Az utcáról a világhírig

Billie Holiday 100

Száz éve született Billie Holiday, a dzsessz történetének egyik legnagyobb énekesnője, aki megújította a műfajt, de végül alulmaradt a démonaival, az alkohollal és a heroinnal folytatott küzdelmében.

Eleanore Fagan néven jött a világra Philadelphiában két tizenéves, Sadie Fagan és Clarence Holiday gyermekeként. Szülei nem házasodtak össze, a később gitárosként ismertté vált fiú egy percig sem élt együtt lánya anyjával. A folyamatos anyagi nehézségekkel küszködő Sadie nem sokat törődött a gyerekkel, aki Baltimore utcáin nőtt fel, kerülte az iskolát, és (több forrás szerint) nagyon fiatalon megerőszakolták. Tízévesen javítóintézetbe került, ahonnan két év múlva engedték ki, amikor anyjával New Yorkba költözött. Brooklynban rövid ideig prostituáltként keresett pénzt, bordélyokban takarított, egyetlen vigasza a zene maradt. Bessie Smith és Louis Armstrong lemezeit hallgatta és kétes hírű bárokban énekelt. Ekkoriban kezdte használni a Billie keresztnevet gyermekkori kedvence, Billie Dove filmszínésznő után, és apja vezetéknevét. Billie Holiday zenei képzésben nem részesült, a közönséget a hagyományokra fittyet hányó új stílusa, a hangszínbeli variációk és a vibrátó használata nyűgözte le. Páratlan képességgel rendelkezett a melódia újraformálására, a divatos könnyűzenei slágerek jazzé alakítására.



Egy mulatóban hallotta meg 1933-ban a nála alig idősebb John Hammond producer, aki bemutatta Benny Goodmannek. A híres klarinétossal készítette első demófelvételét Your Mother's Son-In-Law címmel. Két évvel később már a harlemi Apolló Színházban énekelt, újra stúdióba vonulhatott, szerepelt Duke Ellington Symphony in Black című filmjében, s Teddy Wilson zongoristával lépett fel. Ekkoriban ismerkedett meg Lester Young tenorszaxofonossal, akihez gyengéd szálak fűzték. Zeneileg is tökéletesen megértették egymást, a zenész improvizációi nagyban befolyásolták az énekesnő frazírozását és stílusát. Lester ragasztotta rá a Lady Day becenevet, ő pedig a „Prez” jelzőt a szaxofonosra.

Billie és Lester (forrás és további képek itt)

1937-ben csatlakozott Count Basie zenekarához, a következő évtől Artie Shaw együttesével dolgozott. Velük rögzítette pályafutásának legszebb darabjait, fellépéseik azon – akkoriban még – ritka alkalmak voltak, amikor egy fehér együttessel fekete énekesnő jelent meg a színpadon. Emiatt sok támadás érte őket, és Holiday végül otthagyta a zenekart. Inkább a New York-i Café Society éjszakai klubban állt a közönség elé, ahol bőrszíne nem okozott gondot. Az itteni színpadon alakult ki végleges színpadi személyisége, gardéniával a hajában, fejét hátraszegve énekelt. Strange Fruit című száma új magasságokba emelte, a lincseléseket és a rasszizmust elítélő dalt több rádió is betiltotta, mégis hatalmas siker lett. Több dala (God Bless the Child, Lover Man, Them There Eyes, Crazy He Calls Me) került fel a listákra, 1944-től a Decca cég adta ki lemezeit. 1946-ban gyermekkori bálványa, Louis Armstrong oldalán kisebb szerepet kapott a New Orleans című filmben.

   
Művészileg ugyan feljutott a csúcsra, de lelkileg mélypontra került. Állandó küzdelmet vívott a depresszióval, a fizikai fájdalommal, megviselte anyja elvesztése, zavaros szerelmi életében egymást követték a csalódások. Az alkoholhoz menekült, első házasságában ópiumot kezdett szívni, második férje rászoktatta a heroinra. 1947-ben letartóztatták kábítószer-birtoklásért, nyolc hónapot töltött rács mögött.
   
Szabadulása után sok ajtó bezáródott előtte, éjszakai klubokban nem léphetett fel, de a Carnegie Hallban telt házas koncertet adott. Az ötvenes évek már a leszálló ágban találták, egyre kevésbé lehetett eltitkolni az életmódja okozta testi-lelki rombolást, hangjának gyengülését. Nem egy ekkor készült lemezén mégis régi önmagát idézte, s több sikeres európai koncertkörutat tett, utoljára 1958-ban a londoni Royal Albert Hallban lépett fel. Élete végén több önsorsrontó szerelmi viszonyba keveredett, állandó pénzhiánnyal küzdött, drogfüggővé vált, ezért egyre több hatósági zaklatással kellett szembenéznie. 1959. május 29-én lépett fel utoljára, nem sokkal később összeesett, és kórházba került. Még halálos ágyán is őrizetbe vették kábítószer-birtoklásáért, teljesen legyengült szíve és mája 1959. július 16-án adta fel a küzdelmet.

Diana Ross A Lady bluest énekelben
   
Temetésén a dzsessz minden nagysága ott volt, kultusza halála után egyre nőtt, lemezeit újra és újra kiadják. 1956-ban megjelent önéletrajza, a Lady Sings The Blues alapján 1972-ben készült film, a főszerepet alakító Diana Rosst alakításáért Oscar-díjra jelölték. Billie Holiday 1986-ban kapott csillagot a hollywoodi Hírességek Sétányán, 2000-ben került be a Rock Dicsőségcsarnokába, a kitüntetést nevében Diana Ross vette át.

MTI/mandarchiv.hu

• Publikálva: 2015.04.07. 14:54 • Címke: évforduló