„Mindig valami új, még izgalmasabb dologba kezdtem”

Mindig valami izgalmas dologba fogott, majd amikor úgy látta, hogy megtalálta, amit keresett, másik izgalmas dolog után nézett a 80 éves Csányi Vilmos Széchenyi-díjas biológus, etológus, akadémikus, aki pályája mérföldköveiről beszélt születésnapja alkalmából.

„Voltam biokémikus, enzimek, fehérjék szabályozásával foglalkoztam, molekuláris biológiával, amikor ezzel egy bizonyos szintre eljutottam, akkor váltottam. Gondoltam, hogy idegbiokémiával foglalkozom, de aztán a körülmények úgy alakultak, hogy ebből etológia, pontosabban a halak etológiája lett” – emlékezett vissza. Csányi Vilmos felidézte, hogy sikerült találniuk egy olyan mechanizmust, amely a tanulási folyamatot valamilyen kulcsingerhez köti. A halak úgy tanulnak, hogy a külső környezet valamilyen jellemzője elindítja bennük a tanulás folyamatát: azt tanulják meg, hogy milyen veszélyek leselkednek rájuk a vízben, ahol nagyon gyorsan változnak a körülmények. A dél-ázsiai lagúnák, csatornák vizében sok más halfajjal együtt igen mozgalmas viszonyok között élő paradicsomhalakkal dolgoztak.

A 2011-es Szilárd Leó Professzori Ösztöndíj egyik díjazottjaként (fotó: MTI/Illyés Tibor)

„A kis paradicsomhalnak azt kell megtanulnia, hogy melyik haltól érdemes elmenekülni, elrejtőzni és melyik nem bántja. Ez nagyon fontos ismeret, mert állandóan menekülni nem lehet, ha egy veszélyben lévő állat nem tudja az energiáit jól beosztani, hátrányos helyzetbe kerülhet. A paradicsomhalak ezt úgy oldják meg, hogy figyelik azokat a dolgokat, amelyeknek két szeme van. Ha a két szem tulajdonosa közömbös marad, nem törődnek vele többet, ha viszont üldözőbe veszi őket és sikerül megmenekülniük, akkor ettől kezdve figyelik a viselkedését és úgy helyezkednek, hogy ne érje el őket. A tanulási folyamat elindulásához feltétlenül szükséges a két szem +kulcsingere+, ez bekerült az etológia-tankönyvekbe is” – fejtette ki a professzor. „Amikor már sokat tudtunk a paradicsomhalakról és már nem volt annyira érdekes, mert mindent ki lehetett előre következtetni, akkor kezdtünk el kutyákkal foglalkozni. Volt néhány olyan személyes tapasztalatom, amit a hagyományos etológia eszközeivel nem lehetett megmagyarázni. A kutyák nem úgy viselkedtek, mint az állatok, hanem mint a gyerekek: spekuláltak, az egyes emberekkel különböző viszonyba kerültek, akitől féltek, azt például megbüntették valamilyen szófogadatlansággal” – magyarázta Csányi Vilmos. Az etológia nem törődött a kutyákkal, mondván, hogy nincs természetes környezetük és ez a tudományág minden állatot a természetes viszonyai között akar megfigyelni. „Én azt gondoltam, az ember, a család, a munkahely, az emberi világ a kutya természetes környezete, hiszen az háziasítás évtízezredeiben ehhez szokott hozzá, és ebben a környezetben a legfontosabb tényező a gazda” – világított rá ennek jelentőségére Csányi Vilmos. Úgy érdemes tehát vizsgálni a kutyák viselkedését, hogy a gazda is ott van. Ebből komoly munka indult el, bár az első években a többi szakember nem hitte el az eredményeiket.

Több népszerű könyv szerzője, melyek között a legismertebb a Bukfenc és Jeromos, amelyet saját kutyáiról írt (fotó: MTI Fotó/Diósi Imre)

„Visszajöttek a cikkeink azzal, hogy minden rendben van, csak nem hiszik el. Nyolc-tíz év alatt sikerült bebizonyítani, hogy a kutya is lehetséges vizsgálati terület, és 2009-ben a nagy tekintélyű amerikai Science tudományos lapban négyoldalas riport jelent meg a tanszékünkről, amelyben elismerték az új területet, a kognitív etológiát, vagyis az elme etológiáját, és először jelent meg a +kutyák szőrös gyerekek+ kifejezés” – idézte fel a tudós. Csányi Vilmos elmagyarázta, hogy nemcsak a kutyák miatt érdekes, hogy miként viselkednek, hanem az ember magatartásának megismeréséhez sok esetben hozzájárulhat a kutya viselkedésének tanulmányozása. Volt olyan fázis az evolúcióban, amely során az ember még nem használt nyelvet, de már kommunikált, csapatokban élt, közös tevékenységet végzett. A kutyával ugyanez történik: embercsapatban él, nem tud beszélni, de vannak közös akciók, figyelni kell, ki kell találni, mire gondolnak, mi fog történni. „Ha megértjük, hogy oldja meg a kutya nyelv nélkül ezt a kommunikációs problémát, abból sejthetjük, hogy az ember esetében is hasonlóképpen történt” – hangsúlyozta Csányi Vilmos. Már 30-40 laboratórium létesült külföldön, amelyek a tőlük átvett metodikával kutatják a kutyákat. Egy külföldi folyóirat adata szerint exponenciálisan nő a kutyákkal foglalkozó tudományos cikkek száma.

A TEDxDanubia – Power of Imagination konferencia megnyitóján, 2011-ben (fotó: MTI/Kallos Bea)

Az elmúlt évtizedben tíz szépirodalmi kötete jelent meg a professzornak. „Nem állt távol tőlem az írás, tudományos és ismeretterjesztő cikkeket mindig írtam. Amikor a tudományos munkámat befejeztem és hagytam, hogy tanítványaim vegyék át a vezetést, még úgy éreztem, van kedvem néhány dologhoz. Akkor kezdtem el írni. A jó történethez szükséges az emberi természet ismerete, ebben segít sokat a humánetológia” – fejtette ki a professzor, aki jövőre tervezi megjelentetni a nemrég elkezdett, tudományos-fantasztikus jellegű regényét, amely a mesterséges intelligenciáról szól. A 80 éves Csányi Vilmost május 18-án köszöntik barátai, tisztelői a budapesti New York Művész Páholyban, az esten közreműködik többek között Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Alexander Brody reklámszakember, író, Topál József biológus, Udvaros Dorottya színművész, Géczi János író, Márton László író, Dolák-Saly Róbert előadóművész, író, zeneszerző, Vekerdy Tamás pszichológus, író, a Belga együttes és a Libri Kiadó vezetői, ugyanis a könyves vállalkozás új kötettel, az Íme, az ember – A humánetológus szemével című könyvével köszönti a szerzőjét.

MTI

• Publikálva: 2015.05.13. 12:46 • Címke: interjú, évforduló