramović-csal együtt alkotnak. Mindnyájan egyenruhában, vidám arccal néznek a kamerába. Nem lehet eldönteni, hogy játékos harcuk vidámsága csak a játék öröme, vagy a kegyetlenség lehetőségéből származó adrenalin hatása.

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2012.04.16. 13:55 • Címke: kiállítás, ajánló