​Ophélie utolsó éjszakája nyolc fejezetben

Lajta Gábor friss sorozatát nézegetve ​arra gondoltam, hogy csak kibújt az újságíró a festőből, de hát Lajta, mint tudjuk, nem írta, hanem összerakta, tervezte, tördelte a Filmvilágot 1984-től 90-ig. Csak azért jött elő ez az újságírós dolog, mert a festő most a 2008-ban eltűnt francia diáklány utolsó estéjét dolgozta fel. A nagyméretű olajképeket és a hozzájuk készült vázlatokat a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóhelyén lehet megnézni.

Ophélie Bretnacher titokzatos eltűnése sok találgatásra adott okot akkoriban. A 22 éves lány az Erasmus program keretében tanult egy évet a Corvinus Egyetemen, de a stúdiumok mellett a bulizásra is szakított bőven időt. Aznap éjszaka a Dohány utcai Portside mulatóból indult haza két sör és két feles elfogyasztása után – a 7-8 sör és ugyanannyi feles verzió megdőlt, bulizó társai ennyit akartak kifizettetni vele, ezen kapta fel a vizet. A térfigyelőkön egészen a Lánchídig követték a nyomát, a táskáját minden holmijával a hídon két olasz fiatal találta meg, holttestére pedig 2009. február 12-én bukkantak rá a Csepeli öbölben. És mivel semmi közvetlen oka sem volt az öngyilkosságra, rögtön megindultak a találgatások, megszülettek a „konteók”, hogy a magas beosztású apa miatt kellett meghalnia, vagy éppen testét árulta, hogy a meglehetősen költséges életmódját fenn tudja tartani.

Elbúcsúzás, 2015 (részlet; forrás: Budapest Galéria)

Hogy aztán Lajta Gábort, aki 1976 és 81 között előbb elvégezte a jogi kart, majd a Képzőn vendéghallgatóként eltöltött évek után pedig az említett újságíró iskolát, miért érintette meg annyira ez a történet, azt nem lehet tudni. Az biztos, hogy már 2011-ben készített az esetről vázlatokat, amikből tavaly újabbak születtek, hogy aztán ez év első felében elkészüljön a most kiállított nyolc nagyméretű, figurális festmény. Mert Lajta, aki 1990-től kötött ki a festészet mellett, néhány absztrakt geometrikus munka után, talán Csernus Tibor hatására is, de a figuratív festészet formanyelvének megújítása mellett kötelezte el magát. Csernust meg is látogatja Párizsban, s azóta több kiállításában is közreműködött Magyarországon. A múlt század végén, és az új évezred elején készült képein pedig erőteljesen ott van a művészet egykori fővárosába menekült mester hatása, különösen a Sziget Fesztivál inspirálta alkotásokon, és persze a személyes érintettségű aktokon, kocsmaképeken is, amik ugyancsak nagy számban fordulnak elő Lajta gazdag életművében.

A híd (a táska), 2015 (részlet; forrás: Budapest Galéria)

Ez a Csernusból induló festőiség és a biztos ábrázolási tudás van jelen a mostani vázlatokon és a nyolc nagy képen is. A Készülődésen egy törülközőbe csavart fiatal lányt láthatunk, aki az öltözködés előtt még egy pillantást vet e-mailjeire. A Portside a második fejezet, a vörös fényekben úszó mulatóban Ophélie láthatóan jól érzi magát, zajlik az élet itt rendesen. A következő kép a Búcsúzás, a kocsma melegéből a decemberi éjszaka hideg kékjébe való kilépés pillanata, a holdvilág és az utcai lámpa tompa fényei rosszat sejtetnek. A következő, Árkádok című képet a térfigyelő kamerák felvételei inspirálták, a lány a Dohány utcából útban a Deák tér felé, az árkádok alatt haladt el. A titkok kulcsa, a Híd következik két részletben. Először a feljáró a felsejlő, nyelv híján beszélni nem tudó kőoroszlánokkal és a tilosban várakozó taxival, majd a táska megtalálása a két kereső tekintetű fiatallal. A befejező képen az elmerülő Ophélie-t láthatjuk, aki amúgy hiába úszott remekül, a zuhanás és a 3-4 fokos víz miatt nem volt esélye. Aztán ott vannak még a vázlatok, a nagy képek kiérlelődésének folyamatát dokumentáló szén és tusrajzok, pasztellek és akvarellek. Úgy ahogyan kell, a szemünk előtt születik a kép, a képek pedig elmesélnek egy történetet, egy fiatal lány értelmetlen halálát. Amit ezek után még nehezebb lesz elfelejtenie a városnak.

Pálffy Lajos

Lajta Gábor: Az oroszlán nyelve
Budapest Galéria
2015. június 19. – július 19.

• Publikálva: 2015.06.25. 12:00 • Címke: kiállítás