​„Rám vár a Föld minden tája”

Filmajánló: Parkoló

Ha gyakrabban készítene játékfilmet, Miklauzic Bence napjaink Keleti Mártonja lehetne. Módszere hasonló: kijelöli a problémát, s aztán az emberséges mese keretébe utalva játssza végig a történetet.

Bruce Willis a hétker easternjében: Légiós (Lengyel Ferenc) lemondott a világmegmentésről. A durva lenyomások honi koreográfiájából akar már csak kilépni, ezért létrehoz magának egy apró birodalmat a Kertész utcában, egy kátyús, saras, poros fizető parkolót. Esténként gitárszó mellett távoli tájak diáit vetíti a tűzfalra, sört kortyolgatva hallgatja öreg barátja, Edgár (Somody Kálmán) vágyálmait izlandi útjáról.
 

Somody Kálmán Edgár szerepében (fotó: MTI/Kallos Bea)

Van lakása, de otthona nem éppen szabályosan a parkolóban álló lakókocsi. Az életidegen, a büntetésre hajtó előírások létét nem vonja kétségbe, de nem is tartja be. Úgy él apró örömeinek, ahogyan lehetőségeihez mérten tud. Reggelente egészen pontosan két és fél percig szertartásos áhítattal adja át magát kávézás közben a napsütésnek, amit a nála parkoló rendőr, Attila (Rajkai Zoltán) szemközti lakása ablakának tükrözése révén áttételesen kap. (E lírai képsor a film cselekményének vizuális emblémája.) Ildikó (Pokorny Lia), a rendőr felesége igyekszik mindent megtenni, hogy fiukat, Tomit (Miklauzic Simon) megvédje osztálytársai kegyetlenkedéseitől, de visszatartsa attól is, hogy a gyerek a túlkompenzáló papa hitére hagyatkozzon: az erő mindenható, a másik lenyomása a kommunikáció csúcsa.

A többiek: a taxis, a gyrosos Légióshoz hasonlóan viszonyulnak a világhoz, ugyanakkor részei is a zárkózott férfi teremtette egymást ismerő, segítő, tiszteletben tartó belvárosi falusi idillnek. A Légióst a legmélyebb érzelmek az óriásplakát fölött élő galambcsaládhoz fűzik. A zsenge, tehetetlen fiókákra vadászó környékbeli macskákkal szemben gyakran alulmarad, egyre csak szaporodnak a zöld wunderbaum-fejfácskák a parkoló legvédettebb zugában. A poros terep e beállt egyensúlyába gördül be egy csodálatos, 1968-as Ford Mustang.

Lengyel Ferenc és Szervét Tibor

Tulajdonosa, a dúsgazdag Imre (Szervét Tibor) logisztikai céget vezet. Sikereinek titka a pontos számítás, az emberek és a helyzetek korrekt felmérése és használata. Számításainak jogi megalapozójával, a hű dr. Ketskéssel (Rába Roland) életét arra a törvényszerűségre építette, hogy racionális tervezéssel A pontból el lehet jutni B pontba. Az csak természetes, hogy a parkoló legjobb helyére akar állni imádott fétisautójával. Az azonban a kisgalambok temetője, Légiós magánterülete, nem engedheti át az arrogáns pénzembernek.

Legyintsünk-e bölcsen, hogy párviadaluk lefutott meccs? A gazdag ember eszközei csaknem végtelenek, jogban és illegalitásban egyaránt otthon van, kellően gátlástalan ahhoz is, hogy érzelmi síkra terelje a harcot. A betarthatatlan szabályoknak e féllegalitásokban gazdag terepén mindenki zsarolható, aki ragaszkodik valamihez, akinek van vesztenivalója. Van az a pénz, amiért mindenki megvehető, s létrehozható olyan helyzet, amivel bárki tönkretehető. A pénzember cinikus rendszerén kívülről nincs racionális rés.

Bruce Willis a hétker easternjében (Lengyel Ferenc)

Alapvetésében Miklauzic filmje nem különbözik Zvjagincev Leviatánjától: a saját terepét létrehozó és azt megvédeni akaró hétköznapi embernek vajmi kevés az esélye. Eltérő mértékben, eltérő eszközökkel ugyan, de mindkét film a Kohlhaas-történet újrajátszása, s ugyanúgy az emberi jóság próbája is. A komédia eszközeire voksoló Miklauzic szűkíti ugyan a fókuszt, a melodrámától a westernig terjedően vegyesebb eszközöket használ, azonban empatikusabb is. Nem érthetetlen, mindent legázoló, a hétköznapokon dühítően kívül eső molochként, hanem esendő emberként állítja elénk az agresszort, s ezzel a gesztussal oda helyezi, ahol valójában van: világunk elengedhetetlen része. Számolnunk kell vele, meg kell vívnunk vele nap mint nap, s amíg élni akarunk, nem lehet opció a heroikus (ön)feladás.

Ha gyakrabban készítene játékfilmet, Miklauzic Bence napjaink Keleti Mártonja lehetne. Módszere hasonló: kijelöli a problémát, s aztán az emberséges mese keretébe utalva játssza végig a történetet. Az ő kedvéért legendás osztályfőnökük, Simó Sándor is kamera elé állt (Ébrenjárók, 2002). A rendező pályakezdésének artisztikus alapvetése dacára örült, hogy sikeres első filmjét (legjobb forgatókönyv,legjobb férfi alakítás, közönségdíj) igényes közönségfilmnek tartották. A zöld sárkány gyermekeiben (2010) emberközelivé, már-már barátsággá oldott egy égető, kemény konfliktust. A Parkoló szép, szomorkás példázat arra a nehezen alkalmazható életvezetési ajánlásra: légy megértő mindenkivel, mert nem tudhatod, milyen terheket cipel. A javaslat kiterjesztése kevésbé érzelmes, viszont praktikus: szükség esetén megküzdeni is jobban tudsz vele, ha ismered.



Ajánljuk:
• annak, aki napjaink problémáit komédiaként nézi
• megoldáskeresőknek
• hatalomtechnikusoknak
• a hetedik kerület szerelmeseinek

Nem ajánljuk:
• tragédiahívőknek
• annak, aki az empátiát úri huncutságnak tartja
• elitistáknak

Parkoló
színes, magyar játékfilm, 92 perc, 2014
rendezte: Miklauzic Bence, forgatókönyv: Hegedűs Bálint, Lengyel Ferenc, Miklauzic Bence, operatőr: Miklauzic Márton, szereplők: Lengyel Ferenc (Légiós), Szervét Tibor (Imre), Somody Kálmán (Edgár), Pokorny Lia (Ildikó), Rajkai Zoltán (Attila), Miklauzic Simon (Tomi), Egyed Attila (Börni), Rába Roland (Dr. Ketskés), Bartsch Kata (Eszter), Horváth Kristóf (Hakan)
gyártó: Katapult Film, RTL Klub

Bemutató: 2015. január 22.
Forgalmazó: A Company Hungary

Boronyák Rita

• Publikálva: 2015.01.23. 14:05 • Címke: moziajánló