a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Zavaros idők zseniális krónikása
110 éve született Mihail Solohov
A mai napig ott motoszkál egyesekben a kérdés: hogy volt képes egy
néhány gimnáziumi osztályt végzett fiatalember olyan remekmű megírására,
mint a Csendes Don? Hogyan tudta olyan hitelesen ábrázolni az első
világháború és a bolsevik puccs előtti kozák életet, amit csak
gyermekként élt meg? Most, hogy szinte minden kétséget kizáróan
beigazolódott, hogy ki volt a szerző, nem tehetünk mást, mint meghajlunk
zsenialitása előtt. 110 éve született Mihail Solohov, aki nehéz ember
volt, de az élet sem volt könnyű azokban az évtizedekben.A Don-parti Kruzsilin-tanyán ringatták bölcsőjét és itt tették koporsóba alkohol és rák roncsolta, két agyvérzést és egy súlyos infarktust is megszenvedő testét. És igazából nem volt kozák, apja szerencsét próbálni érkezett e különös nép közé, ahol csak szegény, írástudatlan feleséget talált magának. A kis Mihail taníttatására viszont odafigyeltek, de már az érettségiig nem juthatott el, mert jött a polgárháború. Mint ahogyan a Csendes Don főhőse, Grigorij Mehelov, valószínűleg ő sem tudta mindig, hogy kivel, vagy ki ellen harcol, de hát akkoriban zavaros idők jártak. Az biztos, hogy a vörösök oldalán éri a harcok vége, 1922-ben Moszkvában próbál szerencsét, alkalmi munkákból tartja el magát. Két év múlva tér haza szülőföldjére, és megjelennek első novellái is az ottani életről.
Feleségével 1924-ben
1925-ben áll neki a Csendes Don megírásának, az első két részt 1928 januárja és decembere között közlik le az Október című folyóiratban. És 1929 elején már megjelenik a vád is, hogy plagizált, a mű kéziratát egy 1920-ban elesett fehér tiszt, az író Fjodor Kjurkov bőr iszákjában találta. Tehát Solohov csak átdolgozta, és befejezte az 1912 és 1922 között játszódó történetet. Ezt az elképzelést Szolzsenyicin is átveszi egy 1974-es tanulmányában, majd pedig újra előhozakodik vele a kilencvenes években. A történethez persze az is hozzátartozik, hogy a Sztálin kegyeiben álló Solohovnak, ha közvetve is, de része volt Szolzsenyicin meghurcoltatásában. Mert a Lenin-renddel kitüntetett Solohov, aki érettségi nélkül 1939-ben a szovjet tudományos akadémia tagja is lett, természetesen belépett a kommunista pártba, és többször felszólalt a másképp gondolkodók ellen.
Igaz, második nagy munkája, a kolhozosításról szóló Feltört ugar írásának idején a kulákok elleni hadjárat miatt levelekkel és táviratokkal is bombázta Sztálint. Aki végül is megkegyelmezett neki, mikor 1937 tavaszán, Rosztovban elfogató parancsot adtak ki ellene. Még ez évben tagja lett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának, 1961-től haláláig az SZKP Központi Bizottságának és kétszer elnyerte a Szocialista Munka Hőse kitüntetést is. Az sem mellékes, hogy az irodalmi Nobel-díjáért, Paszternakkal és Szolzsenyicinnel ellentétben, 1965-ben elutazhatott Stockholmba. Emellett részeges, kötekedő figura is volt, nem örvendett hát nagy népszerűségnek íróberkekben. Ez is közrejátszhatott 50 éves masszív alkoholizálásában, a krími szőlőből készült Cimljanszkoje nevű édes pezsgő mértéktelen fogyasztásában. 1956-ban jelent meg harmadik, Emberi sors című regénye, melyben egy német hadifogságból szabaduló és hazatérő katona szenvedéseiről ír. Aki nála új életet kezdhet, miközben köztudott volt, hogy a fogságból megszökőket a gyanakvó Sztálin táborokba záratta. Ezután még meg akarta írni az új Háború és békét is A hazáért harcoltak címmel, de ezt már sohasem fejezte be.
1938-ban
A hivatalos álláspont szerint ő a Csendes Don szerzője, amit az azóta előkerült I. és II. rész kéziratával igyekeznek alátámasztani. A lapokat állítólag Solohov felejtette Vaszilij Kudasov nevű barátjánál, akinek özvegye 1983-ig titokban tartotta a dolgot, de ekkor egy újságíró 125 oldalt lefénymásolt belőle. Erről a fénymásolatról állapították meg az eredetiséget, majd az orosz állam megvette és korlátozottan kutathatóvá tette az egészet. Hogy aztán, ha egyáltalán létezett, Kjurkov kéziratával mi lett, arról leginkább Solohov tudna érdemben nyilatkozni, de hát őt 1984. február 21-e előtt kellett volna megkérdezni erről.
Pálffy Lajos