a rovat írásai
Henri Cartier-Bresson 1964-es kiállítása
A fotóművész első magyarországi
kiállítása.
Ismét indul a Héttorony Fesztivál
Száz művész, kilenc kiállítás, 16 koncert, táncház, filmvetítések és irodalmi programok is várják a Héttorony Fesztivál közönségét november 9. és 20. között Budapesten, Csíkszeredán, Kolozsváron, Szigetváron, Bécsben, Makón, Zalaegerszegen, Pakson és Siófokon.
Kós Károly Ankarában
Kós Károly-kiállítás nyílt csütörtökön a török fővárosban található Ankara Egyetemen az ankarai magyar nagykövetségnek az 1956-os forradalom és szabadságharc közeledő emléknapja alkalmából rendezett háromnapos eseménysorozata keretében.
Böcklin és a Halottak szigete
Arnold Böcklin festményét, a Halottak szigetét hosszú éveken, évtizedeken át használták illusztrációként a gimnáziumi irodalom tankönyvekben. És még ama szerény méretben, csapnivaló kivitelben is hatott a kép, hangulata alá kerülhetett a könyvet csak felületesen átlapozó, az irodalomra és a képzőművészetekre immunis fiatal is. A 190 éve született Böcklin képének hatása alól nem vonhatja ki csak úgy magát az ember.
Lesz Art Capital és Vajda Lajos-kiállítás is
Jövőre már júniusban elindul Szentendrén az Art Capital kortárs képzőművészeti fesztivál; a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) által szervezett programsorozat több mint harminc helyszínen kínál majd kiállításokat.
Születésnapi kiállítás a grafika nagyasszonyának
Még senki nem járta be a magyar grafikában azt a pályaívet, amit Maurer Dóra, méltatta a Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművészt Révész Emese kurátor a Nyomhagyás – Nyomtatás című kiállítás sajtóbemutatóján csütörtökön, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A péntektől látogatható tárlat csaknem száz művet vonultat fel a 80. születésnapját ünneplő képzőművész 1955-1980 közötti grafikai életművéből.
Aj Vej-vej elárasztja New Yorkot
A bevándorlás, a határok és a menekültválság témájára reflektálnak Aj Vej-vej kínai konceptuális művész New York mintegy 300 helyszínén kihelyezett installációi és egyéb munkái, amelyeket csütörtöktől február 11-ig kereshetnek fel az érdeklődők.
Boldogasszonyok Kassán
Csütörtökön nyílik meg az első tárlat a kassai Rovás művészeti csoport új székházában, amely a Kárpát-haza Galéria Boldogasszony-vándorkiállításával debütál, tájékoztatta az MTI-t Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatója.
Egy Leonardo kalapács alatt!
Árverésre kerül Leonardo da Vinci utolsó, magántulajdonban lévő festménye, a Salvator Mundi (Világmegváltó) című kép 100 millió dollár körüli áron cserélhet gazdát, jelentette be kedden New Yorkban a Christie's aukciósház.
Pokoli aranykor vagy mocskos idők
Pokoli aranykor címmel nyílik kiállítás pénteken a fővárosi Kieselbach Galériában a nyolcvanas évek magyar underground koncertplakátjaiból. A tárlatot egy vaskos kötet kíséri, amely a plakátok mellett hiánypótló módon bemutatja a kor és a színtér fontos szereplőit.
Mert a szépség pihenteti az ember szívét
Klisza János kárpátaljai grafikusművész, építész alkotásaiból nyílik kiállítás kedden a budapesti Forrás Galériában, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galéria sorozatának keretében.
Forradalmi festészet az erdőszélen
Ha megkérdezzük, kik voltak az első festők, akik állványukkal és ecseteikkel kivonultak a természetbe, akkor legtöbben az impresszionistákat fogják emlegetni. Pedig őket jó húsz évvel megelőzte egy társaság, a barbizoniak, akik ki mertek menni a műterem ajtaján, otthagyták Párizst és letelepedtek a fontainebleaui erdő szélén. Közéjük tartozott a 140 éve halott Jean-François Millet, aki nem csak a francia vidéki tájat festette, hanem az ott élő embereket is. Egyesek szerint túl komor színekkel.
