A romantikus dallamok mestere

Csajkovszkij 175

175 éve született Pjotr Csajkovszkij, a legnépszerűbb orosz zeneszerző, a romantikus, érzelmes dallamok mestere. Már a maga korában a legnagyobbként ünnepelték, életét mégis titkok és tragédiák árnyékolták be.

Pjotr Iljics Csajkovszkij a Káma folyó menti Votkinszkban jött a világra mérnök-hivatalnok apa és francia származású anya második gyermekeként. Szülei maguk is zenéltek, otthonukban kitüntetett helyen állt a kor népszerű operaslágereit játszó zenegép (orkesztrion). Kiskorában különösen Mozart műveit kedvelte, főként az „operák operájának” nevezett Don Giovannit. Hatévesen már jobban olvasta a kottát, mint a betűket, de érzékeny idegzete miatt (nevelőnője szerint „törékeny volt, mint egy porcelánbaba”) fel kellett hagynia a zenével. Szülei tisztviselőnek szánták, s ő jogi tanulmányai után az igazságügyi minisztérium hivatalnoka lett, de a munka mellett koncertekre és operába járt. Huszonhárom évesen beiratkozott az újonnan alapított szentpétervári konzervatóriumba, a következő évben végleg feladta hivatali állását. Az elsők között végezte el a zeneszerző szakot a konzervatóriumot alapító Anton Rubinstein tanítványaként, vizsgadarabként Schiller Örömódájára írt kantátát és Osztrovszkij Vihar című drámájához nyitányt. 1865-ben a moszkvai konzervatóriumba hívták az összhangzattan tanárának, kapcsolatba került az orosz zenében korszakos jelentőségű Ötök csoportjával, akik a népzenén alapuló új zenei nyelvet akartak teremteni. E korszakában született művei az Ötök hatását tükrözték, a későbbiekben mégis az európai klasszikus hagyományok követése lett számára meghatározó.

A Csajkovszkij család 1848-ban: Pjotr Csajkovszkij, az édesanyja, nővérei, Alekszandra és Zinaida, fivérei, Nyikolaj és Ippolit, valamint a családfő
   
Egy sikertelen románca után idegösszeomlást kapott, majd hisztérikus munkaláz lett úrrá rajta, ontotta a zenekritikákat, s megkomponálta – rosszul fogadott – első szimfóniáját. 1875-ben mutatták be híres b-moll zongoraversenyét (amelyet háromszor dolgozott át, a végleges változat 1888-ban született meg) és A hattyúk tava című balettjét. A homoszexualitását titkolni kénytelen, magányos zeneszerző 1877-ben elvette egy fiatal rajongóját, de az alig néhány hónapig tartó házasság mindkettejük számára végzetesnek bizonyult. A titkának kiderülésétől rettegő komponista öngyilkosságot kísérelt meg. Élete azután rendeződött, hogy pártfogásába vette Nagyezsda von Meck; a gazdag özvegyasszonnyal személyesen soha nem találkozott, csak levélben érintkeztek. Az asszony anyagi támogatása lehetővé tette, hogy teljesen a zenének szentelje magát, ekkor írta D-dúr hegedűversenyét, a műfaj egyik legnépszerűbb és legnehezebb darabját, Vonósszerenádját, az Olasz capricciót és az 1812 nyitányt. Anyegin című operája a moszkvai bemutatón csak mérsékelt sikert aratott, de a szentpétervári előadás elnyerte III. Sándor cár tetszését.

Tizenévesen
  
Néhány évig utazgatott, Európa-szerte vezényelte műveit, megismerkedett Brahmsszal, Grieggel, Mahlerrel, Dvorákkal. Hazatérve megírta Pikk dáma című operáját, a Csipkerózsika és A diótörő című baletteket. Élvezte a cári udvar kegyeit, 1891-es hangversenykörútján már a legnagyobb élő zeneszerzőként ünnepelték, a Carnegie Hall megnyitóján ő dirigálta a New York-i Szimfonikusokat. Utolsó éveit mégis feszültség és depresszió jellemezte, idegállapota tovább súlyosbodott, amikor Meck asszony magyarázat nélkül megvonta tőle támogatását. Utolsó művét, a 6., h-moll (Patetikus) szimfóniát 1893 októberében vezényelte el, néhány nappal később, 1893. november 6-án meghalt Szentpéterváron. Halálának körülményeit máig homály övezi: annyi bizonyos, hogy kolerában hunyt el, de sokak szerint lehetséges, hogy a zeneszerző nem véletlenül kapta el a betegséget, hanem miután egy becsületbíróság homoszexualitása miatt halálra ítélte, avagy ismét túl zaklatott idegállapotba került, szándékosan ivott kolerával fertőzött vizet.

Nagyezsda von Meck
   
Csajkovszkij máig az egyik legnépszerűbb orosz zeneszerző, aki a nyugati romantikát a nemzeti hagyományokkal ötvözte. Zenéje népszerűségét mindenekelőtt az érzelmekben gazdag, sokszor fájdalmas melódiáknak köszönheti. Zenei példaképe Mozart volt, a francia mesterek közül Gounod, Bizet és Massenet, az olaszok közül Verdi állt hozzá közel. Brahmsot és a barokk nagy mestereit nem kedvelte, s nem értett egyet Wagner zenei reformtörekvéseivel sem. Az opera műfaját megújító német zeneszerzővel többször találkozott, 1876 augusztusában jelen volt a Bayreuthi Ünnepi Játékok megnyitóján is, ahol Richter János vezényelte a Ring-ciklust. Csajkovszkij ismerte Lisztet is, vele is több alkalommal találkozott.

Nevét viseli egy kráter a Merkúron
   
Tíz operája közül a Puskin műve alapján született Anyegin és a Pikk dáma a leghíresebb, hét szimfóniát, nyitányokat, több mint száz zongoraművet, több hangszeres versenyművet, dalokat, kórusműveket, kamarazenét, sőt egyházi zenét is komponált. Több művének szövegkönyvét testvére, Mogyeszt írta. Szimfóniáit többek közt Doráti Antal, Ormándy Jenő és Herbert von Karajan vezényletével rögzítették lemezre. Balettjei, amelyek témájául előszeretettel választott mesét (A hattyúk tava, Csipkerózsika, A diótörő), ma is kedvelt darabok. Műveinek leghíresebb koreográfiáit a francia Marius Petipa készítette. A karácsonykor játszódó A diótörő nálunk sem hiányzik a színházak műsoráról az ünnepi időszakban, a „balettek balettjének” is nevezett A hattyúk tava hat év után idén áprilisban került ismét az Operaház műsorára.
   
Az orosz romantikus zene mesterének nevét viseli egy kráter a Merkúron, miként az 1958-ban alapított, négyévente megrendezett rangos moszkvai nemzetközi zenei verseny is. Zenéje számtalan filmben felhangzott, Budapesten 2008-ban az ő műveiből rendezték az első zenei maratont a Művészetek Palotájában.

MTI

• Publikálva: 2015.05.05. 15:28 • Címke: évforduló, zene