Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, tudatta családja hétfőn az MTI-vel.
Idén 14. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 14. és 19. között 43 országból több mint 100 filmet vetítenek Budapesten, november 23. és 25. között pedig Pécsett és Szegeden láthatnak válogatást az érdeklődők.
A legjobb filmnek járó Ezüst Ibolya-díjat nyerte el Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje az olaszországi Parma Music Film Festivalon, melynek szakmai zsűrije Szabó Gábort a legjobb operatőr díjával tüntette ki.
Meghalt Jan Tríska neves cseh színész, aki számos amerikai filmben is szerepelt. A nyolcvanéves művész hétfőn kórházban halt meg, miután új filmje forgatása előtt a Károly-hídról beesett a Moldvába és súlyos sérüléseket szenvedett, közölték hétfőn Prágában.
Metropolitan operák, Bolsoj balett-előadások, vezető angol és orosz színházak darabjai, valamint a világ vezető múzeumainak tárlatait is megtekintheti a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán a 2017/18-as évadban.
Hatvanadik születésnapját ünnepli szeptember 21-én Ethan Coen amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Neve és pályája elválaszthatatlan szintén rendező bátyjától, Joel Coentől, akivel több mint harminc éve dolgoznak együtt, s olyan filmeket jegyeznek, mint a Fargo vagy a Nem vénnek való vidék.
A tervek szerint Bud Spencer születésnapjára, október végére kerülhet ki a színészt ábrázoló egész alakos bronzszobor a budapesti Corvin sétányra, közölte a Józsefvárosi Önkormányzat az MTI-vel.
Barcelonában debütál a Trónok harca televíziós sorozatról szóló világkörüli vándorkiállítás október végén.
Több befejezést fognak forgatni a Trónok harca utolsó epizódjához, így
akarják elejét venni annak, hogy kiszivárogjon, miként végződik a
népszerű sorozat. A 7. évadot amúgy egymilliárdszor töltötték le illegálisan.
Megtartották Vlagyivosztokban Alekszej Ucsityel Matilda című filmjének premier előtti vetítését nem sokkal az után, hogy Moszkvában órákkal a tervezett bemutatója előtt hétfőn lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma vetítését biztonsági okokra hivatkozva.
Órákkal tervezett vetítése előtt lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma, a Matilda premier előtt moszkvai bemutatóját.
A karizmatikus Omar Sy, aki ott a nem mindennapi módszerekkel dolgozó betegápolót alakította, most a címadó Sambát játssza: egy szenegáli férfit, aki már tíz éve Párizsban él, munkavállalási engedély és papírok nélkül. Az illegális bevándorlók világába merülünk alá mi is két tanulságos órára, de úgy, hogy senkinek sem fáj.
A nyitójelenetben egy elegáns hotelben mulat a francia felsőközéposztály, az ifjú pár felvágja az emeletes tortát, amelyet aztán kigurítanak a konyhába, hogy felszeleteljék. A kamera által bejárt végeláthatatlanul hosszú út szinte didaktikusan érzékelteti a távolságot a felül lévők és a konyha leghátsó traktusa között, ahol Samba és társai a kezükkel takarítják a tányérokat. És ez még jobbfajta munka.
Samba számára éppen nyílna egy lehetőség: a hotelben állandó szakácsállást ajánlanak neki. A munkaszerződés birtokában újra tartózkodási engedélyért folyamodik, ám kiderül, hogy közben már elutasították, azonnal el kell hagynia Franciaországot. Egyetlen reménye a szociális szolgálat, amely bíróság elé viszi a bevándorlók jogsérelmeit. Itt ismerkedik meg a törékeny, furcsán távol lévő, álmatlan Alice-szal, aki a bevándorlókat segítő civil szervezet szociális munkása. Ez az első napja, Samba az első „ügyfele”. A történet előrehaladtával lassan kiderül, hogy a nő számára ez a munka egyfajta terápia: vezető volt egy nagyvállalatnál, de kiégett, most szabadságon lábadozik. Kolléganője intése ellenére megadja a számát Sambának.
