​Aki a művészettörténet legszebb nőit festette

Nem tudom változott-e valami azóta Firenzében, de 15 éve még három és fél órát kellett sorban állni, hogy az ember megnézhesse Botticelli remekműveit. Mert ott vannak, a Primavera és a Vénusz születése, és ott kígyózott a sor is az árkádok alatt, amibe már reggel érdemes volt beállni, hogy maradjon aztán idő a gyönyörködésre. 570 esztendeje született a mester, aki mindezt a szépséget megalkotta, aki sokak szerint a művészettörténet legszebb nőit festette, miközben sosem nősült meg.

Egy tímár legkisebb fiaként Firenzében látta meg a napvilágot, de mivel beteges és csenevész volt, nem kellett bajlódnia a bőrökkel. Tanulhatott, ahogyan egyik bátyja is kitanulta az ötvösmesterséget. Alessandro di Mariano di Vanni Filipepi festőnek készült, ami akkoriban szintén egy mesterségnek számított, és éppen ő lesz egyike azoknak, akik az ecsetet forgató mesteremberből szuverén művészt csinálnak. (A Botticello – hordócska nevet idősebbik, kövérkés bátyjára ragasztották rá a jó firenzeiek, s mivel Sandro ott lakott náluk, ő is a Hordócskáékhoz tartozott.) Életéről a halála után egy évvel, 1511-ben született Giorgio Vasari írt fontos dolgokat A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című 1550-ben megjelent híres művében. A Botticelli-kutatóknál felvetődik, hogy karmelita szerzetesként indult, de otthagyta a kolostort, többek között a festés kedvéért. Életének erről a szakaszáról keveset tudunk, de az biztos, hogy egyik legismertebb korai képén, az 1475-re datált Háromkirályok imádásának jobb szélén barna szerzetesi csuhában néz ki ránk a mester. Mivel az 1100-as évek végén alapított rendnek is volt egy világi, Harmadik Rendje 1476-tól, elképzelhető, hogy ezekhez tartozott. Igaz, ez a közösség családot is alapíthatott, az pedig, hogy Botticelli nem élt ezzel a lehetőséggel, állítólag Simonetta Vespucci nevű gyönyörű hölgy, Lorenzo Medici szeretőjének az „érdeme”, akibe reménytelenül szerelmes volt, és a Vénusz születését is róla festette.

Vénusz születése

No de inkább térjünk vissza a Háromkirályok imádására, amire a saját csuhás alakja mellett nem véletlenül még három Medicit is ráfestett. Mert eme bankárcsalád hozta meg Firenze felemelkedését és aranykorát, ahol bőséges megrendeléseket kaptak a Vasari által írt könyv címében szereplő mesterségek gyakorlói is. A képen ott van Cosimo, a család hatalmának kovácsa, ott van Pietro, a fia, akit súlyos köszvénye nem gátolt abban, hogy tovább intézze a város ügyeit, no és két fiával Lorenzóval (il Magnifico – tündöklő) és a Botticelli által többször is megfestett, később a húsvéti misén leszúrt Giulianóval tovább emeljék a család és a város fényét. No és végül ott van a képen Lorenzo fia Giovanni is, aki majd X. Leó néven teheti fejére a pápai hármas koronát.

Háromkirályok imádása – barátcsuhában a jobb szélen

Az biztos, hogy Botticellinek 1470-ben már saját műhelye van, két év múlva pedig a Szent Lukács festőcéh tagja Firenzében. A festészetet 1460 és 1467 között valószínűleg Fra Filippo Lippitől tanulta, akivel eljuthatott Mátyás Magyarországára is, egészen Vitéz János esztergomi dolgozószobájáig. 1477-ben egy kereskedő megrendelésére megfesti a Tavaszt (Primavera), 1481 és 1482 között pedig a Sixtus kápolnában dolgozik három freskón (Krisztus megkísértése, Áron ellen lázadók bűnhődése, Mózes próbatételei) tanítványaival, köztük mestere fiával, Filippino Lippivel. A jellegzetes Madonnák festője nyolcvanas években van a csúcson, ekkor születik szintén magánmegrendelésre a Vénusz születése, amely a Tavasszal együtt 1499-ben kerül Lorenzo palotájába, a Villa di Castellóba.

Tavasz

1490-ben ő is, mint annyi firenzei, Savonarola hatása alá kerül, és már sosem lesz a régi. A vallás fele fordul és szenved a magánytól, egyik utolsó jelentős munkája a zaklatott Rágalom (1495), amivel talán a felakasztott majd elégetett Savonarolát akarta szenvedélyesen tisztázni.


Rágalom

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2015.03.02. 15:02