a rovat írásai

Bánsági Ildikó 70

Október 19-én hetvenéves Bánsági Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, a Nemzet Művésze.

Megáldotta a Vatikán a Sixtus-kápolnáról és Michelangelóról szóló, Sting zenéjére épülő musicalt, amelynek premierjét március 15-én tartják Rómában.A zenét Michelangelo Buonarroti (1475-1564) freskói inspirálták.

Ötven éves lett a Hair

Ötven éve, 1967. október 17-én mutatták be a New York-i off-Broadway egyik kis színházában a Hair című musicalt, a hippikorszak kultuszművét, amelynek filmváltozatát 1979-ben Milos Forman készítette el. A Hair a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozás talán legismertebb alkotása, egy korszak lenyomata, amelynek dalait milliók fújják kívülről.

Hangemberek az Újszínházban

A magyar szinkron indulásáról, a szinkronszakma, a színpadi és a filmvilág nagyságairól is megemlékezik az Újszínház Hangemberek című új darabja, mondta Csernák János színművész az M1 aktuális csatornán.

Bormámor Hamvas művei alapján Szentendrén

Bormámor címmel borkóstolóval egybekötött modern zenés játékot mutatnak be Szentendrén Hamvas Béla művei alapján.

Szilágyi Tibor 75

Szilágyi Tibor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, kiváló művész augusztus 28-án töli be a hetvenötödik életévét.

Elhunyt Lórán Lenke

Életének 91. évében vasárnap elhunyt Lorán Lenke színésznő, a hírt a család közölte az MTI-vel.

Új Bánk bán a Nemzetiben

Megkezdődött az évad a budapesti Nemzeti Színházban, amely az idén ünnepli fennállásának 180. és jelenlegi épülete megnyitásának 15. évfordulóját.

Básti Juli kerek szülinapja

Augusztus 10-én ünnepli 60. születésnapját Básti Juli Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő. A színészlegenda Básti Lajos és Zolnay Zsuzsa Jászai-díjas színésznő leánya Budapesten született 1957. augusztus 10-én. Nagybátyja Zolnay Pál filmrendező volt.

Színház 10 éve a viszáki pajtában

Tízéves a Kaszás Attila Pajta Színház, amely az őrségi Viszákon hétfőtől egy héten át várja az érdeklődőket. Különleges hangulatú, kulturális élményekben gazdag lesz az idei, tizedik, jubileumi évad a Szarvas József színművész által életre hívott Kaszás Attila Pajta Színházban (KAPSZ), olvasható a szervezők MTI-hez eljuttatott közleményében.

Meghalt Schubert Éva

Nyolcvanhat éves korában elhunyt Schubert Éva Kossuth-díjas színész, érdemes művész, közölte a Főpolgármesteri Hivatal az MTI-vel. Családja tájékoztatása szerint a színésznőt hosszú szenvedés után kedden érte a halál.

Színház összes cikke »

N, mint Nosferatu

Kálmán Eszter szeret játszani a fényekkel, hangulatokkal és a néző idegeivel. Most is sikerült neki.

Az előadás nehezen leírható meditatív állapotot idéz elő nézőjében. Nosferatu figurája itt nem ijesztő alak, hanem egy nagyvárosi magányban élő vérszívó, aki szürreális utat jár be. Maga a város is szürreális. Nosferatu az előadás elején a színpad hátsó részében, távol a közönségtől ül és nézi a tévét, miközben a kalitkában tartott madarát eteti földimogyoróval. Néha egy felállított vasalódeszkához rohan, vasal kettőt kaftánján, majd gyorsan visszaül a képernyő elé. Majd elérkezik az idő, és Nosferatu éjszakai, igazi énjére talál. Kiszívja felnőtt, gyerek, csecsemő, menyasszony vérét, és egyedül marad kielégítetlen vágyával. Nincs senkije, sem barát, sem megértő fél, csak üres alakok, magány és tévé.

N, mint Nosferatu (fotó: Major László/mandarchiv.hu)
A nagyvárosi magány (fotó: Major László/mandarchiv.hu)

Az egyszereplős darab azáltal válik kísértetiessé, hogy az egy szereplő, Bercsényi Péter valóban csak egy szerep számára jelent lelket, nincs szerepösszevonás – a mi szempontunkból csak mítosznak tekintett vérszívó számára mi, halandók, kiszívásra hívogató halandók arctalan lények, tárgyak vagyunk, érző lélek nélkül. Az áldozatok, sőt a kar is, amely igenis van, mintha egy görög drámában lennénk, de csak ruhák jelképezik. A kar mondja ki igazából az amúgy szótlan Nosferatu fő gondját, a nagyvárosi magányt. Ő világít rá a problémákra, méghozzá úgy, hogy Puskin, Byron vagy Térey szövegeit idézi föl. Az előadás, bár kétségkívül monodráma jellegű, de inkább tárgyszínházi performance: a nem élő színész által játszott alakok mindegyike rendelkezik antropomorfizált jelleggel, amelyet akár a ruha, akár a mozgatásuk ad meg számukra. Viszont a közönség végig vele lélegzik, hol elhűl, hol megnyugszik, de N-t sajnálja, aki számára nincs más út, csak a vérszívás kakaskukorékolásig és utána pedig az otthon kuksolás. Egyfajta fogyaték ez a veszélyes sportszenvedély, amelyből nincs menekvés.

N, mint Nosferatu (fotó: Major László/mandarchiv.hu)
Közel a város, bal szélen (fotó: Major László/mandarchiv.hu)

De hogy hol is van a város? A polifoam-szerűségből felépült építményegyüttes, amelyben a felhőkarcolók combközépig érnek, a közönség balján, egész elöl kapott helyet (mintha mi is részei lennénk, oda tartozunk, Nosferatu elérhetetlen) és időnként az idő múlását éreztető vetítést kapott (Juhász András munkája). De a város, bár ígérhet pillanatnyi kielégülést, végül csak az unalom fellegvára marad. Nehéz a tárgyszínház műfajáról írni, hiszen egy szereplő és a rendező nyakában van szinte minden. De csak az előadó van a színpadon. Nehéz dolga volt Bercsényi Péternek, hiszen a tárgyakhoz egyrészt úgy kellett viszonyulnia, mint élő entitásokhoz, közben pedig tárgyiasult élő entitásokhoz, legalábbis olyanokhoz, akiket ő tárgynak érzékel. A főszereplő még nehezebben tudott beilleszkedni ebbe, így sokszor őt is tárgyként, vagy csak testben jelenlévő élő színészként láthattuk, kevés átéléssel, de sok tárggyal körbevéve. Valószínűleg nehéz ez a műfaj, viszont Kálmán Eszter rendező markáns világot teremtett meg, amely minden rendezésével tovább finomul.

Bakk Ágnes

N, mint Nosferatu
Trafó Kortárs Művészetek Háza
2015. május 15-16.

• Publikálva: 2015.05.26. 07:40 • Címke: kritika, színház