Az elveszett birtok

Moziajánló: Foxcatcher

Különleges tehetség Bennett Miller: úgy készít hollywoodi filmeket, hogy a kassza-szabályoknak, a forgatókönyvírói előírásoknak, az ezerszer szent sztárrendszernek fittyet hányva természetesen, magától értetődően alkot az iparban. Lám, ilyet is lehet, s még a siker sem marad el. 

Harmadik filmje is esettanulmány: egy íróportré (Capote) és egy sportfilm (Pénzcsináló) után ismét a sport világából. Most is igaz történet alapján forgatott, s megint a legfőbb amerikai álmot, a sikert vette górcső alá. A Capote a bizalom elnyerését és a karrier érdekében történő felhasználását mutatta be. A Pénzcsináló a baseball világában játszotta le a technokrata alapokon történő csúcsra törés és a megérzésekre, emberi jellemekre építő klasszikus sportüzlet meccsét. A Foxcatcherben a sikerbe vetett remény, a jobb jövő az a lózung, amit a lelkibeteg, unatkozó, magával és irdatlan vagyonával semmit kezdeni nem tudó milliárdos arra használ, hogy ideig-óráig magához kössön olyan embereket, akiknek céljaik vannak. Három film után a filmnyelv megújításáról beszélni korai volna. Az azonban biztonsággal állítható: Bennettnek nem célja sem a pszichologizáló úgynevezett megértés, sem a kinevettetés, a népnevelés pedig szóba sem jöhet.

Cannes-ban rendezői díjat kapott, öt kategóriában jelölték Oscarra

A film nagy port fölkavart alaptörténete világszerte ismert: 1996-ban John du Pont multimilliomos lelőtte Dave Schultz birkózó olimpiai bajnokot, a Foxcatcher csapat edzőjét. (A du Pont-családnak nem ez volt az egyetlen, nagy visszhangot kiváltott botránya, mindkétszer a demokrácia próbáját jelentette, milyen büntetésben részesülnek.) Az áldozat öccse, a szintén olimpiai bajnok Mark a Foxcatcher forgatásának évében jelentette meg visszaemlékezéseit, s a film előkészületeiben is részt vett. A film – természetesen, szúrjuk közbe – több ponton eltér a tényektől, ami nagyon rosszul érintette Mark Schultzot. Több alkalommal le akarta tiltani a filmet, a rendezőt karrierje tönkretevésével fenyegette. Alighanem a siker lehetett az, ami begyógyította sebeit.

Mark Schultz (Channing Tatum)

Mark Schultznak a maga szempontjából teljesen igaza volt, ahogyan a rendezőnek is: Schultz azzal, hogy átadta a történetét,  kilépett abból, sztori-alapanyaggá vált a „gyárban”. A filmbeli történet fő vonalvezetésében azért követi a tényeket. Mark Schultz (Channing Tatum) 1984-ben bátyjával Dave-vel (Mark Ruffalo) olimpiát nyert birkózásban. Amerikában e sportágban nincs nagy üzlet, a testvérek szerény körülmények között készültek a következő megmérettetésre. Mark egy iskolában adott elő fényes múltjukról aprópénzért, amikor John du Pont (Steve Carell) megbízottja megkereste ajánlatával: költözzön a birtokára, Foxcatcherre, s ott minden szükségeset megkap az edzésekhez. A du Pont család fogalom Amerikában. Az alapító atya a francia forradalom elől menekült az Egyesült Államokba, óriási vagyonukra az első világháború alatt tettek szert, lőporüzemük révén. Mára a du Pont a világ harmadik legnagyobb vegyipari vállalata, melynek olyan fejlesztések fűződnek a nevéhez, mint a teflon, a nejlon, vagy legutóbb a neoprén és a kevlár. A kezdeti meglepetés után Mark odaköltözött, s lelkiismeretesen dolgozni kezdett.
 

„Tudja maga, ki vagyok én?” – John du Pont (Steve Carell)

