a rovat írásai

Bánsági Ildikó 70

Október 19-én hetvenéves Bánsági Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, a Nemzet Művésze.

Megáldották a musicalt

Megáldotta a Vatikán a Sixtus-kápolnáról és Michelangelóról szóló, Sting zenéjére épülő musicalt, amelynek premierjét március 15-én tartják Rómában.A zenét Michelangelo Buonarroti (1475-1564) freskói inspirálták.

Ötven éves lett a Hair

Ötven éve, 1967. október 17-én mutatták be a New York-i off-Broadway egyik kis színházában a Hair című musicalt, a hippikorszak kultuszművét, amelynek filmváltozatát 1979-ben Milos Forman készítette el. A Hair a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozás talán legismertebb alkotása, egy korszak lenyomata, amelynek dalait milliók fújják kívülről.

Hangemberek az Újszínházban

A magyar szinkron indulásáról, a szinkronszakma, a színpadi és a filmvilág nagyságairól is megemlékezik az Újszínház Hangemberek című új darabja, mondta Csernák János színművész az M1 aktuális csatornán.

Bormámor Hamvas művei alapján Szentendrén

Bormámor címmel borkóstolóval egybekötött modern zenés játékot mutatnak be Szentendrén Hamvas Béla művei alapján.

Szilágyi Tibor 75

Szilágyi Tibor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, kiváló művész augusztus 28-án töli be a hetvenötödik életévét.

Elhunyt Lórán Lenke

Életének 91. évében vasárnap elhunyt Lorán Lenke színésznő, a hírt a család közölte az MTI-vel.

Új Bánk bán a Nemzetiben

Megkezdődött az évad a budapesti Nemzeti Színházban, amely az idén ünnepli fennállásának 180. és jelenlegi épülete megnyitásának 15. évfordulóját.

Básti Juli kerek szülinapja

Augusztus 10-én ünnepli 60. születésnapját Básti Juli Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő. A színészlegenda Básti Lajos és Zolnay Zsuzsa Jászai-díjas színésznő leánya Budapesten született 1957. augusztus 10-én. Nagybátyja Zolnay Pál filmrendező volt.

Színház 10 éve a viszáki pajtában

Tízéves a Kaszás Attila Pajta Színház, amely az őrségi Viszákon hétfőtől egy héten át várja az érdeklődőket. Különleges hangulatú, kulturális élményekben gazdag lesz az idei, tizedik, jubileumi évad a Szarvas József színművész által életre hívott Kaszás Attila Pajta Színházban (KAPSZ), olvasható a szervezők MTI-hez eljuttatott közleményében.

Meghalt Schubert Éva

Nyolcvanhat éves korában elhunyt Schubert Éva Kossuth-díjas színész, érdemes művész, közölte a Főpolgármesteri Hivatal az MTI-vel. Családja tájékoztatása szerint a színésznőt hosszú szenvedés után kedden érte a halál.

Színház összes cikke »

Filmes Ki mit tud 66 részben

maladypeleadA Maladype Társulat Stílusgyakorlatok című előadását minden filmrajongónak látnia kéne. Persze nehéz helyzetben van az, akinek a filmes ismeretei under construction állapotban vannak, de akár ösztönzést is nyerhet.  De milyen gyakorlatokról is szól pontosan a Balázs Zoltán által rendezett előadás?

„66 jelenet a 99 helyett” – ezzel kezdte az előadás előtt a bevezetőt a rendező, ugyanakkor azt is megemlítette, hogy ha látunk egy jelenetet és nem ismerjük fel, melyik filmet idézheti, ne totózzunk tovább, hanem inkább fogadjuk be a következő jelentet. Hogy miről ne totózzunk tovább? Hát arról, hogy melyik filmet is idézi a jelenet. Pedig Takeshi Kitanotól elkezdve, Fellinin át a Ponyvaregényig, sok mindennel találkozhatunk, miközben a Keresztapa is pöfékel szivarja mögül. Az előadást a hihetetlen, már-már követhetetlen változatosság jellemzi, miközben a Raymond Queneau Stílusgyakorlatok című műve egyetlenegy sztorit 99 feldolgozásban mutat be. De míg Queneau (és magyar fordítója, Bognár Róbert) abban volt zseniális, hogy 99 különböző stílusban írta meg ugyanazt a történetet, addig a Maladype Társulata 66 különböző film stílusában mutatta be ugyanazt. Azért csökkentették a számot, mert rájöttek, hogy a magyar közönség, főképp a rendelkezésre álló szűkös helyen körülbelül ennyit bír ki különösebb szenvedés nélkül. Tegyük hozzá, 120 százalékos teltházzal.

