Szent György-nap kolozsvári huszárokkal
Szent György napjától számítják az igazi tavaszt Európában, az állatokat ezen a napon hajtják ki először a legelőkre. Ennek ugyan prózai oka is van: a március végétől sarjadozó fű ekkorra ér el akkora méretet, hogy érdemes a legeltetést megkezdeni. Nem mellesleg a boszorkányok is igen aktívak ezen a szép tavaszi napon.
Mert hiába foglalata törvénybe a jó Könyves Kálmán király, hogy boszorkányok pedig nincsenek, a mai napig sokan hisznek ezekben a gonosz asszonyságokban. Akik, legalább is falun, valami miatt elsősorban a tehenek tejének elapasztásával foglalkoztak a források és visszaemlékezések szerint. Nos, ezeket a teheneket pedig április 24-én indították útnak a legelők felé, a hegyes vidékeken, mint a Gyimesek, ekkor költöztek fel a pásztorok a havasi legelőkön álló esztenákba, hogy aztán Szent Mihály napjáig ott serénykedjenek, a tejből túrót és sajtot készítsenek. Az ünnep gyökereit a régi Rómában kell keresnünk, ahol Paliliának hívták ezt a napot, amikor az állattartók kitakarították az istállókat és megfüstölték betegségek ellen a jószágot. A takarítás és füstölés szokásban is maradt, amihez hozzájött még például az istállók zöld ágakkal való megtűzdelése is. Fontos szerephez jut a porta kapuja is, ahová a leveles ággal történő kihajtás előtt vastag láncot, fejszét, tojást, vagy a gazdaasszony ruhadarabjait helyezik, ezzel is védvén a jószágot. És ha már tej, akkor ezen a napon a köcsögök is különös figyelmet kapnak, a tisztogatásuk mellett ekkor szokták felállítani az udvarra az új köcsögfákat. A Szent György naphoz kapcsolódik a harmatszedés szokása, amivel a szomszéd tehenének rovására próbálták a háziasszonyok a tejhozamot megnövelni. Éjfélkor, vagy napkelte előtt, sokszor meztelenül mentek ki a kertbe, mezőre, ahol egy lepedővel összegyűjtötték a fűről, vagy a vetésről a harmatot. Amit aztán az állatok eledelébe, vagy éppen a kenyérlisztbe csavartak. (Német nyelvterületen az ilyen és hasonló boszorkánykodások a Walpurgis éjen, május elsején történnek.) Végül Szent György napja a kincskeresőknek is fontos, hiszen a hagyomány szerint az elásott kincsek hét évente éppen ezen a napon vetnek lángot, felfedve rejtekhelyüket.
Hogy a Magyar Világhíradó kamerájának sem ezt a lángot, sem pedig a férfinép érdeklődését biztosan kiváltó harmatszedést sem sikerült rögzíteni, az nagy kár. Ezek helyett viszont egy 1942 júniusában a mozikban vetített, a kolozsvári huszárszázad Szent György szobor előtti tisztelgését és kiváló lovasainak kunsztjait bemutató filmet tudunk ajánlani. Már csak azért is, mert Szent György napja a lovasok, így a huszárok ünnepe is. Hogy aztán április vége, május eleje helyett miért éppen júniusban került a mozikba az anyag, azt nem lehet tudni.
PL