Akinek a kitoloncolás fenyegetettségében láthatatlanná kell válnia, hiszen egyetlen apró konfliktus, egy igazoltatás is végzetes lehet. Bőrdzseki helyett öltönybe bújik abban a reményben, hogy így kevésbé lesz feltűnő. De közben napról napra meg kell küzdenie olyan munkákért, amit a helyiek nem is vállalnának, a szemétválogatástól az aszfaltterítésig. Az ablakmosás már kimondottan elit tevékenységnek számít, verekednek is érte. Barátot is szerez a laza latino, Wilson személyében; és lassan, de biztosan közelebb kerül a tőle távoli világból származó Alice-szel, akivel kölcsönösen egymás megmentői lehetnek. Kettősük a megbénult arisztokrata és a szegénynegyedből származó fekete ápoló duettjének visszafogottabb, líraibb változata.
Feketemunka, depresszió, kiégés – szociodrámába illő motívumok, de ez esetben nem cél a közönség elriasztása. Az alkotók tudatosan kerülik a dokumentarisztikus stílusú filmek kíméletlenségét, a néző nem érzi magát a vádlottak padján. Nem véletlen, hogy a főhős már 10 éve Európában él – beszéli a többségi társadalom nyelvét, minden értelemben. Egy közülünk, sugallja a film, nem idegen, hanem valaki, aki én is lehetnék, a maga emberi mivoltában, erényekkel és hibákkal, köznapi vágyakkal. És nem véletlen az sem, hogy a filmben nem találkozunk direkt rasszizmussal – könnyebb így azonosulni a hősökkel és az őket körülvevő, többé-kevésbé segítőkész környezettel.
A szerelmi szál sajnos elég kiszámítható, néhol erőltetett (a távolságtartás fontosságát hangoztató kolléganő is összejön a latin szeretővel.) A színészek rokonszenves karakterformálása, az életközeli humor azonban kárpótol a kiszámítható történetért. Sok plasztikus részletet kapunk a Manu Chao által megénekelt clandestino élet mindennapjairól. A cinefileknek pedig ott vannak a vicces utalások Charlotte Gainsbourg előző szerepére a Nimfomániásban.
Miután az Életrevalók a maga 20 millió nézőjével a francia (és az európai) filmtörténet valaha volt legnagyobb sikerei közé tartozik, nem lehet elítélni a rendezőket, hogy szeretnék megismételni a sikerreceptet, és jó ügy érdekében teszik. A híradókban nap mint nap találkozunk az Európa határain bejutni igyekvő, ócska lélekvesztőkön az életüket kockáztató afrikai menekültekről szóló hírekkel. Elképzeléseink lehetnek arról is, hogy a társadalom, amely elutasítja őket, álszent módon milyen hasznot húz a jelenlétükből, kiszolgáltatottságukból, munkájukból. A humanisztikus kicsengésű történet még ebben a megédesített, lekerekített formában is alkalom arra, hogy a néző szembesüljön ezekkel az égető, de korántsem könnyen megválaszolható kérdésekkel. Hogy a híradások riasztó, mégis személytelen számai mögött meglásson egy embert, aki a sok hamis igazolvány között már azt sem tudja, hogy mi az igazi neve. Aki akár mi is lehetnénk.
Ajánljuk:
• akiknek tetszett az Életrevalók, és nem zavar az ismétlés
• akik szeretik a keserű pirulát édesebb formában bevenni
• akiket nem zavar némi sematizmus
Nem ajánljuk:
• rasszistáknak
Samba
francia romantikus vígjáték, 120 perc, 2014
rendező: Eric Toledano, Olivier Nakache, forgatókönyvíró: Olivier Nakache, Eric Toledano, operatőr: Stéphane Fontaine, zene: Ludovico Einaudi, szereplők: Omar Sy (Samba Cissé), Charlotte Gainsbourg (Alice), Tahar Rahim (Wilson), Youngar Fall (Lamouna), Isaka Sawadogo (Jonas Karanoto)
Bemutató: 2015.05.19.
Forgalmazó: Vertigo Média
Löwensohn Enikő