maladype
Orosz Ákos, Szilágyi Ágota, Lendváczky Zoltán (fotó: Tábori Ádám)

Már az elején egy jellegzetes háttal ülő figurát (Orosz Ákos) láthatunk, aki gépelés közben meséli el a történetet, mely szerint az aznapi 5-ös buszon a figyelmét egy idegesítően kinéző – valószínűtlenül hosszú nyakkal rendelkező – fiatal férfi kelti fel, aki lökdösődik a buszon. Ami viszont meglepő, hogy az elbeszélő pár órával később egy barátjával látja beszélgetni azt a bizonyos férfit, akit épp kioktatnak arról, hogy felöltőjére még egy gombot kéne varrjon. Lehet ez rejtélyes, megoldatlan történet, de akár csak egy mindennapi mellékes mozzanat. A módozat, ahogyan elmeséli, viszont nem az. Az előadás eleje már a borzongató: Ragyogással indít. Majd újabb és újabb jelenetek jönnek, más és más módon elmesélve a történetet. Van egy belső matematikája a történetnek, vannak ismétlődő, elnyúló jelenetek és mindeközben a színészek teljesítménye is ámulatos.

maladype
Tankó Erika netán az Ötödik elemben? (fotó: Tábori Ádám)

Tudjuk a Maladypéről, hogy az alkotóközösség mindent magának készít elő, együtt találnak ki mindent, együtt építik fel akár a díszletet is. Ugyanez az egység sugárzik az előadásból: bár minden jelenetben szinte más-más jelmezt és kifejezési eszköztárat „öltenek”, az egymásra és az újabb stílusra való ráhangoltságuk nagy gyakorlatról és közösségi érzésről tanúskodik. Persze az a néző, aki már jó ideje nem ismert fel egyetlen filmes stílust sem, elkezd arra figyelni, hogy miképpen váltogatja egymást a négy fellépő (Lendváczky Zoltán, Orosz Ákos, Tankó Erika és Szilágyi Ágota), milyen gyorsan öltöznek át, hogy vannak benne olyan jelenetekben is, ahol épp nem láthatóak. A Ragyogás hangulata persze nem marad állandóan, igaz van még egy-két horror jelenet, például a Metropolist idézik az elnyújtott árnyak, vagy Twin Peaks-szerű egy-egy mozzanat. (Pedig lehet, hogy nem is az volt a szándék, hanem a jelen sorokat író befogadó mindenbe azt szerette volna belelátni).

maladype
Tankó Erika, Szilágyi Ágota (fotó: Tábori Ádám)

Az előadás kiváló tananyag is lehetne filmtörténeti órákhoz, hiszen gyakorlati terep a különböző stílusokhoz és filmekhez, a némafilmtől egészen a Gyűrűk uráig.

Bár a posztmodern/posztdramatikus kifejezés már lassan elavultnak számít, de ez az előadás mindenképp iskolapéldája ezeknek. Nem a beleélés a lényeg, nem a dramaturgia felépítése, amely a nézői katarzis elérésére törekszik, hanem a folyamatos kizökkentés, úgy, hogy a történet folyamatosan ismétlődik. Viszont még a szekvenciákra épülő előadás szakadozottságában is van egy pontosan felépített és kifuttatott cél: Takeshi Kitano bábjai vonulnak, illetve vonszolják át egymást sokszor a folyosószerű színpadon, mindig kicsit mesélve a jól ismert történetből. És utoljára is ők vonszolják át egymást. Nem is érdemes magyarázni, miért. Gyönyörű.

Spoiler: előadás után a kérdésünkre a rendező elmondta, hogy hamarosan készül egy részletes lista is az előadásban „látott” filmekről.

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2015.04.18. 09:33 • Címke: színház, film