A csapodár lepke

Több mint negyven évet élt és komponált Londonban a német származású Georg Friedrich Händel. A barokk kor slágergyárosa évtizedeken keresztül pontosan tudta, milyen zenét írjon, hogy az érdeklődés központjában maradjon. Ha kellett, operát, ha fordult a divat, oratóriumot, a  királynak pedig: a Vízizenétől a Tűzijátékig bármit. Händel – ellentétben a vele egy évben született pályatársával, Bachhal, akit sorsa és hivatása teljességgel Németországhoz kötött — az európai karrier elhivatottja.

Méltóságteljesen ringó hatalmas bárkák a naplementében a Temzén. Ha az csónakázni ugyan annyira nem szerető I. György mégis kiruccanna, akkor annak mindenképp meg kell adni a módját – mégpedig egy zenés-lámpás, látványos királyi felvonulással. A szomszédos csónakban közel ötvenféle hangszer imbolyog (kivéve a csembalót, mert az nem fért fel), plusz a zenészek, hogy előadják a direkt erre az alkalomra komponált zenét. A királyt elbűvölte a harmónia: az háromtételes szvitet Chelseaben a vacsora alatt még egyszer eljátszatta, majd a hazaúton is hallgatni óhajtotta – ami diadal a karmester és komponista Händel számára, aki ezzel a darabbal bizonyított a brit uralkodó előtt. Egyébként meg képzeljük el, amint ott kuksol a bárkákon a londoni udvar színe-java és végigunatkozza az utat. 
 

Canaletto: Westminster-híd (1746)

Az 1717-es feljegyzés szerint, amikor a zenészeket szállító hajó közel került a királyt és vendégeit szállítóhoz, akkor lassabb, csendesebb tételeket kezdtek játszani. Azt is feltételezik, hogy már kész tételekbe írt bele kürt és trombita szólamokat, kifejezetten a szabadtéri előadás szempontjainak megfelelően, hogy nem csak a király hallja a másik hajón, hanem a parton a londoniak is. Ez az egész felvonulás ugyanis egy kidolgozott PR fogás volt, a király személyének, udvartartásának, életvitelének megkedveltetésére a londoniak körében. S ugyebár „panem et circenses”.

A Királyi Tűzszerészeknek komponált zenemű is konkrét eseményre, az osztrák örökösödési háborút lezáró aacheni béke köszöntésére rendezett, s nagyszabású tűzijátékkal egybekötött szabadtéri népünnepély számára készült. Fülünkben a két zene tökéletesen egybecseng; mindkettő maga a hedonizmus, az élet mámoros élvezete, diadalmas öröm, érzékiség, ínyenc dúskálás a trombiták fényes hangjában, a kürtök reccsenéseiben, a lenyűgöző uralkodói magatartásformában, az érzelmes megszólalásában: telt hangzás, teátrális gesztusok mind arra szólítanak fel, hogy élj a mának, vesd bele magad a gyönyörök pezsgőfürdőjébe, habzsolj, töltekezz! Noha Händel (1685-1759) két remekművét, többnyire egy CD-n szokták kiadni, nem gondolnánk, hogy két egymástól tökéletesen független zenemű, amelyek komponálása közt jelentős idő, 32 év telt el (1717 és 1749, megírásukkor Händel 32, majd pont ennek a kétszerese, 64 éves volt). Viszont érdekes zárszava ez Händel és a Györgyök viszonyának. Ez ugyanis Händel utolsó királyi rendezvényre komponált zeneműve és egyben utolsó ez irányú megbízása.


A zeneszerző, aki maga is rendelkezett bizonyos uralkodói vonásokkal

A világ minden hangversenyközönsége a Messiást tartja Händel oratóriumai koronájának. A darab keletkezése is lenyűgöző, ugyanis hihetetlen rövid idő alatt, mindössze huszonnégy napra elkészült és a dublini bemutatón döbbenetes hatást és mindent elsöprő sikert aratott. 1743 tavaszán került sor a londoni premierre, a Covent Gardenben, ahol állítólag az azóta közönséghagyománnyá lett jelenet zajlott le, hogy a Halleluja-kórusnál a jelenlevő király kezdeményezésére az egész közönség felállt és a tételt állva hallgatta végig. A darab Jézus életének története, küldetésének értelme. Händel életében nem kevesebb, mint harmincnégy ízben adták elő a Messiást, mindannyiszor jótékony célra, a Lelencház javára. A következő hét évben a Mester leginkább a Messiás írországi sikerében fürdött, illetve körülbelül azonos időben készült Sámson, a megvakított hős nagyszerű lélekrajza.  A szöveget Milton A szenvedő Sámson című drámai költeménye alapján H. Hamilton írta, szerencsés kézzel kifejtve s gazdagítva a bibliai történetet (Bírák 16, 22-31) eredeti mondanivalóját. Munkáját a szakirodalom mint az egyik legjobb oratóriumszöveget említi.


Londoni lakásában ma múzeum működik

Händel minden évben hetekre, néha hónapokra olasz vidékre utazott feltöltődni. Bár még csak a 60. évét töltötte be, betegeskedése ellenére a munkába merült, sorra komponálta oratóriumait, kantátáit, fúgákat, orgona és csemballóversenyeket – mígnem az egyik kézirata aljára kényszerűségből felírta: nem tudja tovább folytatni, mert megvakult. A korabeli orvos-sarlatán, John Taylor – Bach megvakítása után folytatva „karrierjét” – sterilizálatlan eszközökkel, rettenetes szerszámokkal, két ízben is hályogműtétet végzett Händelen. A zeneszerző néhány hónappal a beavatkozás után belehalt a műtét szövődményeibe.

Csemballója a Händel Múzeumban

Nem kell feltétlen zeneértőnek lenni: akinek szíve van és füle is akad, hamar beleszeret a háromszáz éves zenei zsenibe. Händel kortársaival ellentétben nem került a feledés homályába. Bár az angolok olasznak tartották, még életében viaszszobrot emeltek róla, s olyannyira tisztelték, hogy születése „százéves” évfordulójára hatalmas oratórium-ünnepséget rendeztek a Westminster-apátságban.

Jenei Gabriella

• Publikálva: 2015.03.02. 15:06 • Címke: évforduló