A Vörös Báróról és híres pilótatársairól, no meg a Nagy Háború német légierejéről az Imperial War Museum honlapján nézhetünk meg egy az egykori NDK filmarchívumából származó összeállítást.
Amit a szakemberek szerint 1940-ben vágtak össze „harci repülők a nyugati fronton” címmel, vélhetően háborús propaganda céljából. Az anyag 10-15 német vadászgép (Aviatik CV-k, DFW-k és Fokker E-k) tömeges felszállásával indul, majd pedig a szárnyra telepített kamera elkísér egy kétüléses gépet bevetésre. Miközben a hátul ülő megfigyelő fényképez, bevágott légifelvételeken láthatjuk a tájat, egy város utcáit, majd a a frontzóna következik és egy légi harc imitációja, ahol a megfigyelő géppuskájával megcéloz egy másik német gépet. A harci bevetés végén pedig az ülés alól előhalász egy bombát és ledobja. Ezután egy Gotha G II-es bombázó bevetésre való felkészítését láthatjuk, majd különféle bevágott robbanásokkal (útkereszteződés, híd, égő olajtartályok) illusztrálják, hogy mire is képes ez a kétmotoros monstrum. A továbbiakban a leghíresebb német vadászpilótákat láthatjuk sorban, különféle helyzetekben. Legelőbb az 1890-es születésű Max Immelmannt mutatják fekete fényképkeretes megoldást alkalmazva, a Lillei Sast, aki 1915-től 1916 júniusáig, mikor is valószínűleg baráti tűzben lezuhant, 17 igazolt légi győzelmet aratott. Egyfedelű Fokkerébe szinkrongéppuska volt beépítve, amivel a légcsavaron keresztül is tudott tüzelni, magával a géppel célozva. Egyes vélemények szerint ez okozhatta a vesztét is, a szinkronizáló hibája miatt saját légcsavarját lőtte ripityára. Láthatjuk őt kicsit később is Tyras nevű kutyájával. Az utána következő, szőke vadászpilóta az 1891-es születésű Oswald Boelcke, aki már 1914 augusztusától harci bevetéseket repült. Negyven igazolt győzelmet hozó sorozata 1916 októberében fejeződött be, egy társa repült neki gépének. Egyes vélemények szerint annyira jól csinálta öccsével, aki a megfigyelő géppuskás helyét foglalta el, hogy megelőzhette volna az ászok ászát, Richthofent is.
Pálffy Lajos