Egy városnyi ember értelmetlen halála a Moszkva téren

filmhiradok_online_lead

Hetven évvel ezelőtt, 1945 januárjában a végéhez közeledett a főváros ostroma. A németek által erődnek nyilvánított Budapestet 160 ezer orosz és román katona támadta, és 60 ezer német és magyar katona próbálta megvédeni. Január végén, február elején a harcok már Budán folytak, a védők a Várban és annak környékén küzdöttek a túlerővel. A kitörés február 11-én soha nem látott mészárlásba torkollott.

Hitler nem engedélyezte a főváros feladását, katonáinak az utolsó töltényig harcolniuk kellett. A lőszer, az élelmiszer és a remény fogytával a német parancsnokság végül elhatározta magát a kitörésre. 1945. február 11-én este 8-kor 24 ezer német katona és 20 ezer magyar honvéd, köztük sok könnyebben sebesült indult meg a budai hegyek irányába, hogy elérje a Zsámbék-Mány határában húzódó német vonalakat. A Várból több hullámban lezúduló katonákat már a Széll Kálmán téren várták az oroszok, akik vélhetően tisztában voltak a kitörés irányaival és időpontjával is. Ennek ellenére az első hullám iszonyatos veszteségek árán, de túl jutott a téren, utat nyitva a többieknek. A kitörés főerőit a János kórháznál várakozó orosz tankok és tüzérség pusztította tovább, míg egy váratlanul felbukkanó német harckocsi ki nem lőtte az orosz nehézfegyvereket. Így egyes számítások szerint a 44 ezer katonából 16 ezren jutottak el a budai hegyekbe, ahol még át kellett jutniuk az oroszok harmadik védővonalán. Itt már valóságos embervadászat folyt, az első időben foglyokat sem ejtettek, többen ezt látva inkább főbe lőtték magukat. Az utolsó megpróbáltatás az erdőkből kiérve a Zsámbéki medence nyílt terepe volt, végül 780 katona, köztük talán 40 magyar érte el a német vonalakat.

A háború talán legvéresebb és leghiábavalóbb kitörésében tehát a résztvevők két százaléka jutott át az övéihez. A hivatalos orosz jelentések 22 350 hadifoglyot említenek, a történészek 20 ezerre teszik a halottak számát, mert voltak olyanok is, akik civilbe öltözve próbálták elkerülni a halált, vagy a hadifogságot. A mészárlás a Széna és a Széll Kálmán tereken volt a legnagyobb, itt a visszaemlékezők szerint valósággal hegyekben álltak a holttestek. Közülük háromezret állítólag ott földeltek el, ahol jelenleg a szökőkút áll. Az elesettek közül egyébként ötezer magyar és német katona sírja ismert, Budapesten még csak 18 tömegsírt tártak fel 2500 áldozattal.



A kitörésről és az ostrom utolsó napjairól nem maradtak fenn híradós felvételek. Az egyik legutolsó, Magyar Film Iroda által forgatott anyag még 1944 decemberében készült, jórészt Pest határában. Az első snitteken falusiak és fővárosi tisztviselők a főpolgármesterrel együtt futóárkokat ásnak egy szőlőben. Ezután magyar ejtőernyősöket láthatunk a lövészárokban egy Mg-34-es német villámgéppuskával tüzelve, majd élelemosztás közben. A következő képsorokon egy kukoricaszárral álcázott Hummel önjáró löveget és német legénységét mutatják tüzelés és rántottaevés közben. Célzótudományuk illusztrálására a figyelmetlen szerkesztő egy lombos fa kilövését vágta be, aminek előfordulása december közepén nem nagyon valószínű, de a felvételek eltérő minőségéből is kiderül a turpisság. Végül pedig a magyar tábori tüzérség egyik ütegét láthatjuk munkában, a becsapódások felvételei itt is korábban és máshol készültek.

PL   

• Publikálva: 2015.01.22. 14:11 • Címke: filmhíradók