Mark 1987-ben megnyerte a birkózó világbajnokságot, s azt követően a politoxikomán, súlyosan depressziós milliárdos és a fegyelmezett sportember között az anyagi és társadalmi egyenlőtlenség dacára különös megértés alakult ki. Du Pont régesrégen beleunt a filantróp kultúratámogató szerepébe. Mindig is szeretett volna birkózni, ám anyja alacsonyrendűnek tartotta azt a sportot: az elegáns lótenyésztés híve volt. Az idősödő milliárdos Mark hatására megpróbált ismét birkózni, alapított magának egy senior birkózóbajnokságot, s úgy tett, mintha nem venné észre, hogy vesztes ellenfelei pénzért hagyták legyőzni magukat. Mark ezzel egyidejűleg mesterét követve inni és drogozni kezdett, az edzést is elhanyagolta. Du Pont figyelme ekkor bátyja, Dave felé fordult, őt is odacsábította a csapathoz, a birtokra. Mark egyedül edzett tovább, majd otthagyta a Foxcatcher csapatot, elköltözött a birtokról is. David ott maradt, mert edzőként biztos megélhetést tudott nyújtani a családjának. John du Pont dokumentumfilmet is forgattatott magáról,  mint Amerika reményhozójáról, aki kemény munkával készíti föl az amerikai birkózókat a viadalokra. Abba a filmbe Mark már csak archívokról kerülhetett be, s David gesztusaiból világosan látszik: ízlése ellen való mind a forgatás, mind a rákényszerített, du Pontot istenítő mondanivaló. S ekkor történt meg a tragédia. John du Pont a börtönben hunyt el 2010-ben. Mark folytatta a birkózást, igaz, már nem versenyzőként, hanem az Amerikában oly népszerű úgynevezett szabad stílusban, ami átmenet a showbusiness és a ketrecharc között.

Két színész karrierjében is fordulópont (Channing Tatum és Steve Carell)

Miller tehetsége legnyilvánvalóbban a színészvezetésben érhető tetten. A Capote Oscart ért Philip Seymour Hoffmannak. A Pénzcsinálóból Brad Pitt és Jonah Hill főszereplő kettőse mellett ismét csak Hoffmann alakítására emlékezünk legtovább. A Foxcatcher két színész karrierjében is fordulópontot jelent. Mind a komikus színészként ismert Steve Carell, mind az akcióhősként, csinos fiúként számon tartott Channing Tatum arra bizonyíték, mekkora színészek vannak vagy skatulyában, vagy parkolópályán az egymillió karrierre váró színész országában. Mark Ruffalo szintén kiváló, de ő „csak” a tőle megszokott magas teljesítményét hozza most is. A szereposztás külön ajándéka, hogy du Pont édesanyjának, Jeannek apró, de meghatározó szerepében Vanessa Redgrave-et láthatjuk.

A film azt az Amerikai Álmot vizsgálja, amelynek szellemével annyiszor visszaéltek, készítésének alapossága pedig azt a kemény munkát tükrözi, ami nélkül a fogalom létre sem jöhetett volna. „Nemcsak a forgatás előtt birkóztunk naponta, hanem a film készítése közben is. Mind a ketten olyan fáradtak voltunk a munka végén, hogy amikor kijöttünk az utolsó edzésünkről, egymásra néztünk, megöleltük egymást, és sírva fakadtunk” – nyilatkozta Channing Tatum. – „A filmben van egy pofozkodási jelenetünk Mark Ruffalo-val. Mark kérlelt, hogy ne kíméljem, üssem meg komolyan. Én végül igazán megpofoztam, és lehet, hogy a felvétel jól sikerült, de neki beszakadt a dobhártyája… nem tudom, hogy egy Oscar-jelölés vigasztalja-e ezért. Szerintem kicsit eltúloztuk az átélést.”

S hogy miért sokatmondó cím a Foxcatcher? A film fekete-fehér archívval indít: elegáns lovasokat látunk, feltehetően az 1920-30-as évekből. A nagy lovas, William du Pont jr.-tól 1940-ben elvált Jean a Foxcatcher birtokon maradt, s élete végéig lótenyésztéssel foglalkozott. Fiuk, John ekkor kétéves volt. A gyilkosságot követően a gyönyörű birtok többször is gazdát cserélt. Előbb egyetemi kampusz lett, 2013-ban pedig építési vállalkozók vették meg, s a felparcellázását tervezik. Nem a későbbi gyilkos, nem a birkózó fivérek a címadók, hanem a végleg eltűnt birtok, amely az üzlet őrületében a szépség, az elegancia mindörökre eltűnt szimbólumává vált.



Ajánljuk:
• akiket foglalkoztat az amerikai álom
• Miller-, Tatum-, Carell-, Ruffalo-, Redgrave-rajongóknak
• birkózóknak

Nem ajánljuk:
• akiket nem érdekel a sport
• népnevelőknek
• lovas sportokat űzőknek

Foxcatcher
amerikai filmdráma, 134 perc, 2014, rendező: Bennett Miller, forgatókönyvíró: E. Max Frye, Dan Futterman, operatőr: Greig Fraser, szereplők: Steve Carell (John du Pont), Channing Tatum (Mark Schultz), Mark Ruffalo (David Schultz), Sienna Miller (Nancy Schultz), Vanessa Redgrave (Jean du Pont)

Bemutató: 2015.01.29.
Forgalmazó: InterCom

Boronyák Rita

• Publikálva: 2015.01.30. 09:39 • Címke: moziajánló