A legnagyobb kitüntetés és a magyarok
A katonai Mária Terézia-rend Európa egyik legmagasabb presztízsű
kitüntetése volt, amit valós érdemekért osztogattak. Az évszázadok
folyamán összesen 1072 darab talált gazdára a három fokozatból, a
kitüntetettek harmada magyar volt. A MaNDA gyűjteményében őrzött rövid
(3:50) tudósításon az 1918. augusztus 17-i átadási ceremóniát
követhetjük végig.A Mária Terézia-rendet a királynő 1757. június 18-án alapította a kolíni győzelem emlékére. A Prága melletti Kolínnál a várost ostromló II. Frigyes hadait verte tönkre a birodalmi sereg. A Sziléziáért folytatott hétéves háború első Frigyes által elvesztett ütközete 14 ezer porosz és 9 ezer birodalmi katona halálával járt, nem volt döntő jelentőségű, talán csak eme rendalapítás kapcsán került előkelő helyre a történelemben. A két fokozattal, nagykereszttel és lovagkereszttel útjára indított kitüntetést először az osztrák hadak fővezére, Leopold Joseph von Daun és a lovasságot vezető, nagybajuszú Nádasdy Ferenc kapta meg. II. József később a kettő közé még beiktatott egy fokozatot, a parancsnokit, és csillagot is rendelt a nagykereszthez. Az adományozásról a rend káptalanja döntött, ami mindössze 50 alkalommal ült össze 1757 és 1931 között. A káptalan a beérkezett 4392 kérvényből 832-öt bírált el pozitívan. (A rend magyarországi továbbélése során Dálnoki Miklós Béla tábornok is méltónak gondolta magát rá, majd talán sikertelensége miatt is, 1945 nyarán miniszterelnökként megszüntette az elismerést.) A rend mindenkori nagymestere az uralkodó volt, aki a káptalan nélkül is adományozhatott. És a Habsburgok az idők folyamán éltek is a lehetőséggel, 20 nagykeresztet, 67 parancsnoki-, és 153 lovagkeresztet osztottak ki. A nagykeresztet olyan neves katonák, hadvezérek és uralkodók kapták meg, mint Kutuzov, Wellington, Radetzky (ő megkapta mindhárom fokozatot) Paszkevics, IV. Károly, II. Vilmos, Conrad von Hötzendorf, Hindenburg vagy Mackensen. A parancsnoki kereszt birtokosa volt Jelačič, Kövess Hermann vagy von Moltke. A lovagkeresztesek tábora volt a legnépesebb, ezt az elismerést már hadnagyi rendfokozattól ki lehetett érdemelni. Birtokosa volt Windisch-Grätz és Hentzi mellett többek között Horthy Miklós is, vagy Bertalan Árpád hadnagy, aki később az első magyar légideszant alakulatot megszervezte.
A tudósítás a zubbonyra tűzve, vagy gomblyukban viselt lovagkeresztek átadásáról számol be, szegény IV. Károly többször is hosszasan birkózik a vastag posztóval. Az operatőr egy repkénnyel futtatott fal elé állítva félalakos képet is készített a kitüntetettek többségéről. A sort Dáni Balázs altábornagy, a 62. gyalogdandár parancsnoka nyitja, a következő olvasható felirat szerint Johann Beorin vezérőrnagy, a 76. gyalogezred parancsnoka következik. Őt lovag Thaddäus Jordan-Rozwadowsky altábornagy követi, majd lovag Wilhelm Cavallar von Grafensprung a 92. gyalogezred századosa következik a sorban. Ezután Johann Haas von Haagenfels ezredes, a 21. vadász zászlóalj parancsnoka kerül sorra, majd a meglehetősen alacsony termetű, felnyírt és egyben félrefésült frizurájú Ungár Károly főhadnagy következik. Az ő zubbonya is meglehetősen kemény ellenállást mutat az uralkodói akarattal szemben. Őt a szép szál Franzl Schöbl ezredes, a 79. gyalogezred parancsnoka követi, a többiek kilétét nem fedi fel felirat. Ugyanakkor tudjuk, hogy ezen a napon kapta meg a lovagkeresztet a magyarok közül báró Lehár Antal százados, az operettszerző testvére, Nagy Pál gyalogsági tábornok, a 75. honvéd gyalogos dandár parancsnoka és Szepessy András százados, aki zászlóaljparancsnok volt a 30. honvéd gyalogezredben. A Nagy Háború alatt összesen 131 ilyen kitüntetést osztottak ki, a Monarchia megszűntével ezek közül 31 került Magyarországra. Érdekes, hogy az agg Ferenc József a háború alatt csak három embert érdemesített a címre, utóda már 53 katona érdemeit honorálta így, a háború után pedig 75 fő kitüntetéséről döntött még a káptalan. 1931 után, Horthy kezdeményezésére magyar kitüntetésként élt tovább a rend, de csak egy ember, Oszlányi Kornél vezérőrnagy, a kanizsai könnyű hadosztály parancsnokának ítélték oda, mert az ő alakulata tartotta legtovább állásait a Don-kanyarban.
Pálffy Lajos