A normandiai falucskából, Gruchy-ból induló Millet valószínűleg sosem lett volna festő, ha a település papjai meg nem látják benne a tehetséget. Aminek kibontakoztatásához még különféle ösztöndíjak is kellettek, így viszonylag hosszas készülődés után, 26 éves korában kerülhet csak be egyik portréja az 1840-es párizsi Salon kiállítására. És nem véletlen, hogy éppen portréval pályázik, hiszen ez a műfaj volt a szegényebb művészek kenyere, Millet pedig talán csak életének utolsó öt esztendejében került olyan anyagi pozícióba, ami tehetsége révén megillette volna. Így 1837-es Párizsba költözése előtt Cherbourgban portréfestéssel tartotta el magát, majd később a Le Havre-ban megismert, kilenc gyermeket szülő feleségét is. Még miután 1849-ben Barbizonba költöztek, többször is át kellett mennie a szomszédba, az iskola vezetőjéhez, Théodore Rousseau-hoz, hogy némi pénzt kérjen kölcsön tőle a háztartásra. Azt is lehet tudni róla, hogy öltönyt csak nagyon ritkán vett fel, egyszerű falusi vászonruhában és fapapucsban jár-kelt, amikor csak tehette.
A műtermi fotón természetesen öltönyben
Nehéz évek voltak ezek a családnak, talán ebből is adódott, hogy Millet a paraszti élet krónikásaként valahogy elfelejtkezett a falusi lét vidámabb perceiről, a népszokásokról, mulatságokról, tréfákról. Ha a tájképfestő barbizoniak (Rousseau mellett Corot, Daubigny és a magyar Paál László) törekedtek a természet tanulmányozására és pontos, élethű visszaadására, akkor Millet biztos, hogy tudatosan festette csak a nehéz paraszti sorsot. Amivel mások mellett kiváltotta Charles Baudelaire erőteljes kritikáját is. Talán legismertebb képén, a Kalászszedőkön (1857) három asszony görnyedezik az aratás során elhullajtott búzakalászokat gyűjtögetve. Ugyan öltözetük nem vall koldusra, de ez a tevékenység mindenképpen nagy szegénységre utal, hiszen a kézzel történő aratás során a gazdák is nagyon odafigyeltek arra, hogy minél kevesebb menjen a pocsékba.
Kalászszedők
Másik híres képén, az Angeluson (1859) egy fiatal pár szakítja meg a krumpliszedést az esti harangszó, az Úrangyala idejére. Soványságuk, tartásuk szintén szegénységről és a kemény fizikai munkáról beszél, de ezeket Millet szinte minden alakjáról el lehet mondani. Akinek, ha jobban belegondolunk, forradalmi volt a festészete, hiszen az akadémikus, jól fűtött műtermekben festett mitológiai alakok és hősök után bizony egészen döbbenetesen újszerű az, amivel ott Barbizonban előállt.
Angelus
Ahhoz persze, hogy a felszínen maradjon ezek után, szüksége volt egy önzetlen támogatóra is, akit meg is talált 1850-ben Alfred Sensier személyében. A tehetős kormányhivatalnok a festményekért és rajzokért cserébe pénzt adott és festőszereket vásárolt, de még húsz évet kellett várni arra, hogy Millet elfogadtassa festészetét a műkereskedőkkel és a nagyközönséggel is. 1870-ben pedig, mikor ott tart, hogy beválasztják a Salon zsűrijébe, már az impresszionisták döngetik a kapukat, Millet komor színeire egyre kevesebben lesznek kíváncsiak. De ő ezt már nem éri meg, miután 1875. január 3-án a templomban is elveszi gyermekeinek anyját, 25-én csendesen távozik ebből a világból.
Pálffy Lajos