Válaszúton és világszerte

A Magyar Művészeti Akadémia Életműdíjával tüntették ki csütörtökön Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutatót, a nemzet művészét.

Erdélyben, a Kolozs megyei Válaszút községben született 1926. március 26-án. A helyi elemi iskola elvégzése után a kolozsvári református kollégiumba került, ahol tanárai biztatására gyűjteni kezdte szülőfalujának népdalait, ritmusait, a helyi magyar, román és cigány népszokásokat. Még középiskolás korában a fiatalok szokásrendjét, udvarlási hagyományait és az ehhez kapcsolódó népdalkincset feldolgozó gyűjtőmunkájával első díjat nyert egy népdalpályázaton, ennek hatására végleg eljegyezte magát a néprajzzal. 1946-ban tanítói oklevelet szerzett, de mivel Moldvában nem engedték tanítani, Magyarvistára, majd Kalotaszegre került, itt folytatta a gyűjtést. Bekerült a Zeneakadémiára is, ahonnan azonban 1950-ben kizárták, mert szülei kuláklistára kerültek, apját szabotázs miatt hat hónapi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték.

1951 és 1955 között a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán tanult, a végzés után a moldvai csángók közt, Lészpeden, majd a Gyimes völgyében tanított. 1957-58-ban a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házában volt szakirányító. 1958-ban koholt vádak alapján letartóztatták és bebörtönözték, szabadulása után, 1959-től faipari vállalati alkalmazottként kereste kenyerét. A néprajzi gyűjtőmunkát ekkor is folytatta, eredményeire a magyarországi néprajzosok is felfigyeltek. A hatvanas évek elején Kodály Zoltán hordozható magnetofont küldött neki, amivel jelentősen megkönnyítette a nép hangzó kincseinek megmentését. 1969-ben – feladva addigi állását – szabadfoglalkozású lett. Ettől kezdve minden idejét és erejét a gyűjtésnek szentelte, alkalmi kutatási megbízásokkal dolgozott főként a Gyimesben, Kalotaszegen, a Mezőségben és Moldvában. A népköltészet, a népszokások és a néptáncok mellett gyűjtötte a bőr-, fa-, textil- és kerámia használati tárgyakat, a ruhákon, a bútorokhoz tartozó szöveteken, függönyökön, ágyterítőkön megjelenő varrott és hímzett díszítéseket is. A tevékenységét összegző, rendszerező publikációk sorát az 1969-ben megjelent Balladák könyve nyitotta meg, amely nagy szakmai és közönségsikert aratott. 1973-ban jelent meg az Új guzsalyam mellett című néprajzi gyűjteménye, majd 1989-ben a Martin Györggyel közös Mikor Csíkból elindultam című kötete. 1996-ban az Ez az utazólevelem című kötetében versekkel jelentkezett, 2004-ben pedig Világszárnya címmel moldvai magyar népmeséket adott közre. 2005-ben jelent meg egy vele készült interjúkötet, a Válaszút vándora, amelyhez Sólyom László írt előszót. 2014-ben ismét megjelent és számos dokumentummal bővült a Balladák könyve. Az életművét megkoronázó forrásmunkában több mint félezer balladaváltozat található. A gyűjtemény tartalmazza a korábbi kiadás teljes anyagát, kibővítve eddig még nem közölt szövegváltozatokkal, dallamokkal és 20 órányi eredeti hangfelvétel-melléklettel is.

(forrás: kallos.org.ro)

A magyarul, románul és cigányul is beszélő kutató nemzetiségre való tekintet nélkül, fáradhatatlanul gyűjtötte a Kolozs megyei Válaszúton és a környékbeli falvakban a hagyományokat. Gyűjtőmunkája során 15 ezer dallamot jegyzett le, s 26 kazettát adott ki, amelyből 8 balladákat tartalmaz. Több népzenei lemeze és CD-je is megjelent Magyarországon, egy lemez pedig Amerikában az általa gyűjtött erdélyi népzenéből. Szívesen és jól énekel, az Ökrös együttessel közösen lemeze is megjelent. Neve összeforrott az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom életre hívásával és folyamatos gondozásával is. Nagy szakmai alázattal és kíváncsisággal végzett munkájáért a rendszerváltozás utáni időszakban több hivatalos elismerést is kapott, többek között 1990-ben Életfa-, 1993-ban Magyar Művészetért-, 1996-ban Kossuth-, 2000-ben Magyar Örökség-díjat, 2001-ben Corvin-lánccal jutalmazták, 2005-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozata) tüntették ki. 2013-ban a Romániai Népművészeti Akadémia tagjává avatták. 2014-ben a nemzet művészévé választották.

Kallós Zoltán életműkiállítását nemrég láthattuk
   
1992-ben a szellemi és tárgyi javak és értékek fenntartásáért és az ifjúság körében való népszerűsítéséért létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amelynek teljes vagyonát felajánlotta. Szülőházában, az egykori válaszúti kúriában kiállította az általa gyűjtött népviseletek és használati tárgyak zömét. Itt, Válaszúton évente rendeznek tábort a magyar tánc- és zenei kultúra iránt érdeklődőknek, ahová a világ minden tájáról, Japántól Brazíliáig érkeznek résztvevők. „Sokan állítják, hogy a magyar népzene primitív, múzeumba való kacat. Nem jól tudják. A magyar népzenében az élet minden mozzanatára találunk példát. A népi kultúrában nincsenek sem történelmi, sem földrajzi határok. A népzenét nem kell félteni” – vallotta egyik írásában Bartók és Kodály mellett a 20. század egyik legnagyobb magyar folklórgyűjtője. 2015 márciusában a jelenleg is szülőfalujában élő folklorista életművét összegző kiállítás nyílt a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban.

MTI

• Publikálva: 2015.05.28. 14:44 • Címke: díj